LOBÉLIÁK A GANGON

LOBÉLIÁK A GANGON

Most, hogy a tavasz a nyakunkon van, eldöntöttem, idén ismét "arborétumot" alakítok ki lakásajtóm mellett a gangon. Nem sokat tököltem teketóriáztam, felsurrantam a Farkasréti temetőhöz, ahol az ünnepnapok alatt is nyitva tartanak a virágárusok (naná, ilyenkor van a legnagyobb bevételük) - és rögtön vettem öt Lobelia-példányt. (E növény flamand botanikusról, Matthias de L'Obelről kapta szépséges nevét.)

Most pedig iszkiri ismét ugyanoda, mert úgy találom, hogy a vásárolt öt példány kevés a hatalmas virágládák megtöltéséhez.

 (Évekkel ezelőtt a házunk - magát főfőnöknek képzelő - lakója rám parancsolt, hogy ezeket a ládákat azonnal távolítsam el, mert - szerinte - ezek miatt a gang leszakadhat! Mondtam neki válaszképp: "Hozzon egy statikustól erre vonatkozó szakvéleményt!" - Nem hozott... A ládák pedig a helyükön maradtak!)

Holnap tele lesznek lobéliákkal!

Rahmanyinov- Húsvétra

Szergej Vasziljevics Rahmanyinov (Сергей Васильевич Рахманинов) Olasz polkája azt hiszem sok hölgy-olvasómnak több örömet szerez a húsvéti ünnepnapok alatt, mint a Krasznaja Moszkva, vagy más - az orrot napokig irritáló - pacsuli hajra csepegtetése!

Az itt látható/hallható filmrészleten Enrico Pace és Igor Roma adja elő négykezes változatban. Javaslom, hogy 0:44-kor különösen figyeljenek (az egy parádés kézmozdulat, messze szellemesebb, mint a kölni-fröcskölés)!

Kellemes ünnepet!

Wednesday, May 10, 2006 5:59 PM

A számítógép rendezése során olykor bizarr dolgok kísértenek...

Furcsa levélrészletre bukkantam régi postafiókom rendezése/takarítása közben (nekem ugyan annak idején közvetlenül nem küldték el az eredeti irományt, de egy körlevél előzményeként, annak véletlenül bennragadt részleteként megmaradt az "utókorra"). Akkoron nem tudtam róla, így nem mondhattam el senkinek, most megmutatom mindenkinek... Ma e "leveleMMEl" (pontosabban kis részletével) gazdagítom bejegyzéseim sorát: 

"Rengeteg új termék nagyon rövid idő alatt. Felelősséggel állítom, hogy nincs magyarországon még egy olyan civil szerevezet, akinek ennyi terméke lenne! A Madártávlat szerintem jó, de botrányos a késedelem. Nehéz ember a főszerkesztő, lehet, hogy váltani kell."

Felháborító fogalmazvány! Na nem annyira az, hogy épp fúrták-faragták a főszerkesztői "bársonyszékem" lábait (ez nem csupán 2019-ben szokás, 2006-ban éppúgy jellemző volt a Lajtán innen a hazai berkekben; a lap érdekében tett munkám /2004-2011, 2013-2018/ során nem egy ilyen próbálkozással találkoztam), hanem hogy egy magyar ember képes elküldeni hazánk nevét kis kezdőbetűvel egy levélben! Az önnön szervezete meg a levélírónál "szerevezet"... Na ügyes egy "szerevezető" írta e sorokat, csak gratulálni tudok hozzá (a nála precízebb helyesírás-ellenőrzőm mindenesetre észleli, és piros aláhúzással jelzi ezt a sutaságot)! :)

Utóirat: idén április közepén megjelent végre a Madártávlat tavaszi lapszáma 2(!) hetes késéssel...

Nem tudom, ez mennyivel jobb, mint az én időmben az "elfogadhatatlan" 2-3 napos... :)

A pongyola fogalmazás manapság már úgy terjed,
mint a pongyolapitypang

De hogy jó hangulatban zárjam e bejegyzést, fúrás-faragás témában ajánlom az Olvasók szíves figyelmébe a "Túl a Tiszán faragnak az ácsok" című örökbecsűt: https://www.youtube.com/watch?v=58Dm2E5dJ50

Hajnali szabadvers

Hommage à Áprily Lajos

A minap elmondtam neked egy versem.
 És megígértem,
 hogy versekkel figyelmed traktálni
 nem fogom.
 Nem mondtad: "álld szavad!"
 Akkor tán szabad
 megosztani veled e hajnalt.
 Ha szabad - hát legyen a versforma is szabad.

