VITALIKKAL DAGESZTÁNBAN - és más fontos madártani emlékek

Lám, nemcsak felépítették ezt a kiváló intézményt, de előtte még egy DINOSZAURUSZ-REKONSTRUKCIÓ is áll!

                                            Vitaly Kontorschikov                                     https://www.facebook.com/vitaly.kontorschikov

Itt pedig az OMINÓZUS Darwin Múzeum, és a megközelítés módja:

От станции метро «Академическая» Калужско-рижской линии (оранжевой) до музея не более 600 м. Их проходят пешком примерно за 10-12 минут, придерживаясь четной стороны улицы Дмитрия Ульянова.

Rendben, segítek az orosz nyelven nem értőknek: A Kaluzsszko-Rizsszkaja (narancssárga) metró "Akagyemicseszkaja" megállójától a múzeumig legfeljebb 600 m. Körülbelül 10-12 perc alatt áthaladnak gyalog, a Dmitrij Uljanov utca páros oldalához tapadva. Hozzáteszem, mi éppen 1978 október 4. és 1982 nyara között éppen az улицa Дмитрия Ульянова "kies" 16. számú házában laktunk!

            Jé, nemcsak felépítették, de még egy DINOSZAURUSZ-REKONSTRUKCIÓ  is áll előtte!

Vitalik világi jó cimborám, a Moszkvai Állatkert diákszakkörében, amely neve КЮБЗ, "magyarul" KJUBZ, ismerkedtünk össze, s jártuk be közösen például a Belovezsai Bölényrezervátumot (siketfajd-keresés közben pedig BIZARR élményként a belorusz-lengyel határnál az önkéntes határőrök csíptek nyakon kettőnket, s vittek minket büszkén zsákmányukként egy terepjáróba ültetve a vezetőjükhöz, hogy "Lám, kiket fogtunk el a határnál!" - "Őket? A határnál? Ugyanmár, fél órával ezelőtt itt beszélgettem velük a helyi múzeumban!" - merthogy ő egyben a múzeumot is igazgatta... - hát "elszabadultunk", pedig épp akkortájt zajlottak azok a bizonyos  lengyelországi bonyodalmak...). Az pedig, hogy ezt a "kockázatos" élményt is átélhettem, a КЮБЗ akkori vezetőjének köszönhettem és KÖSZÖNHETEM "örökké", akinek a neve Jevgenyij Vasziljevics Jevsztafiev, azaz Евгений Василъевич Евстафиев, aki ellentétben a moszkvai ÚTTÖRŐPALOTA Biológia Szakkörének vezetőjével, ama bizonyos Zoja Petrovna "tanárral", aki jelentkezésemkor azt várta el, hogy a Magyar Nagykövetségről IGAZOLÁST hozzak neki, mert RETTEGETT attól, hogy egy KÜLFÖLDI szakkörtagot majd NEHEZMÉNYEZ nála a KGB, én ellenben úgy tűnik, már akkor is a MAGAM FEJE UTÁN mentem, nekem ez az ELVÁRÁS már akkor is DEROGÁLT, így a kért igazolást bizony / a későbbi első magyar államelnök /, Szűrös Mátyás magyar nagykövet irodájától SOSEM kértem és kaptam meg! Az úttörőpalota szakkörének az lett volna az "előnye", hogy HETENTE EGYSZER be lehetett volna menni a moszkvai Állatkertbe. Annak pedig, hogy NEM MÁS FEJE UTÁN mentem /// vagyis nem követtem már akkor sem a KONVENCIONÁLIS utat az lett a "hozadéka", hogy később akár ÉJFÉLKOR is bemehettem ebbe az Állatkertbe, mégpedig az ÖSSZES SZOVJET állatkert adatainak összesítője, Sztanyiszlav Mihajlovics Kudrjavcev, azaz Станислав Михайлович Кудрявцев későbbi jó-barátom jóvoltából! /// 

Sztanyiszlav Mihajlovics Kudrjavcev, azaz Станислав Михайлович Кудрявцев - - - Róla hamarosan egy külön blogbejegyzést teszek közzé!

Amikor pedig a КЮБЗ éppen -15˚C fokos FAGYBAN tett pár napos kirándulást, Jevgenyij Vasziljevics, magát nem kímélve a tábortűznél mindig VÁLLAMRA TERÍTETTE a vattakabátját!

Jevgenyij Vasziljevics Jevsztafiev, azaz Евгений Василъевич Евстафиев

Vajon ki lehetett ott középtájon a külhoni szakkörtag? Vicces, a google fordító a cirill betűs nevemre ezt javasolja: Скрещенные пальцы! :) Ez azt jelenti KERESZTEZETT UJJAK! Valójában, ha már így írták, akkor így nézett ki: Уйхейн

/// Abba pedig, hogy ez utóbbi szó milyen OBSZCÉN asszociációra adott alkalmat még 1978-ban a moszkvai 104-es iskolában, SOSEM TERVEZEK belemenni! /// 

             Az incidenst tehát "megúsztuk", ellenben siketfajdot AZÓTA SEM sikerült látnom...

Sok-sok évvel később, immár Budapesten, amikor eszembe jutott ez a szívélyes muzeológus, elküldtem részére postai úton Galambos Kálmán fontos művét, mégpedig a GOMBAGYŰJTŐK KISKÁTÉJA című kötetét, amely még 2022-ben is megállja a helyét, pedig a szerző nem ismerhette a Madártávlat magazin főszerkesztőjeként írt cikkemet, amely a HOGYAN /NE/ FOTÓZZUK A GOMBÁKAT? címet viselte, és amelyet publikálása után a MAGYAR MIKOLÓGIAI TÁRSASÁG elnöksége a CLUSIANA ÉVKÖNYVBEN után-közölt. Mondjuk ő abban a "szerencsés" helyzetben volt, hogy kötete illusztrálásához a GRAFIKÁKAT alkalmazta.

Érdemes ezeket egybevetni a manapság még - sajnos - megjelenő gombafényképekkel, amely, mintegy romantikus CSENDÉLET, mindenféle oda-nem-illő, vagy kényszeredetten belemagyarázott AVARLEVELEKKEL, TÖLGYMAKKOKKAL, IBOLYAVIRÁGOKKAL "mifenével" próbálják a természetesnek ellentmondó, bár "hatásvadász" látványt fokozni. S ha ez nem lenne elég, a termőtesteket még KERESZTBE-VÁGJÁK, KIFORGATJÁK A TALAJBÓL, szóval TOTÁLISAN TERMÉSZETELLENESEK!

Itt pedig egy "nagy ugrással" az időben, egy 2022. május 10-én, a Dohány utcában általam fényképezett gomba látható! Bevallom, fel sem merült bennem, hogy a környezetét módosítsam, ami röhejes is lett volna, hiszen az ASZFALT így is, úgy is RONDA!...

...a gomba termőteste ellenben a maga módján szép is lehet!

Aztán jártunk Dagesztánban, a Kászpi-tenger partján, varázslatos félsivatagban. Szálláshelyünk egy avar őr (nem, nem az avart őrizte, hanem a természetvédelmi területet), bizonyos Umalat deszkaházikójában volt. Amikor lepakoltuk a cókmókunkat, leültünk egymással szemben, összenéztünk, és minden ok nélkül fuldokló röhögésben törtünk ki... a vigyort pár másodpercre félbehagytuk, oszt amikor ismét egymásra néztünk, továbbröhögtünk - - - a többiek meg csak bámulták, hogy ez a két lökött mit röhörészik... De hát épp az volt a pláne, hogy a nagyfene semmin 😊

 Vitalij barátommal 1982-ben Dagesztánban egyetlen kirándulás alatt láttunk a félsivatagos
tenger-menti homokbuckák között farkast, korzakot, és repülni pelikánokat... Nem tudtuk eldönteni, hogy a többi madarász elől, akik másfelé kirándultak, melyik állatfajt hallgassuk el, hogy elhiggyék legalább a másik két fajt...

A kék fú olyan, mint egy KÉTSZERESÉRE NÖVEKEDETT szárcsa, azzal a "különbséggel", hogy MESSZE-SZÍNESEBB! 

