EGY/két/PERCES-NYÍLT-LEVÉL-EGY-"CSILLAGVIZSGÁLÓHOZ"...

                                                              "...az ég ott fenn még csupa csillag;

ösvényünk itt lenn csupa illat;

és a boldogság mennyei

parfümjét nem gyűjtöm flaskába:

jaj annak, aki megtalálja,

jó annak, aki keresi."

(Faludy György, 1968)

                                                          Kedves "Csillagvizsgáló"! 

(Mindenekelőtt e megszólítást ne vedd sértőnek, nem annak szántam...)
Ha túl-vagy Antoine de Saint-Exupéry olvasásán, javaslom, láss neki Szabó Magda "Abigél" című regényének olvasásához is...
Ha ebben olvasónaplós/világhálós segítségre lenne szükséged, javaslom ezt:
https://olvasonaplopo.eu/szabo-magda-abigel-olvasonaplo/4/
vagy olvasonaplopo.eu/szabo-magda-abigel-olvasonaplo/4/
Továbbá találsz egy, ha nem is korsóban, de egy szerintem-sejthető-origó-ponton egy Neked szánt meglepetést, amelynek megtalálásához ezúton kívánok sok sikert! Barátsággal: P.

p.s. nem szükséges különösebben nagy körutat megtegyél a megleléséhez!
p.s.2. Ha mégis nehézséget okozna a megtalálás, segítséget nyújthat Örkény egyik egypercese (mellékelve, Radnóti Zsuzsa 2019-es szíves telefonbéli hozzájárulásával... 🙂

p.s.3. Továbbá engedd meg, hogy felhívjam szíves figyelmedet egy igen-bájos filmre (Mihail Sebastian A NÉVTELEN CSILLAG / STEAUA FĂRĂ NUME című romantikus vígjátékára), amelyben egy provinciális, "poros" román városka vasútállomásán leszállítanak az expressz-vasútról egy igen elegánsan öltözött, ugyanakkor nincstelen, BLICCELŐ, csinos fiatal-asszonyt, akinek a zsebében mindösszesen pár zseton "lapul", ezek a kaszinóból maradtak a zsebében... Ez így önmagában talán még nem elég érdekes sem egy drámához, sem egy filmhez, ugyanakkor a fordulat akkor következik be, midőn Marin Miroiu, a csillagászat tanára véletlenül a helyszínre keveredik, és felajánlja a váratlan "látogatónak" (akinek időközben a keresztneve is kitudódik: Mona): töltse vele a "kényszer-éjszakát" a legénylakásán. Felajánlja neki, hogy míg ő ott alszik, a tanár a kollégiumban marad virradatig. E tervét megváltoztatja, s együtt-maradnak, meghitten alakuló programjukat mademoiselle Cucu, a helyi "közvélemény" szakítja félbe, aki aziránt faggatózik: miből telhetett egy vidéki pedagógusnak egy igen-igen-drága asztronómiai kötetre? Ez a helyi viszonyok között érthetetlen/felháborító renitens-viselkedésnek számított! A közösség (amelyhez Mona is "idomul") nem fogja fel, hogy egy csillagász-érdeklődésű műkedvelőnek az a csillagkatalógus minden-pénzt megért, lévén abból bizonyosodhatott meg arról, hogy az általa észlelt csillag korábban valóban ismeretlen volt a tudomány számára... Az egész történetet itt nem írom le, mert ha felkeltettem az érdeklődést, bízom abban, hogy megnézed, ha meg érdektelen volt mindez, akkor meg minek törjem magam?!... 🙂

https://www.youtube.com/watch?v=TMdH_9xWgyY

(A 2. rész en 4:00-kor kezdődő, a műkedvelő zenészbarát szimfóniája egészen döbbenetes...)

("Az üstökös sosem hagyhatja el az útvonalát" - mondja Marin. "Soha?" - kérdezi Mona. "Soha!" - deklarálja Marin. A megdöbbent Mona végül levonja a zárókonklúziót: "A Nagy Medve-csillagképnél nincs fontosabb e világon!..." 🙂)

Medve-fotográfia az általam szerkesztett "A mi jégkorszakunk" című kötetből
 (Természettár-könyvsorozatból http://www.nhmus.hu/hu/content/mi-j%C3%A9gkorszakunk)

(Ezt a darabot az Örkény István Színház is bemutatta Budapesten 2000-ben... 🙂)

Budapest, 2020. 02. 02. 22:22-kor