Még a múlt évezredben pár hónapra filmszínház-látogatási roham tört rám. Bújtam a Pesti Műsor programmagazint, és rátaláltam egy érdekesnek ígérkező filmre, amelynek címe "Egy asszony illata" volt. Kinéztem magamnak a legközelebbi mozit a Blaha Lujza tér mellett, a busszal, gondoltam, épp odaérek az elejére, útközben még a jármű ablakából láttam az Uránia Filmszínház bejárata fölötti plakátot, hatalmas vérvörös betűkkel: DRAKULA! Gondoltam magamban, ki az a lökött ember, aki ilyenre beül megnézni?! Bezzeg én, én kultúrfilmre iparkodom épp! Az előadás 19:00-kor kezdődött, 18:58-ra a "Blahán" voltam már, és nyomás, pénztár, jegyvétel, ülőhely-keresés, függöny fel - - - és döbbenet: vérvörös színben megjelent az épp kezdődő film címe: DRAKULA! Ledermedtem... Aztán megadva magam a sorsnak, végigültem a filmet, mellettem popcorn/zizi/kóla kavalkádja a sorstársak kezében, szürcsögés, csámcsogás... - mind éppen illett a horror hangulatához. Nem is annyira a belefeccolt pénzt sajnáltam, hanem érdekelt ez a miliő, amelyhez még csak hasonlóban sem volt részem korábban.
Ami pedig az asszonyok illatát illeti, feledhetetlen emlékem a Deák Ferenc téren egy tovahaladó ifjú hölgy maga után hagyott finom, alig érzékelhető kisugárzása, amilyet mindig is szerettem volna magaménak tudni. Alig volt jelen, és mégis betöltötte a (Deák) teret! Sok-sok próbálkozás után a Régiposta utcában, a Neroli parfüméria kínálatában ráleltem AZ ILLATRA! A leírása szerint a használóját megállítják majd az utcán ismeretlenek is, hogy kitudakolják, milyen kölnit használ... Na egyszer engem is megállított egy távoli szomszéd, ugyanezzel a kérdéssel... Na majd pont elárulom neki, hogy a Neroli, ahol vásároltam - és majd egyazon utcában ugyanazzal az illattal díszelegjen... Valamit kellett neki válaszolni, hát mondtam: "Sajnos nem emlékszem." :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése