SZEMBEKÖPŐSDI

SZEMBEKÖPŐSDI

1982-ben nyári földrajzi terepgyakorlatról dögunalmas zötykölődéssel tartottunk évfolyamtársaimmal a székesfőváros irányába, amikor a busz hátsó ülésén javaslatot tettem a körülöttem ülőknek:

- Játsszunk szembeköpősdit!
- Mit??? - kérdezték meghökkenve...
- Mondom: szembeköpősdit!
- Ammegmi?
- Mindenki a mellette ülőről elmondhatná őszintén, amit róla gondol.

A mókába mindenki "belement" - és elkezdődött a játék. Valamennyien megnyíltak, őszintén kimondták, amit a társaikról gondolnak/gondoltak. Felért egy drága, reklámügynökségek által szervezett brainstorming-tanfolyammal!

Amikor rám került a sor, és én váltam "célponttá", az egyik cimbora nekem szegezte, hogy ő kiismerhetetlen figurának tart, és szerinte mindig szerepet játszom. Pár röpke perc alatt átgondoltam, és igazat adtam neki... Ezt követően pár percre én is megnyíltam előttük. Ha már én kezdeményeztem ezt az egész programot, nehogy már én ne tartsam be a saját magam által rögtönzött, és a többiek által elfogadott szabályokat.

(És itt most elálmosodtam, majd később folytatom...)

Amúgy régi kedvtelésem volt ismerőseim tűrőképességét olykor SOKKOLVA tesztelni. GONDOLATBAN az is többször felmerült bennem, hogy-ha az utcákon gyalogolva szembejön egy díszhaltartónak látszó idős úr, akkor VÉGRE élve az adódó alkalommal, megkérdezem tőle:

- A bácsinak akvaristának tetszik lenni?

De ez már annyira MORBID lett volna, hogy végül mégsem alkalmaztam sosem! 🙂