 *

 A piszkos ablakomon túl
 (melyet rég meg kéne mosnom)
 dereng a szürkeség.
 Önkifejező rohamom az ablakon is kiélhetném.
 Festék se kéne, ujjaimmal húzhatnék pár alakot
 az üvegre.
 Minden vonal, szín és színvonal
 eltűnne viszont így,
amint lemosnám a piszkos ablakot.
 Az ablakrajz nem jó: marad az írás.
 Az ablak előtt, egy hasas üvegben
majd kirobbannak
 az utcáról behozott almafaágak.
 A rügyek napról napra nőnek,
 s én önzőn derülök:
 becsaptam szegénykéket,
 hogy engem felvidítsanak.
 Méhek persze a szobában nincsenek,
 így gyümölcs se lesz.
 Se a méhnek gyümölcse: Jézus.
 Istentelen lennék? Nem hiszem!
 Csak azért, mert nem hiszem
 a hiszekegyet?!…
 Hiszen istenközelbe juttatnak
 akár a rigók is.
 A rigók, melyek oly rég némák voltak,
 de már hangicsálnak az utcán.
Hogy bekiabálnának? És vígan?
 Nem: ez hülyeség.
Annyira itt még nincs tavasz.
 Talán a Házsongárdon,
 vagy a parttalan időben.
 A kertben viszont már előbújtak a sáfrányok,
 tegnap kettőnek megsimogattam fejét,
 és a téltemetőkkel is elbeszélgettem.
 Giccses jelei a   koratavasznak?
 Lehet.
Akkor arról mesélek,
hogy éjjel az utcákat guberálók bújták.
Mi jelzi jobban a városi tavaszt,
 mint márciusi lomtalanításkor
 az utcán hányódó rongyvirágok,
 drótindák és széklábrönkök füvészkertje?
 Itt egy likas bögre, amott egy Áprily-kötet…
 Ez a mai hajnal lenyomata.
 Amúgy herbárium gyanánt.
 Ilyen-e a tavasz?
 Ilyen-e egy vers?
 Nem is tudom.
 De jólesett
elmondanom.

U. P. 1999. március

(NYÍLT) LEVÉL A CSÁSZÁRVÁROSBA

Ma a korábbi bejegyzésben szereplő operaénekessel váltottunk levelet, és szíves engedelmével ennek részletét itt egy bejegyzésben közzéteszem:

A Császárvárosban kétszer tettem látogatást (bársonyszőnyeg nékem - akkor sem - nem dukált). Egyszer Édesanyám kollégáival utaztunk egynapos túrára, s engem azzal próbáltak Budapestről kicsábítani, hogy megnézhetem a bécsi Természetrajzi Múzeumot... Na ez a csali visszautasíthatatlannak tűnt, bekaptam, s a valós helyzet az volt, hogy a határ túloldalán (úgy 1 kilométerre a határtól) a HUMA áruházban töltöttünk órákat (ebből egy óra volt a vásárlásra fordított idő, kettő pedig az áfás számla-igénylésért a sorban állás az ügyfél-szolgálaton. A Múzeumba természetesen nem volt idő eljutni, így "kárpótlásként" a Mariahilferstrasse egyik könyvkereskedésében kaptam egy halhatározót. Na az azért mégse a Természetrajzi Múzeum!!!

Oda évekkel később jutottam el egy napra, amikor Dr. Csorba Gáborral a Föld patkósdenevéreinek monográfiáján dolgoztunk, és ahhoz az illusztrációkat kellett kiegészítenem a Bécsben őrzött típuspéldányokkal (amelyek alapján az adott fajokat a tudomány számára leírták). Ebédidőben az Emlősgyűjtemény vezetője invitált minket, hogy hagyjuk félbe a munkát, és menjünk étkezi egy közeli étterembe. Na most a zsebemben alig pár fémérme csörgött (ám vittem a zsebemben egy vajas/szalámis zsemlét), így alaposan meg kellett fontoljam, mit rendelek. Egy csésze tea mellett döntöttem - arra épp elég pénzem volt. A többiek Jóllaktak, én beértem a teával, majd Friederika Spitzenberger jelezte, hogy a cechet ő állja! Ó, ha ezt én korábban tudtam volna...

