Zórád...

Zórád Ernő, a kiváló grafikus, aki önnönmagát a precíz bohém néven definiálta, 1923-1927 között házunkban élt. Ő volt a néhai Tabán egykori hangulatának képi megörökítője, továbbá a hazai képregény megalapítója!

Ezennel pedig bemutatok NÉHÁNYAT/!/ jeles egykori "lakótársam" munkáiból, és csak sajnálhatom, hogy személyesen nem ismerhettük egymást, jó-eséllyel a két bohém személyiség barátokká vált volna!

...pár éve eszembe-jutott, hogy az ő stílusában kéne kifesteni házunk kapuját, ám az a lakótársnő, aki a régi korok képzőművészete iránt, már-csak foglalkozása miatt is érdekelnie kellett volna, ötletem nála is "süket fülekre" talált...

Ez a hangulatos illusztrációja az egyik kedvencem, éppen ezért EZT helyeztem ki a postaládámra, ami hosszú ideig ott díszítette a leveleket tartó, amúgy snassz "fémtartályt", mígnem "valaki", evidensen egy lakótárs onnan LEVAKARTA! Komolyan: méltó viselkedés lehet ez akár ebben, akár bármely/!/ más házban?

Lehet, hogy ezen blogbejegyzésemet még folytatom, mert a konyhánkban olyan "absztrakt festmény" keletkezett egy BEÁZÁS következtében, hogy olyan foltokat még Zórád Ernő sem ábrázolt az OMLADOZÓ Tabánt megörökítő képein!

Ma mindenesetre még hozzáteszem, hogy házunk a Csap és az Aladár utcák sarkánál található, és az ablakunk alatt TELJES közlekedési időszakban jár a 178-as autóbusz, amelyen 20.00 óra után, gyakorlatilag EGYETLEN UTAS sincs, vagyis a sofőrök önmagukban "grasszálnak" a Baross tértől (Keleti pályaudvartól) a Naphegyig (ahol Magyarország Kormánya székel /s ahova/ahonnan se ki-, se bemenni nem láttam embert, csak egy fekete macska kószál gyakorta arra/) - dotálás hiányában ezt a konkrét járatot már rég beszüntették volna! Kész "szocializmus"! 🙂