Apróhirdetés

Flóra - Faina

Prológus: jelen bejegyzésemet kénytelen voltam "fejben" megalkotni, mert számítógépem órákig frissítgette magát, így más módon nem tudtam provizórikusan "megalkotni"! 🙂

A közeli non-stop boltból tegnap (is) hoztam haza 3 (azaz három) túrós rétest. A másik, szintén túrós pékárut nem szeretem kérni az eladóktól, mert számomra mind leírni, mind kimondani derogál a generikus megnevezése, azt – jobbadán – csupán az Agymenők sorozatban Sheldon beceneveként viselem el. Ez a non-stop bolt amúgy két szempontból is különleges: egyrészt mert éjfélkor bezárnak/!/, és csupán 6:00-kor nyitnak ki (becsületükre legyen mondva, a nyitást valóban percre pontosan betartják/!/), másrészt pedig ott már betértemkor (kifejezetten számomra) tüchtig módon becsomagolt rétesek várják, hogy átvehessem őket Évától, az ottani kasszírnőtől (s egyben a bolt lelkiismeretes mindenesétől).

Mármost ma hajnalban az a látvány fogadott, hogy e réteseim látványa nem fogadott! FELHÁBORÍTÓ! Mégis, miképp képzelik azt ebeim, hogy csak úgy, önhatalmúlag rekvirálhatják azokat? Csányi Vilmos és Cesar Millan könyveiből tudhatjuk, hogy a kutyákat rossz tettüket követően az első percben szabad csupán büntetni, ugyanis a memóriájuk eddig terjed, később a "retorziót" nem képesek "összehozni" a saját korábbi cselekedetükkel... Márpedig én - szerencsére - még jobb emlékezőtehetséggel bírok, így tudom, hogy a réteseimet nem ehettem meg, és 28 m²-es lakásunkban más élő teremtmény rajtam és rajtuk kívül nem él! Döntöttem: két rakoncátlan ebemet egy napra örökbe adnám jó lelkű gazdának! Ellenben kutyák nélkül veszélyeztetném egyre javuló munkakedvemet, így csak ahhoz adom "kölcsön" e két, számomra oly kedves lényt, aki garantálja, hogy erre a napra biztosít számomra társállatként egy bajor vérebet és egy berni kopót, valamint záradékként azt is ki kívánom kötni, hogy percre pontosan (mint a fentebb említett boltnyitás/!/) köteles Flórát és Fainát visszaszolgáltatni. (Zárójelben említem meg azt az amúgy nem mellékes körülményt, hogy előnyt élvez az a jelentkező, aki kutyáihoz hivatalos papírt tud felmutatni, hogy azok igazoltan terápiás kutyák/!/) Minderről természetesen hivatalos szerződést kell kötnünk, amelyet a HUNGART-nál a Falk Miksa utcában - a jeles jogkezelő egyesületnél - ügyvédi ellenjegyzéssel láttatunk el, amelyhez a tiszteletdíj kontóját - szintén természetesen - én állom! Azt pedig talán le sem kell írnom, hogy az imigyen "kölcsönzött" ebeknek hivatalos okmánya kell legyen arról, hogy ők terápiás kutyák! Egy már-már klasszikussá vált kabaréjelenetből tudjuk, hogy ilyen papír nélkül az ember sem megy semmire!

Eme adoptáláshoz mi lenne stílszerűbb, mint Örkény egyik egypercesének adaptálása? Semmi! Tehát, Hommage à Örkény:

APRÓHIRDETÉS - Örök nosztalgia

„Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt, Sas-hegyre néző lakásomat sürgősen, ráfizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt lakásra, a Sas-hegyre néző kilátással.”

Még annyit tennék mindehhez hozzá: “Kalandorok kíméljenek!” 🙂