2019. július 9., kedd

ÉLŐVILÁG KÖNYVTÁR...

A 2001-2003 között a Kossuth Kiadónál (www.kossuth.hu) főszerkesztésemben megjelent ÉlőVilág magazin elkészülte után a kiadó új sorozat elindítását tervezte.Először tehát megjelent két hetente napi pontossággal 52 lapszám, utána mehettek a "futószalagra" az Élővilág Könyvtár kötetei: https://bookline.hu/series/series.action?id=10884&page=1 -lám mára már el is fogytak, csupán előrendelést vesznek fel) ! 



Totál úgy zajlott minden, mint Chaplin "Modern idők" című filmjében:

Mi tagadás, elég fárasztó meló volt, így egyszer a szerkesztőség egyik régi bútordarabján (nevezetesen a kanapéján) pihenő során álomba merültem. És mi tagadás: horkolni is kezdtem! Ezt a kiadó "régi bútordarabja", egy nyugdíjas kolléganő, aki a szerkesztőség felét magának kisajátította, és magas könyvszekrény-sorral leválasztotta, átkukkantva (s mi tagadás: gyakorta kukkantgatott át) döbbenettel észlelte. hogy Ilyen bizony "a Kádár" idejében elő nem fordulhatott volna e kiadóban! Közbevetőleg: Kádár idejében a Kossuth Kiadóban természettudományos könyvek sem jelenhettek meg. Mindenesetre én jól kialudtam magam, és indulhatott újra a "futószalag"!...

2019. július 8., hétfő

angol, francia, belga?

Az angol vérebről mindenekelőtt le kell szögezzük: bár neve azt sejteti, hogy ereiben tiszta brit vér csörgedezik, igazából nem is angol kutya. Vannak, akik franciának vélik, hivatalos papírjai pedig Belgiumhoz kötik. Mindenezek alapján ez a kiváló nyomkövető akár Columbo Poirot kutyája is lehetne. Pláne hogy a bloodhound még a Scotland Yard munkáját is segíti. Albionban a múlt ködébe vesző eredetű, hűséges véreb régóta nagy tiszteletnek örvendett.





Már 1897-ben megalakították a Vérebtenyésztők Társaságát, amely feladatának tekintette az emberek felkutatására képes vérebek kiképzését is. Napjainkra a vérebek rendőrségi alkalmazása világszerte elterjedtté vált, és bár az 1800-as években a felderítő kutyák megbízhatóságát még sokan vitatták, a vérebek által szolgáltatott bizonyítékokat ma már sok bíróságon hitelesnek fogadják el. 1930-1940 táján az angol vérebek az USA és Nagy-Britannia rendőrségi kötelékében ugyanannyi sikeres nyomkövetést végeztek, mint amennyi sikeres nyomozást a detektívek. A Nick Carter néven ismert angol véreb 600 eredményes nyomozást végzett, köztük olyan bravúrokkal, hogy 105 órás nyomon is képes volt megtalálni egy piromán bűnözőt.

Rendőrkutyás szagirodalmi folyóirat


A vérebek az emberi izzadságszagot egymilliomodnyi hígításban is megérezik.  Orrukban 230 millió receptor segíti a szagok érzékelését (szemben az emberek 5,5 millió receptorával). A gáznemű anyagok kutyák általi kifinomult elemzésére már Robert Boyle is felfigyelt, aki lejegyezte, hogy egy angol véreb képes volt 7 mérföldön keresztül követni a célszemély nyomát, és azt egy ház emeleti szobájában megtalálni. A rendőrök munkáját nem csupán bűnözők felkutatásában segítik a vérebek, eltűnt személyek (például elveszett gyermekek) megmentésében is éppúgy pótolhatatlan segítőtársak.



Ha veszélyes személy kézre kerítése a cél, akkor a vérebek mellé mindenképpen egy őrző-védő társat (pl. német juhász) kell kirendelni, ugyanis a véreb, amikor megtalálja a célszemélyt, legfeljebb annyiban segítheti ártalmatlanná tételét, hogy a megtalálás felett érzett örömében úgy képen nyalja, hogy az hanyatt vágódik. A hatást csak fokozza, hogy a "bloodhound"  marmagassága eléri a 69 cm-t, testtömege pedig mintegy 50 kilogramm. Brit tudósok az angol véreb nyáltermelését még nem mérték precízen, de egyes szemtanúk szerint elég egy fejrázása, és nyálával beteríti a szoba plafonját. Annyi bizonyos, hogy a Nobel-díjas Ivan Petrovics Pavlov számára ez a fajta nem lett volna ideális kísérleti alany: nyálelválasztása ugyanis nem kötött se feltétlen, se feltételes reflexhez... Arcorrában a mirigyek dolgoznak reggel, délben, este... E tulajdonsága a házikedvencek között hátrányt jelent, ugyanakkor a szimatmunkának fontos része, hiszen a szaglóhám folyamatosan nedves környezetet igényel, hogy az illatmolekulákat képes legyen analizálni. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a bajor vérebnél a másfél év alatt - szerencsére - mindössze egyszer tapasztaltam fokozott nyáltermelést, édesanyám túrós pogácsájának sütése közben...)




Flóra élete első két hónapját angol vérebek szomszédságában élte. A fajta három méltóságteljes – bronzba öntött - képviselőjével legutóbb a budai Várban találkoztunk, a Mátyás kútnál. A Stróbl Zsigmond által készített szoborcsoportban e kutyák egy vadászjelenet részeként láthatók. Egyikük, jellegzetes pózban, földhöz tartott orral lett megörökítve, így az is látható rajta, hogy nyomkövetéskor a vérebek füle a talajszintig leér, és mozgás közben billegve szinte az orrnyíláshoz tereli az illatanyagokat.


A vérebek új alkalmazási módjainak egyikéről Ausztráliából érkezett hír, ahol egy borgazdaságban a kutya orrában megbízva döntik el, hogy egy szőlőszállítmány megfelel-e a magas kívánalmaknak, illetve hogy a hordókban érlelődő bor kellően jó minőségű-e? Nagy tételek minősítése során ez a "bornemissza" módszer talán józanabb döntések meghozatalát teszi lehetővé, mint a hagyományos borkóstolás. Evoé, Dionysos!

2019. július 7., vasárnap

A kutyák táplálásáról

Kutyás berkekben gyakori téma, hogy a gazdák mivel etetik az ebeket. Néha elhűlve hallgatom, amint azt taglalják, hogy milyen olcsón jutottak hozzá 10-20 kiló táphoz, természetesen az amúgy is "gazdaságos", minden sarki boltban fellelhető, és a tévéreklámokban is agyonajnározott "márkákból".  Amely cégeknél a reklámozásra nagyon adnak, a csomagoláson bájosan mosolygó kutyusok láthatók, ám a tápban valójában alig van valami, amit szívesen adnék a saját kutyáimnak. Régóta tervezem, hogy megosztom a táplálással kapcsolatos tapasztalataimat, és most rá is szánom magam, mert kedves barátom ma azzal hívott fel, hogy egy kutyakölyök jelent meg náluk, így talán segíthetek nekik is (és másoknak is) az alábbi bejegyzéssel.
A legfontosabb alapszabály: a kutya alapvetően ragadozó állat. Őse, a farkas, opportunista faj, szinte bármit megeszik, amit képes zsákmányul ejteni, legyen az pocok, hal, madárfióka, tojás, gyík, nyúl - és a sort a rénszarvasig vagy bölényig folytathatnánk. Az is fontos, hogy a legyűrt állatoknak nem csupán a húsát fogyasztják el a farkasok, hanem a zsigereiket, beleiket (a bennük lévő félig emésztett növényekkel) is, vagyis jóval többféle tápanyag jut szervezetükbe, mintha csak színhúst ennének. Nemritkán gyümölcsöket, bogyókat is esznek, sőt gyakorta füvet is legelnek.
A kutya táplálkozása az emberrel együttes koevolúcióban némileg módosult, és a növényi eredetű táplálékok magasabb arányban is jelen lehetnek táplálékában, mint a farkasokében, de azért a kutyák táplálékának meghatározó része továbbra is a hús kell legyen.
Saját tapasztalataim szerint a leggazdaságosabb hús-alapforrás a csirkenyak. Az ebben található apró nyakcsigolyák nem jelentenek veszélyt a kutyák számára. (Fontos, hogy a madarak csöves végtagcsontjait sose adjuk kutyáknak, mert szálkásan törhetnek, és komoly bonyodalmat, akár tragédiát is képesek okozni.) A csirkenyak mellett terítékre kerülhet csirkehát is, vagy ha épp nincs anyagi akadálya, akkor baromfihús darálva. A kölykök számára eleinte mindenképpen a darált hús az ajánlott. Én pár évig hosszasan főztem a különféle húsokat, ami rengeteg macerával járt, mígnem egyszer kipróbáltam, mit szólna vérebem a nyers húshoz. S láss csodát, a nyers húst éppolyan étvággyal fogyasztotta el, mint a főttet. Azóta nem kell bajlódjak a főzéssel, kiporciózással, lábasmosogatással... Fontos, hogy a sertéshúst (pontosabban bármit, ami sertésből vagy vaddisznóból származik: sertésmáj, sertéslép stb.) mindig kötelező alaposan hőkezelni, ellenkező esetben kutyánk gyógyíthatatlan fertőzést kaphat, de a birkahús, marhahús már szintén adható nyersen is.
A hús önmagában nem elégséges táplálék (mint azt már fentebb is jeleztem), így érdemes azt kiegészíteni egyéb élelemmel is. Ezek lehetnek: csirkemáj, csirkeszív, tojás, túró, kefír, joghurt. "Köretnek" két alapélelmiszer javasolható: tört főtt burgonya és főtt rizs. Vitaminforrásként javasolható egy kiskanálnyi  búzacsíra minden étkezéshez. Az állati és növényi eredetű összetevők aránya hozzávetőlegesen 60:40 százalékot tehet ki. A rizs főzésekor egy-egy adag reszelt répát is célszerű megfőzni (együtt a rizzsel). A családi ebédhez készített levesből is adható főtt zöldség a kutyáknak (én ezt villával szétpasszírozva szoktam a kutyatálba tenni). Az almát szinte minden kutya szereti, reszelve is keverhetjük a táplálék közé, de almaszeleteket is szívesen elrágcsálnak. FONTOS: az almamag ciánvegyületet tartalmaz, ezért az almacsutkát sose hagyjuk rágcsálni, nehogy a kutya almamagokat is fogyasszon.
A felkínált táplálék mindig szobahőmérsékletű (vagy langyos) legyen.
Tiszta ivóvíz mindig legyen elérhető a kutya számára.
Kutyáknak tiltott élelmiszerek: csokoládé, szőlő, mazsola - és bármilyen fura, de a nyírfacukor (xilit) is. Kutyás ismerősömék múltkor megkínálták agarukat nyírfacukorral ízesített süteménnyel - pár óra múlva az állatorvosi rendelőben aggódhattak, hogy túléli-e az eb ezt a jutalomfalatot...
Ami a tápokat illeti: hosszú évekig alaposan tanulmányoztam a kereskedelemben százával kapható különféle kutyatápok összetételét. Már persze amit a gyártók feltüntetnek a csomagoláson. Merthogy a legtöbb gyártó alig oszt meg érdemi információt a beltartalomról, inkább nyomatják a reklámszöveget, hogy "ízletes, zamatos falatkák kedvencek számára, csirke és marha ízesítéssel"... Könyörgöm, ha egy kutyatápot alapvetően hús felhasználásával készítenek, ahhoz minek kéne ilyen-olyan ízesítés?! ALAPSZABÁLY: ha egy táp csomagolásán nincs egyértelműen és tételesen felsorolva, hogy miből készítették, azt a tápot nem szabad megvásárolni. KIEGÉSZÍTŐ SZABÁLY: ha a csomagoláson mosolygó kutyuska csábítja vásárlásra a vevőt, azt a terméket sem szabad megvenni. Tapasztalataim szerint azok a cégek, amelyek valóban minőségi kutyatápokat gyártanak (mégpedig főként húsból), nem alkalmaznak gagyi marketing-fogásokat, és a csomagoláson nem a bájos kutyusok fotója a vonzó, hanem a táphoz mellékelt háttérinformációk.

