2022. október 1., szombat

A facebook-idővonalam "margójára"

                     


Ma szokatlan módon a facebook-idővonalamon közzétett bejegyzést idézem TELJES terjedelmében, s hogy miért, az is hamarosan kiderül! 🙂

"Ma az jár hajnalban a fejemben, hogy korábban egy jeles, az orvostudományokban is jártas, kreatív-művész, JELES könyvkiadó-igazgató barátom felvetette, hogy létezhet egy hal/madár-hibrid,, az ő inspirációjára Zsoldos Márton KIVÁLÓ/TEHETSÉGES természetfestő-illusztrátor barátommal tovább-gondoltuk az EREDETI ötletet, és 2 igen nívós illusztráció készült a halmadárról, amely szívemnek igen kedves, de lévén szeretnék MINDEN kedvelt tárgyamtól is mentesíteni a lakásomat a tervezett falfestés előtt, így e két festményt "áruba bocsájtom", az érdeklődők HANGSÚLYOZOTTAN privát párbeszédablakban keressenek meg, előre is köszönöm! 🙂

Utóiratként néhány adalék a halmadár (fiktív/!/) természetrajzához: Egy alkalommal, miután meglátogatta a Keleti Pályaudvar árkádjai alatt fészkelő molnárfecskéket, az Andrássy úton keresztül átrepülve próbált Pestre átérni, ám az Állami Operaháznál elfáradt, annak tetején kezdett bóbiskolni, ám ott éppen Verdi "Nabucco" operája volt repertoáron, és a "Rabszolgák kórusa" áriától teljesen elalélt! Amikor a Duna környékén is nagy-ritkán felbukkan, a rakodópart alsó kövein, az ott élő vándorpatkányokhoz hasonlóan olykor dinnyehéjat-miegymást is majszol...🙂
Éjjelenként pedig sellőként dalra is fakadna, és Antonín Dvořák 1814-ben komponált "Rusalka" című operájából a Měsíčku na nebi hlubokém"dalt énekelteti (lévén önnönmaga nem képes még-csak dudorászni sem/!/)"

"Dinnyehéjat-miegymást"? Ez az első olvasásra talán nehezen-érthető kifejezés megítélésem szerint sokkal irodalmibb, mintha azt írtam volna helyette, hogy "a Duna hullámai által a partra sodort konyhai hulladék"! 🙂 Márpedig a Természet magazin művelt olvasószerkesztője ezen szópárossal szembesülve, nyilván elővette az MTA Helyesírási Tanácsadó Szótárát, s minthogy abban ilyesmit nem talált, velem történt EGYEZTETÉS NÉLKÜL egyszerűen KITÖRÖLTE a "-miegymást"! Túl azon, hogy ez beleegyezésem/hozzájárulásom nélkül történt, ily' módon az olvasók azt hihették, hogy a vándorpatkányok a Dunaparton dinnyehéjon élnek! 🙂


ZOOLÓGIA

Patkányok!

Írta: Újhelyi Péter (a szerző grafikáival, Forrásy Csaba felvételeivel)

1995 ŐSZÉN PÁRIZSBAN A HATÓSÁGOK — TERRORISTÁK POKOLGÉPES MERÉNYLETEITŐL TARTVA — MINTEGY 26 EZER KÖZTÉ-
RI SZEMETESLÁDÁT ZÁRATTAK LE. EZT KÖVETŐEN A VÁROS POLGÁRAI ÉS A TURISTÁK A SZEMETET (NAPONTA MINTEGY 70
TONNÁNYIT!) A FÉMHENGEREK MELLÉ HELYEZTÉK. A SAJÁTOS TÁPLÁLÉKFORRÁST A PATKÁNYOK RÖGVEST KIHASZNÁLTÁK;
SOKASODNI KEZDTEK, S ÍGY EGY-KÉT HÓNAP MÚLVA PÁRIZS LAKOSAINAK MÁR LEGALÁBB ANNYI PROBLÉMÁT OKOZTAK AZ
ELSZAPORODOTT KISEMLŐSÖK, MINT AZ ISZLÁM TERRORISTÁK.


 

Szövegdoboz: ....,-1,,.:..w`
V "iá:"-Szövegdoboz:  	4.-4-17Szövegdoboz: 7-4---`1■111~/Szövegdoboz: alialanosart 
Denepes, 
telt teruktSzövegdoboz: [	•	!Szövegdoboz: mánvokSzövegdoboz: ~41=Szövegdoboz: \\kr.Szövegdoboz:Szövegdoboz: VándorpatkánySzövegdoboz: 228Bizalmas kapcsolatban álló személyek olykor nyuszikámnak vagy mókuskámnak nevezik egy­mást, egyszer már olyat is hallottam, hogy „Te kis makkegér!". Azt azonban csak kivételesen gyűlölt ellenfélnek szokták odavetni, hogy „Te patkány!". Már ebből is látható, hogy az embe­rek nem kedvelik ezeket az életrevaló állatokat. A patkányok iránti közutálat olyan erős, hogy — biodiverzitás ide vagy oda — egyik fajuk, a házi patkány Magyarországról kipusztulhatott anél­kül, hogy a védett fajok listájára vagy akár csak a Vörös Könyvbe bekerülhetett volna. Még jó, hogy hazánk gyanús nevű emlősritkaságát, a patkányfejű pockot védetté lehetett nyilvánítani. A patkányok (Rattus) nemzetségébe több tu­cat faj tartozik. Fakúszó, talajlakó, vízközelben és üregekben élő formák egyaránt akadnak köz­tük. Az Ausztráliában őshonos kisszámú méhle­pényes emlős között szintén találunk patkányo­kat (Rattus fuscipes, R. lutreolus, R. tunneyi). Egyes patkányfajok csak viszonylag kis területen élnek és szinte semmi problémát nem okoznak az embereknek, a tengerhajózás fellendülésével elterjedt fajok viszont már óriási gazdasági káro­kat okoznak. A cikk további részében elsősorban a vándorpatkányról lesz szó, mint a legelterjed­tebb és legtöbb gondot okozó kisemlősről. E faj


legkorábbi leleteit Kína pleisztocén üledékeiből mutatták ki. Kínából — még feltehetően a pleisz­tocénben — aktív vándorlással eljutott a Bajkál­vidékig, de világhódító vándorútjára csak ké­sőbb, az emberek akaratlan közreműködésével került sor.

Ennek a rágcsálónak a szabad természetben illetve emberközelben élő állományai egyaránt vannak. A szabadban élő példányok általában ki­


sebbek, a hideg hónapokban nem szaporodnak, s élőhelyükön gyakran szinte apró ragadozóként viselkednek. Kepler 1967-ben megállapította, hogy a Hawaii-szigetek albatroszainak 1-2,5 %­át pusztították el az ott élő patkányok. 1945-ben Nooderoog szigetén a 15 hektáros természetvé­delmi terület teljes madárállományát kiirtották a vérszomjas rágcsálók. Általában elmondható, hogy a szigetek madárvilágát gyakran veszélyez­tetik ezek a kisemlősök. A vándorpatkány igen alkalmazkodóképes faj; sertéshízlaldákban, hű­tőházakban, lakóépületekben, csatornákban vagy akár bányákban is megtaláljuk. Az egykori Szovjetunió 673 vizsgált bányája közül 277-ben, Angliában pedig 562 közül 253-ban éltek patká­nyok. A szabad természetben élő fajtársaiktól el­térően az emberi környezetben meghúzódó egyedek — kihasználva a kiegyenlítettebb klímát és a táplálékbőséget — egész évben szaporod­nak. Táplálékukat nem is lehet részletesen felso­rolni, hiszen a konyhai maradékokból bármit el­fogyasztanak, legyen az akár száraz kenyérmor­zsa, akár tűzdelt vadsertéspecsenye ajókamár­tással. Egyes ázsiai országok piacain — „ment­sük, ami menthető" alapon — gyakran magukat a patkányokat árulják az ínyenceknek (ritkábban pedig a világjáró emlőskutatóknak).

A gazdaságilag elmaradottabb országok mel­lett szép számmal élnek patkányok a fejlettebb országokban is. R. K. Deoras szerint 1975-ben csak az USA-ban 300 millió dollárra volt tehető











Egyszóval, ha időben/!/ jelzik, hogy e fontos cikkemhez az oldalak kitöltéséhez nem rendelkezik a szerkesztőség elegendő illusztrációval, adhattam volna még SAJÁT/EREDETI grafikáimat az albínó laborpatkány helyett! Mindenesetre talán érthető, hogy ettől a szerkesztőségi hozzáállástól "jó-ideig téptem a hajam"!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése