Reggeli sétánk közben egy varjúfiókára leltünk. Korábban már szó volt arról, hogy a varjak segítenek a fegyelmi feladatok gyakorlásában, ezúttal pedig a véreb agility-hez való szoktatását tették lehetővé. A fióka annyira érdekelte Flórát, hogy képes volt utánamenni egy tölgyfa magasabb régióiba is, és a varjúszülők támadásait figyelmen kívül hagyva mászni, mászni egyre feljebb. A fiókát követve 3 méteres magasságba jutott önerőből. Mintha csak gyermekkori önmagamat láttam volna, amint a rigófiókákat kerestem a Sas-hegy bokrosaiban. Az akcióhoz ezúttal egy vizslakölyök asszisztált. Feljutni a fára amúgy sokkal könnyebbnek bizonyult, mint lejutni onnan a talajszintre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése