Denevérebezés

A régi anyagok között pakolgatva kezembe kerültek a több mint 20 évvel ezelőtt kreált denevérrajzaim, amelyeket annak idején Dr. Csorba Gábor kollégám és barátom felkérésére készítettem. A patkósdenevérekről készített illusztrációk egy szakmonográfiában jelentek meg, de a patkósdenevérek mellett sikerült néhány más érdekességet is lerajzolni a londoni múzeumi tanulmányutak során. Egyszer egy londoni szálloda (Baron's Hotel) szűkös helyiségében üldögélve azon tanakodtam, hogy vajon a világ mely múzeumában őrizhetik a legkisebb denevérfaj, a dongódenevér (Craseonycteris thonglongyai) típuspéldányát. 

Ott "helyben" rájöttem, hogy csakis a "birodalom" központjában, Londonban lehet az a gyűjtemény, ahol ezt az unikális típuspéldányt őrzik!

A nevezetes fajt 1973-ban fedezték fel Thaiföldön. E parányi lény a legkisebb emlősállatok egyike, akkora mint egy dongó, testtömege 1,5-3 gramm. Másnap a Natural History Museum gyűjteményében, ahol összességében több hetet dolgozhattunk, végignéztem az összes szekrény feliratát, hiszen kézenfekvőnek tűnt, hogy a világ eme központi zoológiai gyűjteményében őrzik a híres állatot. Rövid keresgélés után rá is leltem a 77.2990. leltári számot viselő típuspéldányra, amelyet így módom volt mikroszkóp alatt is megvizsgálni. És ha már kézbe vehettem, gyorsan rajzot is készítettem a koponyájáról.

Craseonycteris thonglongyai

Döbbenetes volt látni, hogy e csöppség pár milliméter hosszúságú fogazata majdnem olyan szemfogakkal és tarajos zápfogakkal büszkélkedhet, mint egy farkas. 

Az ázsiai miniatürizálás csodája! A rajz elkészítése után a típuspéldány gyorsan visszakerült piros kupakkal zárt üvegfiolájába, a fiola pedig a megfelelő szekrény megfelelő rekeszébe. 

A nevezetes múzeum kollekciójának méretéről annyit említenék, hogy csak az emlősgyűjtemény önmagában hét (7!) emeletet foglal el, ezen belül a harmadik emeleten kizárólag erszényesek és denevérek voltak elhelyezve biztonságos szekrényekben. Amikor reggelente a már-már zsúfolásig telt kiállítási téren keresztül mentünk a kulisszák mögé az emlősgyűjteménybe a denevéreket vizsgálni, nem múlt el alkalom, hogy ne találtunk volna olyan kiállított preparátumot, ami korábban elkerülte figyelmünket. 

A kék bálna csontváza alatt hol az egyik sarokban tűnt fel egy újnak tetsző orrszarvú, hol a folyosó mellett jelent meg egy mamutcsontváz, amely mintha korábban nem lett volna ott. A bőség agyilag egyszerűen befogadhatatlan volt egyszeri (kétszeri, ötszöri, százszori) átnézéssel. Tulajdonképpen ez a társaság olyan volt, mint egyfajta "Dávid és a Góliát"-csoport... ... hasonlóképpen az ÓRIÁS és a TÖRPE kategóriába tartozik a dongódenevér mellett az a denevérfaj, amelyik a maga nemében a LEGHATALMASABB, a tudományos latin neve pedig olyan RÖVID, hogy azt nincsen faj, amely képes volna ALULMÚLNI: Ia io! 

Úgyhogy ha már a dongódenevér koponyáját sikeresen lerajzoltam, kisvártatva az Ia io koponyájával is elkészültem!

                                                     https://en.wikipedia.org/wiki/Great_evening_bat

Miközben denevéres jegyzeteimet rendezgetem és e sorokat írom, falkatársaim, Flóra és Faina tüntetőleg unják magukat, láthatólag sétálni szeretnének indulni, nyújtózkodik, majd Flóra roppant váratlan dolgot produkál: jól artikuláltan a legnagyobb ázsiai denevérfaj fentebb említett "latin" neve hagyja el a száját! Nem egy nyelvtörő elnevezés, igaz, és egyetlen mássalhangzó sem nehezíti a kiejtését, de akkor is egy denevérfaj tudományos neve: Ia io.
Beszélő kutya!!! És azonnal a latinnal kezdi!!! Bár az is lehet, hogy vérebtársunk egyszerűen csak ásított...