Összetevők: Válogatott gabonafélék,  Növényi eredetű származékok,  Hús és állati származékok (ebből 4% marhahús a piros színű szemcsékben),  Olajok és zsírok,  Ásványi anyagok,  Zöldségek (ebből 4% répa a narancs színű szemcsékben, 4% borsó a zöld színű szemcsékben) Tápértékkel rendelkező adalékanyagok: -A-vitamin: 10400 NE-D3-vitamin: 1148 NE-E-vitamin: 50 mg-Réz-szulfát pentahidrát: 11,6 mg-Mangán-szulfát monohidrát: 60,9 mg-Kálium-jodid: 1 mg-Nátrium-szelenit: 0,62 mg-Cink-szulfát monohidrát: 162,5 mg - - - "Fincsi"??? Pfííí!


Az "olcsó" tápokhoz még megfontolásra érdemes szempont: ezekben a tápokban, a különféle melléktermékeket ömlesztve, valójában csillagászati áron forgalmazzák az amúgy semmire se használható, értéktelen hulladékokat. A "válogatott gabonafélék" és "növényi eredetű származékok" teszik ki e termékek nagy részét (nagy kérdés, hogy minek a kutyának válogatott gabona?!), majd az "állati származékok" között akár még 4% marhahús is lehet... Na nem a termék egészében, hanem a piros színű szemcsékben! Tisztább lenne, ha ráírnák a csomagolásra, hogy nyomokban marhahúst tartalmazhat... Az állatát ilyen silány termékekkel tápláló gazda később a "megtakarított" pénz sokszorosát költheti majd állatorvosi kezelésekre, műtétekre, mert azt ne gondolja senki, hogy ha a szervezetbe folyton csupa szirszart ócskaságot juttatunk be, az idővel nem fogja magát megbosszulni. Amúgy rövidtávon is jelzik az ebek, hogy az "ócsótápok" hogyan hatnak a szervezetre, lévén a naponta ürített salakanyagok az ilyen tápok után igen nagy halmot képeznek (lévén a tartalmuk nemigen tudott hasznosulni), s ami szintén nem mellékes a feltakarításkor: rettenetesen büdösek, Néha arra gondolok, hogy talán erre utal a termékcímkéken a tápösszetevők között felsorolt "FOS", bár valójában a frukto-oligoszaharidokra vonatkozik ez a rövidítés.
De hogy azért tápokról is mondjak valami jót, van néhány olyan márka, amit jó szívvel tudok ajánlani: Orijen, Platinum, Acana, Carnilove.

Összetevők: Friss kecske (4 %), friss szarvas (4 %), friss birka (4 %), friss bölény (4 %), friss sarkvidéki szajbling (4 %), friss nyúl (4 %), friss kacsa (4 %), friss acélosfejű pisztráng (4 %), friss szardínia (4 %), friss alaszkai tőkehal (4 %), dehidratált kecske (4 %), dehidratált szarvas (4 %), dehidratált lepényhal (4 %), dehidratált birka (4 %), dehidratált kék puha tőkehal (4 %), vöröslencse, zöldborsó, kacsazsír (3,5 %), dehidratált hering (3 %), dehidratált sávos tőkehal (3 %), garbanzó bab, sárgaborsó, lucerna, tengeri moszat, úritök, tök, tőkehalmáj (1,5 %), kecskebendő (1,5 %), kecskemáj (1,5 %), birkabendő (1,5 %), birkamáj (1,5 %), szarvasbendő (1,5 %), szarvasmáj (1,5 %), sárgarépa, spenót, alma, körte, tőzegáfonya, fagyasztva szárított jávorszarvasmáj, fagyasztva szárított szarvasmáj, fagyasztva szárított bölénymáj, fagyasztva szárított kecskemáj, kevert tokoferolok, borókabogyó, csipkebogyó, gyermekláncfűgyökér, bodzavirág, orvosi körömvirág, szárított vadcikóriagyökér, szárított Enterococcus faecium erjesztett készítmény. - Na ez már minőségi, ölég változatos kutyatáplálék!