A patkósdenevérek monográfiája pár év múlva kirepült a nyomdából, itt találsz róla részleteket:

https://pelagicpublishing.com/products/horseshoe-bats-of-the-world (e levelemhez pedig csatolok pár pirinyó nézőképet). A munkáért mondjuk nem kaptam egy árva kanyit (sem!), de legalább társszerzővé válhattam egy nívós szakmunkában...

                            

Sic transit gloria... /már alig emlékszem, micsodáé...:) /

P.

Cherchez la Femme...

"Cherchez la Femme!" - ebben ki is merül minden ismeretem a francia nyelvből. Akinek esetleg még ez a kifejezés sem ismert: "Keresd a nőt!"
S bár francia nyelvismeretem így "csekélynek" mondható, az alábbi filmrészletet végignéztem, és végig vigyorogtam.

Robert Hirsch

Minthogy kutyáim épp alszanak, gondoltam, valakivel/valakikkel csak meg kéne osztani, hogy ne csupán nekem szerezzen örömet, így most ezennel közzé is teszem. 

Jó szórakozást!

Ami az illatokat illeti...

Még a múlt évezredben pár hónapra filmszínház-látogatási roham tört rám. Bújtam a Pesti Műsor programmagazint, és rátaláltam egy érdekesnek ígérkező filmre, amelynek címe "Egy asszony illata" volt. Kinéztem magamnak a legközelebbi mozit a Blaha Lujza tér mellett, a busszal, gondoltam, épp odaérek az elejére, útközben még a jármű ablakából láttam az Uránia Filmszínház bejárata fölötti plakátot, hatalmas vérvörös betűkkel: DRAKULA! Gondoltam magamban, ki az a lökött ember, aki ilyenre beül megnézni?! Bezzeg én, én kultúrfilmre iparkodom épp! Az előadás 19:00-kor kezdődött, 18:58-ra a "Blahán" voltam már, és nyomás, pénztár, jegyvétel, ülőhely-keresés, függöny fel - - - és döbbenet: vérvörös színben megjelent az épp kezdődő film címe: DRAKULA! Ledermedtem... Aztán megadva magam a sorsnak, végigültem a filmet, mellettem popcorn/zizi/kóla kavalkádja a sorstársak kezében, szürcsögés, csámcsogás... - mind éppen illett a horror hangulatához. Nem is annyira a belefeccolt pénzt sajnáltam, hanem érdekelt ez a miliő, amelyhez még csak hasonlóban sem volt részem korábban.

Hazaérve rájöttem hatalmas tévedésem magyarázatára: a körút két oldalán is van egy-egy mozi, az egyikben valóban az Egy asszony illata volt műsoron, a másikban pedig - pechemre - a Drakula...

Később megnéztem az eredetileg kiválasztott filmet is, amely igen kedvelt filmemmé vált.
Ami pedig az asszonyok illatát illeti, feledhetetlen emlékem a Deák Ferenc téren egy tovahaladó ifjú hölgy maga után hagyott finom, alig érzékelhető kisugárzása, amilyet mindig is szerettem volna magaménak tudni. Alig volt jelen, és mégis betöltötte a (Deák) teret! Sok-sok próbálkozás után a Régiposta utcában, a Neroli parfüméria kínálatában ráleltem AZ ILLATRA! A leírása szerint a használóját megállítják majd az utcán ismeretlenek is, hogy kitudakolják, milyen kölnit használ... Na egyszer engem is megállított egy távoli szomszéd, ugyanezzel a kérdéssel... Na majd pont elárulom neki, hogy a Neroli, ahol vásároltam - és majd egyazon utcában ugyanazzal az illattal díszelegjen... Valamit kellett neki válaszolni, hát mondtam: "Sajnos nem emlékszem." :)