"Találkozás egy fiatalemberrel"

Történt 2011 táján, a munkától már totál kimerülve, és egy következő nagy munka előtt, szellemi/fizikai állapotom felkészítésére edzőterembe iratkoztam be. A kiadói futószalag annyira bedarált, hogy már alig bírtam a strapát. Roppantul untam a szerkesztői heti értekezleteket, ahol vagy fél éven át (hetente!) az egyik fontos napirendi pont egy húsvéti album volt, és a szerkesztője mindig új és újabb kérdést bocsátott konzíliumra:

- Most ezt a hímes tojást jó, ha a 63. oldalon a bal felső sarokba helyezzük?
- Na és ezt a barkaágat tegyük inkább a jobb sarokba?

Nagyon szép könyvet szeretett volna kreálni. A húsvéti kötet végül meg is jelent - - - 2 héttel az ünnep után!

Chaplin - Futószalag

Az első edzést megelőzően még nem rendelkeztem alkalmas edzőruhával, ennek beszerzésére az utolsó órát szántam. Vásároltam új edzőnadrágot, pólót, de a sportfelszerelési boltban megfelelő edzőcipőt nem leltem. Kimentem az Újpesti piacra, és egy kínai árusnál ócsón szert tettem új cipőre. Aztán usgyi az edzőtermi debütálás! Röpke pár perc alatt az új ruhámban feszítettem, és iparkodtam pontosan megjelenni az edző előtt. Iszkoltam az konditerem felé, a folyosón szembejövő fiatalemberre illedelmesen ráköszöntem, ő szinkronban köszönt nekem - én pedig továbbsiettem. Aztán kisvártatva megtorpantam, visszatértem az üdvözlés helyéhez, de ott a fiatalembert már nem találtam. Ellenben volt ott egy hatalmas tükör - na abban önnönmagammal "találkoztam"! Vagyis magamnak köszöntem! Elég bizarr élmény volt... Tisztára olyan, mint Karinthy "Találkozás egy fiatalemberrel" című örökbecsű opusza! 🙂
Minthogy minden új volt rajtam, a látvány teljesen ismeretlen volt számomra!
Megkezdődött az első edzés, a tréner igen kedvesen instruált, mint kezdő tanoncát, segített a böszme súlyokat emelgetni, majd átirányított a futópadhoz, beállított a gépen mindenféle kütyüket, és ott már magamra hagyott. Megkezdtem a futást. Azt fantáziáltam (hogy ne legyen túl unalmas az egy helyben futkosás), hogy épp a Gellért-hegy oldalán futok... Már eljutottam gondolatban a hegy közepéig, majd egyharmadáig, s végül a sarki éjszakai lebuj mellé értem (persze gondolatban).
A fantáziálást erősen akadályozta, hogy a piacon beszerzett olcsó cipő vészesen kopogott futás közben. Mellettem csinos lányok kecsesen futottak, az én cipőkopogásom meg betöltötte a termet. Na ezzel a futópadot gyorsan el is hagytam.

Az edzőterembe se jártam sokáig - a kiadó épp ekkortájt szerződést bontott velem, mert látták, hogy elmém tropára ment, és épp nem vagyok termelésre bírható. "Szépen" kitessékeltek a kiadóból, nem volt türelmük kivárni, hogy az edzésekkel kikupáljam agyamat...

Holnaptól pedig - talán - minden helyrehozható!

(Valami hasonlóról bővebben a wikipédián a "Munkára, harcra kész" szócikk alatt, nevezetesen itt:

 hu.wikipedia.org/wiki/Munk%C3%A1ra,_harcra_k%C3%A9sz

 🙂