És mielőtt az olvasó felhördülne ezen termékek árát látva, gondolja csak végig, mi van az egyik tápban - és azt mennyiért adják, és mi van a másik tápban a magasabb összegért. A középkategóriás tápokban van egy csomó rizs meg burgonya, jó magas áron - na azt hiszem, rizst és krumplit egy ideig még tudok magam is főzni a kutyáimnak, szóval amiatt fölösleges tápokért kiadni pénzt.
Minden tápgyártó hangsúlyozza, hogy csak az ő tápjával szabad etetni, mert azt tudományos kutatások alapján készítik. A meglepő csupán az, hogy a tudományos alapokon készített tápok összetétele mennyire különbözik egymástól. Én már csak azért se szoktatom a kutyáimat egyetlen cég tápjához sem, hogy ne legyek kiszolgáltatva az adott cégnek. Az is gyakori érv a tápgyártóknál, hogy azért nem érdemes az ebnek külön készített házi ételt adni, mert akkor a kutya válogatóssá válik! Ó, milyen ismerős ez a szempont a rendszerváltás előtti időkből: ne tudja a nép, hogy mi van a határokon túl, érje be azzal, amit kap, és akkor nem fog jobbat követelni...
Az viszont tényleg fontos alapszabály, hogy az étkezést követően a kutyákat nem szabad ugráltatni, gyors mozgásra biztatni, mert a teli gyomorral ugráló kutyánál könnyen gyomorcsavarodás jelentkezhet - ami pedig életveszélyes! A legsimább, ha a kutya mihamarabb megszokja, hogy az étkezés után csendespihenő következik, sétálni meg az étkezés után 1-2 órával lehet elindulni.
Végezetül még van valami, ami nem igazán élelmiszer, de a kölyöknevelés során nagyon hasznos: a préselt marhabőrből készített műcsont. A kutya természetéből adódóan szeret rágni. Az neki nagyjából tökmindegy, hogy amit rág, az egy antik szekrény lába, a gazda papucsa vagy egy felmosórongy, a lényeg a rághatóságon van. Márpedig ha ellátjuk a kölyköt számára engedélyezetten rágható műcsonttal, akkor garantált, hogy a szekrénylábak és papucsok a későbbiekben is olyan állapotban lesznek, mint amilyenben a kölyök érkezése előtt voltak. A műcsontok egyetlen hátránya, hogy a szárított bőr elfogyasztása szomjassá teszi a kutyát (éppúgy, mint a száraztápok), emiatt sokat iszik, ami pedig a lakásban tartott kölyökkutyánál némi problémát okozhat...

2019. július 6., szombat

Petényi - Pethényi

Kiváló kutyasétáltató területre bukkantunk, amely busszal is könnyen megközelíthető, mármár természetes élőhely képét mutatja, miközben minden oldalról lakóházak ölelik körül. A jeles helyszín a Martinovics-hegy néven is ismert Kis-Sváb-hegy. A területen ízléses ismertető táblák mutatják be a környék élővilágát, növény- és állatfajait, márpedig azokból, az urbánus környezet dacára még mindig van bőségesen. A környező házak miatt korábban nem is vettem észre, hogy itt egy erdőfoltokkal benőtt hegy található, pedig az elmúlt években jópárszor utaztam el mellette busszal. Ráadásul a buszmegálló (illetve az itt található út) neve is egy természetet kutató jeles tudósnak, a magyar madártan megalapítójának, Petényi Salamon Jánosnak állít emléket. A szépséghiba ebben, hogy hibás írásmóddal... Elismerésre méltó önkormányzati gesztus, hogy egy hajdanán élt biológusról közterülete(ke)t neveznek el, de sajnos mind a "Pethényi út", mind pedig a "Pethényi köz" tábláin hibásan szerepeltetik a nevet, következetesen mindenhol "h" betűvel. Ugyanakkor a jeles szerző publikációiban ilyen változatban sosem találni a Petényi nevet, és az elmúlt évszázadok zoológiai szakmunkáiban sem szerepel sehol ilyen formában ez a családnév.

Petényi Salamon János (1799-1855)


Petényivel amúgy is méltatlanul bánt a sors, 56 évesen elhalálozott, számos megkezdett munkája félbeszakadt, hagyatékát elherdálták, a kéziratait összegyűjteni és publikálni kívánó Herman Ottó egy árusnál lelt néhány Petényi-jegyzetre - amelyeket a jóember csomagolópapírnak használt!
Petényi síremléke a Kerepesi temetőben állt - ma azonban a Nemzeti Sírkertben már nyomát sem találjuk. A cinkotai evangélikus egyházközség egykori lelkészeként egy időben még templomfalra kihelyezett emléktáblával tisztelegtek a sokoldalú személy munkássága előtt, de - tudomásom szerint - ma már ez a tábla is a múlté.
A zoológiában jártas emberek szerencsére nem feledkeztek meg a jeles elődről, és egy ritka állatfaj, a Petényi-márna neve ma is emlékeztet rá.
Ha a XII. kerületi Önkormányzat méltó emléket kíván állítani a magyar természettudomány egyik korai, meghatározó jelentőségű képviselőjének, jó szívvel ajánlható, hogy az emlékére elkeresztelt közterületek tábláin helyes írásmóddal szerepeltessék Pethényi Petényi Salamon János nevét. Idén október 5-én lesz Petényi halálának 160. évfordulója... Talán erre az alkalomra tekintettel a hivatalos ügyintézés is felgyorsítható lenne, és a hibás utcanévtáblák gyorsan kijavíthatók lennének...

(Petényi S. J. bibliográfiája a Magyar Tudománytörténeti Intézet munkatársainak összeállításában letölthető a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapjáról.)

UP - AZ ŐSEMBER



                                                              


2007 tavaszán a Kossuth Kiadó társalgóján haladtam át a szerkesztőség felé, amikor láttam, hogy a kollégák éppen kupaktanácsot tartanak, és ehhez stílszerűen a Főnök épp pipázgatott, majd a pipaszárával felém mutatott:

- Te leszel az ősember!
- Hogy mi??? - kérdeztem hüledezve.
- Mondom, az ősember! Épp egy új világtörténelmi sorozatunkhoz keresünk reklámarcot, s rád esett a választás!

Mármost, ekkorra megtanultam, hogy egy felvetésre nem szabad visszakézből nemet mondani, így csak annyit kérdeztem:

- Na és ezzel mennyi honorárium jár???


...mindenesetre még a sminkelés után és a fotózás előtti várakozás során elmehettünk a McDonald’s Moszkva téri éttermébe - és a cehhet én állhattam /felőlem nevezhetjük Széll Kálmán térnek is, de komolyan: ki beszél meg úgy találkozót, hogy FÉL HATKOR A SZÉLL KÁLMÁN TÉRI ELEKTROMOS ÓRA ALATT?


A végösszegre pontosan már nem emlékszem, de a mellékelt prospektus nyitóképe napjainkig bizonyítja, hogy az üzlet végül megköttetett. És arra még emlékszem, hogy ennél nagyobb órabérrel járó munkát eleddig csupán a Szerencsejáték Zrt. vezetőségétől kaptam, amikor 6 cicás, továbbá 6 kutyuskás matricás albumlap hátoldalára kellett 5-5 mondatos szöveget kreálnom.


                                               A Kedvenc sorsjegyek története itt:


















2019. július 4., csütörtök

A Helytartótanács szellőzőnyílása

Egy jeles botanikus ismerősöm egy könyv előkészítése kapcsán sorra látogatta a jeles botanikus-polihisztor, Kitaibel Pál életéhez kötődő épületeket, emlékhelyeket. Közös sétát tettünk a budai Várban, meg-megálltunk különböző emléktáblák előtt, vadászkutyám társaságában tiszteletünket tettük Széchenyi Zsigmond egykori lakóházánál, majd az egykori Helytartótanács épülete került sorra. Flórát a tudománytörténet nemigen hozta lázba, a Vár Nemzeti Galériával átellenes végénél, a Helytartótanács épületénél azonban sikerült felkelteni érdeklődését egy műtárgy iránt...


Ehhez a képhez kívánkozik egy Columbo-idézet (a jelenetben a hadnagy egy modern művészeti galéria portékáit nézegeti, hüledezik az alkotásokon és a beárazásukon, mígnem az egyik objektumon megakad a tekintete):

"-Természetesen ajánlhatok valami olcsóbbat is.
- Ööö, például az! Úgy látom, nincs címe.
- Aaaz??? Az .. az a szellőzőnyílás. Tudja, a légkondicionáló berendezésé.
- Szóval a szellőző?
- Iiigen...
- Óóóó, elnézést kérek.
- Ugyan hagyjuk!
- Ne árulja el senkinek!
- Dehogy! Hogy képzeli?!"