LEGKÜLÖNLEGESEBB "zsákmányunk" KÉT kék fú /Porphyrio porphyrio/ a tél során elpusztult példányának teteme volt. Arról, amelyiket magam hoztam Magyarországra, majd később írok egy másik blogbejegyzésben...

Ez jómagam valék, úgy 16 éves koromban - egy BIZONYTALAN  korú kék fúval...

Aztán bejártuk a Moszkva melletti Jávorszarvas-szigetet, rengeteg fajjal bővítettük noteszünkben a fajlistát - de jávorszarvassal sajna nem találkoztunk...

Itt pedig néhai kedves tanárom, Radetzky Jenő cikke az Aquila évkönyvben, és az őt ábrázoló portré, az agárdi Madárvárta tornácán...

A kék fú a Velencei-tó nádasánál: Antal Gyula velencei horgász felvétele, a fajt determinálta: Keve András

Az a tény, hogy ezen a kongresszuson, a posta által kibocsájtott bélyegek sorában a Chettusia nemzetség egyik faja, a C. gregaria rokona is látható, érdekesen "rímelt" arra, hogy Radetzky Jenő éppen ezt a fajt vezette be a hazai madártani irodalomba a kék fú mellett, és MINDKETTŐ faji determinálását Keve András végezte...

Itt az eredeti Radetzky-cikk hivatkozása:

Radetzky Jenő: A fehérfarkú lilebíbic (Chettusia leucura) első magyarországi megfigyelése 189-190.

 ...akivel életemben egyszer "találkoztam" személyesen, pontosabban láttam ezen a kongresszuson, Csörgő Tibor, Bankovics Attila és Sasvári Lajos társágában. Ez csak annyiban volt "humoros", hogy őket MAGYARUL beszélni hallva jót derültem, én tudom,hogy kik ők, de nekik FOGALMUK nem volt arról, hogy én Jevgenyij Vasziljevics HIVATALOS MEGHÍVÓJÁVAL érkezve ott tartózkodtam, ami viszont IGAZÁN derűre adott alkalmat, amikor láthattam, hogy miközben a KOMOLY ELADÁSOK zajlanak, a padsorokban ülve Szmirin éppen a szomszédairól készít karikatúrákat! Márpedig ott, a BIOLÓGIA KAR Nagy Előadótermében, az általam rühellt SzKP-történet előadásokon MINDIG ugyanígy tettem!

Keve András és Schmidt Egon, az egykori Madártani Intézetben

Смирин Владимир Моисеевич eme, az egyik legpompásabb kisemlősfajt ábrázoló festménye érzékelteti, amely orosz neve белка-летяга, hogy tulajdonképpen ez már MAJDNEM madár is lehetne! A tudományos neve pedig az, amit "képes vagyok" leírni,: Pteromys volans, a magyar fajneve viszont olyan idióta, hogy azt nem, talán egy "eufemizált" változattal élve: SZIBÉRIAI REPÜLŐMÓKUS!

Ezt a fajt egyébként Szmirin / =  Смирин Владимир Моисеевич / az Állami Lomonoszov Tudományegyetem Zvenyigorodban lévő állomásán ÉVEKIG tartotta e faj két alfaját is!

Barátom jelenleg a Darwin Múzeum zoológusa, a lazúrcinege avatott specialistája, csatolom egy lazúros/bravúros cikkét:

file:///C:/Users/P%C3%A9ter/Downloads/4-%D0%9A%D0%BE%D0%BD%D1%82%D0%BE%D1%80%D1%89%D0%B8%D0%BA%D0%BE%D0%B2-%D1%81%D1%82%D0%B0%D1%82%D1%8C%D1%8F.pdf

A Darwin Múzeum amúgy épp moszkvai lakásunk utcája végénél épült. Iskolásként gyakorta ácsingóztam a hatalmas tábla előtt: ITT ÉPÜL A DARWIN MÚZEUM! - havonta arra jártam, s a megnyitás dátuma egyre csak tologatódott évről évre - így sosem volt módom meglátogatni...
              

              Na talán majd egyszer... De ez már inkább IRREÁLIS vágy lett mára!