Antedatált "firkák"...

2020. április 6-án egy röpke, ám talán szellemes bejegyzésre telik, amelyet ezennel közzéteszek...

Először is Antoine Jean-Baptiste Marie Roger de Saint-Exupéry kissé, de tudatosan gyermekded ábráival kezdem, amelyeket kisded-koromban magam is át- meg átrajzolgattam!

...à la Excupéry 1943

...à la Ujhelyi 2020

(Excusez-moi! - miként az alább javasolt felvételen Faina Ranyevszkaja mondja! 🙂)

Visszakanyarodva az elejéhez: rajzoltam tehát így évekig, évtizedekig... Majd kissé megunva az elefántokat bekelebező óriáskígyók ismételgetését, Picasso 1901-1904-es "Kék korszak"-váltásához fogható reformba kezdtem, s onnantól évekig minimalista halacsákat rajzoltam, pár tollvonással, a magam nagy örömére, s környezetem értetlenkedését kiváltva...

Ростислав Янич Плятт

"Kissé" később, 1984-ben, egy igen jelentős színész-kedvencemről, Ростисла́в Я́нович Плятт-ról készítettem egy már valamirevalóbb karikatúrát, ő a moszkvai színi élet "mamutja" volt, ma is emelném kalapom előtte, ha lenne... 🙂
Ezt ma is büszkén vállalom, és F. D. részére ezennel "dedikálom"... 🙂

Ma délután pedig, miközben a Gellért-hegyre haladtam, rengeteg arcmaszkos, a koronavírustól rettegő ember jött velem szembe, esküszöm, ez a MIKRÓBA képes egy, a magát a FÖLD uralkodó fajának képzelő élőlény teljes állományát "karanténba" kényszeríteni! Így mintegy 5 perc alatt kreáltam egy skiccet, majd itthon a számítógépem és egy egyszerű képszerkesztő segítségével megalkottam  Lehetséges, hogy nem is elektronikus levelet küldök! 🙂

Ростислав Янич Плятт
Kéretik eme művemet nem fekete-fehéren megítélni!

Amennyiben ezen a nézőképen nehezen olvasható, íme nívósabb verzióban:
http://www.mme.hu/binary_uploads/2_magunkrol/madartavlat/madartavlat_2004_5.pdf

Összegezve,az elmúlt évtizedeket "firkálgatással" töltöttem, ehhez partnereim Flóra (fajtájukat tekintve bajor véreb, és Faina (pedigréjét tekintve /némileg mutáns/ berni kopó voltak, felváltva hol a jobb, hol a baloldalamon mellettem szenderegve.

Családtagjaimhoz hasonlóan ők is értetlenkednek, hogy miért is növekszik napra napra egyre egyre az emlékeztetőkkel összefirkált jegyzetlapok száma, továbbá, hogy miért amortizálódik oly vészesen az általam használt és elfogyasztott golyóstollak, Hozzáteszem, mindezeket nem desszert gyanánt fogyasztom el! 🙂 Hiába no, a fejben előrekészített ötleteket papírra kell vessem, mert a memóriám már nem a régi, ráadásul, legjobb tudomásom szerint a Szerb Antal "A világirodalom története" című alapkötetének valamennyi felsorolt alkotó-elméje sem használt számítógépet drámáik megalkotásakor, sem Gogol, sem Csehov! Anton Pavlovics "Dráma" című

művét ráadásul a főszereplő, Faina Ranyevszkaja (berni kopóm "névadója) saját kútfőből rögtönzésekkel tarkítva terjedelmét kétharmadára bővítette: 

https://www.youtube.com/watch?v=wa28E2R0oBE

Ez a repertóriumom az általam szerkesztet (vagy írt) kiadványok egy része borítóképeit mutatja,

mindezeket jegyzetfecniken megörökített ötletekből hoztam létre, éppúgy, mint az itteni blogbejegyzéseimet... Hasonlóképp fejben és fecnikre jegyzetelve alkottam meg életem első (és egyetlen novelláját egy Bulgakov-parafrázisként Mester és a Margeritha címmel, elérhető blogomban itt: http://flora-es-fauna.blogspot.com/2019/01/mester-es-margarita.html 🙂

Amikor az általam alkotott/szerkesztett Természettár Könyvsoroztat készülő, alapszövegét tekintve KIVÁLÓ, de eleinte borzalmas, vállalhatatlan című kötete, a DARAZSAK kéziratát olvastam, a vége-táján egy döbbenetes "momentumra" leltem: egy jeles zoológus, aki ráadásul a Magyar Természettudományi Múzeum Hártyásszárnyúak gyűjteményében elődje volt a szerzőnek, annyival tervezte elintézni a munkásságáról történő megemlékezést, hogy az irodalomjegyzékben egy társzerzős cikk egyik szerzőjeként a "Mocsáry" karaktersort szerepeltette! Ez még áprilisi tréfának se illett volna! Ezt buszon utazva olvastam, s lévén, mindig van a zsebemben vagy notesz, vagy jegyzetlapok, egy irkafirkán jeleztem magamnak, hogy ezt a problémát valamiképp, legalább egy portéval orvosolni kell... Ezt, mint itt látható, sikerült is, most pedig a könyv-anyagon túllépően közlök néhány alapadatot a jeles entomológusról: Nagyváradon született, 1841. szeptember 27-én, az MTA levelező tagja, a Ferenc József-rend tisztikeresztese. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Mocsáry”. A Nemzeti Múzeum újonnan létrehozott Állattárában kapott segédi státuszt, 1882-től kapott segédőri, majd 1910-től igazgatóőri kinevezést. 1914. június 1-én, nyugdíjazásakor kapta meg az osztályigazgató címet. A Hártyásszárnyúak gyűjteményét ő hozta létre.
Utóda e tisztségben pedig egy darazsakat bemutató, igen érdekes tudományos ismeretterjesztő kötetet alkotott, amely megvásárolható (járvány-sújtotta időben is/!/) a világhálón:

http://www.nhmus.hu/hu/vas_zoltan_darazsak_konyv

Ezen "reklámfotográfia" külön érdekessége, hogy nem szerepel(t) a szerzői képanyagban, hanem a világhálóról származik...

Most-már tényleg a vége-fele tartva: az általam (felsőbbrendű élőlények, valamint a mikrobák mellett) a legcsodáltabb lények a ZUZMÓK! Ez a "valami", amely moszatok és gombák együttéléséből alakul ki,s e szimbiózisban mindkét szereplő kölcsönösen hasznos a másiknak... Közülük egy, a térképzuzmó (Rhizocarpon geographicum) "adta az ötletet", hogy megjelöljem egy...

...egyelőre ezt a mondatot nem is folytatom, legyen most elég annyi: 

VALAHOL (VALAMI) EURÓPÁBAN!  🙂