2019. július 3., szerda

Magyar Könyvkereskedők Országos Egyesületének elnöke és a Természettár

179 évvel ezelőtt született a hazai kultúrtörténet egyik igen különös szereplője, Abafi Lajos (születési nevén Aigner Lajos). 14 éves korától könyvkereskedő-segédként dolgozott, 28 évesen pedig Pesten - a Váci utcában - már saját könyvkereskedést vezetett. Szépirodalmi műveivel sikereket ért el a Kisfaludy Társaság pályázatain, 1876-tól pedig már a Petőfi Társaság tagja volt. 1878-ban létrehozta a Magyar Könyvkereskedők Országos Egyesületét, amelynek elnöke is lett, az egyesületi lap mellett szerkesztett számos más periodikát is, így művelődési, történeti és rovartani folyóiratokat egyaránt. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar szabadkőművesség történetírójaként, de talán legismertebb, ma is fogalomnak számító műveit a rovartan témakörében írta. 1896-ban a könyvkereskedésben megcsömörlötten boltját eladta a Révai Testvéreknek, a könyvkereskedelemmel soha többet nem foglalkozott.

Abafi-Aigner Lajos (1840-1909)


1901-től a Magyar Nemzeti Múzeumban, a Természetrajzi Osztályon (korábbi nevén Természettár) kapott állást. Itt segédőr lett! E titulus alatt nem azt kell érteni, hogy Abafi azokat a kiérdemesült bakákat helyettesítette, akik a kiállítási termek sarkában felügyelték a rendet... A "múzeumi őr" valójában a tudományos gyűjteményvezetőket, kurátorokat jelölte, és e kifejezés korábban az Országgyűlésben is okozott félreértést, amikor Herman Ottó a múzeumi őröknek fizetésemelést akart kiharcolni. Lambrecht Kálmán 1920-ban így írja le az esetet: "1881-ben a közoktatásügyi tárca költségvetésének tárgyalása során szót emel a Nemzeti Muzeum ugynevezett "őreinek", vagyis tudományos tisztviselőinek fizetésrendezéséért. A t. Ház jóindulatu mosollyal hallgatta a nemrég még ugyancsak muzeumi tisztviselőnek kollégiális felszólalását és a - pénzügyi bizottsághoz utalta. Ennek egyik, a Mikszáth tolla révén ismertté vált mameluk tagja indignálva kérdezte a folyosón: "Nem értem, kérlek, hát nem elég azoknak az invalidusoknak ez a mégis csak elfogadható fizetés?" - A jó öreg a rokkant teremőröket vélte őröknek és ennek végre is a minisztérium az oka, amely a muzeumok tisztviselőit még ma is őrnek nevezi."
A könyvkiadásnak és a tudománynak szentelte életét - és vagyonát is. Míg sokan a könyvkereskedelemben csak a pénzforrást látják, Abafi-Aigner Lajos az értékteremtést tartotta céljának. Éppenséggel láthatta volna a biznisz lehetőségét a Természettárban is (a ritka lepkékért sokan nagy pénzeket hajlandóak megadni...), de ő inkább a magyar tudomány gyarapítását választotta.
Nekrológját Schöpflin Aladár a Nyugat című folyóiratban publikálta 1909-ben. Így írt a neves műkritikus az egykori autodidakta irodalomtörténészről, könyvkiadóról, bibliográfusról és lepkészről: "...arról mégse volna szabad megfeledkezni, hogy mint kiadó úttörő volt; néhány kiadványa, kivált a Magyar Könyvesház és a Nemzeti Kincstár, igen nagy szolgálatokat tett irodalmi kultúránknak s ma sincs még teljesen elavulva. Olyan időben vitte a régi magyar irodalom értékeit a közönség közé, amikor ilyen vállalatra senki más nem is mert gondolni. Ő nem félt az áldozattól, ráfizetett vállalataira, beléjük is bukott, - élete nagy szerelmének áldozott velük."

Egy napjainkban aktív, könyvekkel foglalkozó szakembertől hallottam egyszer azt, hogy "A könyvet mint a bugyit: el kell tudni adni!" . Bóvlival persze ideig-óráig hasznot lehet termelni, a ponyvakönyvek azonban hamarosan a kukában landolnak - Abafi-Aigner életműve viszont ma, 179 évvel születése után is áhítattal tölti el a műértő olvasókat.

Bízom benne, hogy saját korábbi és leendő munkáimmal nem vallok szégyent az általa egykoron támasztott elvárások előtt!

"Az Abafi-Aigner" borítója