HAL(L)HATATLANSÁG

1980-ban a KGST székházának dísztermében egy koncerten az első sorban ültem, s nem messze tőlem, a zenekarban JOBB SZÉLEN az ELSŐ volt a sorban (tudják, mint Marina) ült az egyik - triangulumot kezelő - tag.

Néztem, és hosszasan csak néztem, de hallani nem lehetett felőle gyakorlatilag semmit! A zenekar meglehetősen erős hangon játszotta az egyik szimfóniát (hogy melyiket, arra konkrétan már nem emlékszem), közben ez a fráter bőszen pöcögtette zeneszerszámát. Dolgozott!

Ismétlem, nehogy elfelejtődjék: hallani nem lehetett felőle gyakorlatilag semmit! De mindmáig emlékszem rá! Ez azért már egyfajta HAL(L)HATATLANSÁG!