Mágnesek és álmok

Diák-koromban, legbensőbb barátaimhoz hasonlóan, a fizika/kémia egynémely ágai igen vonzottak, bár a képletektől már akkor is hideglelést kaptam! Emlékem szerint ők is! 🙂

Ugyanakkor például a mágnes és a hipermangán/glicerin heves reakciója csodálattal töltött el...

Hipermangánt és glicerint a legközelebbi patikákban szereztük be, és nehogy feltűnő legyen, hogy valami turpisságon törjük a fejünket, mellé C-vitamint is kértünk mindig!  🙂

A kálium-permanganát (KMnO4) lila színű kristályos, ionrácsos vegyület. Vízben oldódik, oldata lila színű, igen erős oxidálószer. Vizes oldata intenzív lila (nagy hígításban rózsa)színű, melyet bepárolva prizmás lilás-feketés fénylő kristályokat kapunk.

A kálium-permanganátban a mangán oxidációs száma +7. Hazánkban a 195/2005 (VIII.16) Korm. számú kormányrendelet II. kategóriájú kábítószer prekurzornak minősíti, forgalma korlátozott. Tehát 2005 óta tiltott e szer! Annak idején, a Március 15. téren rendszeresen szórakoztunk a hittan-órák szünetében

Régi szép emlékek színhelye! 🙂

https://www.youtube.com/watch?v=bftBOvvuVWo

Belegondolni is döbbenetes: 2000-ben a világ össztermelése mintegy 30 000 tonna volt!

Mágnest emlékem szerint Dienes fizikatanár úrtól csentünk (olykor TÖBBET), a vasreszeléket pedig áldott emlékű Mandics Endre technikatanár úrtól "rekviráltuk", a gyakorlati tanórák végeztekor... Mea culpa! 🙂
Utóbbi kedves tanárunkról adekvát anekdota olvasható a világhálón a "Sárgaház a Sas-hegyen" című index-fórumban, itt:

https://forum.index.hu/Article/showArticle?go=15579686&p=1&t=9004855

A mágnes által szabályossá formált fémreszelék már majdnem tubák! Persze ez nem "tüsszentésre szolgáló dohánytermék"! 🙂

https://www.youtube.com/watch?v=OQ3KAuk49K8

Komolyan: ez az üvegcsőben egymásra ható 2 mágnes totál-olyan, mint az emberi kapcsolatok/barátságok:
a résztvevők hol taszítják egymást, hol szinte az egekbe emelik egymás hangulatát! Mindenesetre, amennyiben eltávolítják őket egymástól, leesnek, például padlóhoz vágódnak! 🙂

(((Nagyon-zárójeles megjegyzésként írok még ide két momentumot, jelesül:

 A: kisded-koromban úgy véltem, akkor zárjuk az áramkört, ha a hosszabbító végeit összedugjuk... 🙂

B:  már a Kossuth Kiadó természettudományi főszerkesztőjeként egy alkalommal képtelen voltam munkára bírnom számítógépemet, és segítségként Krisztiánt hívtam... Gyorsan jött is, és először megkérdezte:

"Péter, egyáltalán azt a piros gombot bekapcsoltad a hosszabbítón?"

Nos, ilyenre én nem is gondoltam - ennyit a technikai érzékemről! 🙂)))

Végezetül: jelenleg már ilyen hipermangános tréfákról álmodni sem lehet, lévén a régi romkertet befedték! 🙂

Se a Romkert, se a padok nem a régiek!

Dsuang Dszi álma

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. – Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok. – Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam, s a lepke vigan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi… És felébredtem… És most nem tudom, most nem tudom, – folytatta eltünődve, – mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet? – Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi! Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! – Ő mosolygott: – Az álombeli lepke épp így hitte a maga igazát! – Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán valami mégis megborzongatott, kétezer évig töprengtem azóta, de egyre bizonytalanabb vagyok, és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, már azt, hogy minden kép és költemény, azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét, a lepke őt és mindhármunkat én.