Két cikkem története...

...a történet Agárdon kezdődött, amikor a Radetzky Jenő által alapított Madárvártáról a dinnyési Fertőre tartó úton oda és hazahaladva a táborozókkal összegyűjtöttük az elpusztult madarakat – így azok nem enyésztek el, hanem takaros koponyagyűjtemény alapjául szolgáltak, ezek nyújtottak segítséget a dinnyési akácosban lelt bagolyköpetekből előkerült madárkoponyák meghatározásában is.

Az agárdi "gyűjtőúton"...

E csontmaradványok meghatározásában leginkább Schmidt Egon “Bagolyköpet-vizsgálatok”
című könyve segített, majd sok évvel később ezekből összefoglaló szakanyagaim születtek, egyik (a pintyfélék koponyahatározója) az egykori Madártani Intézet Aquila-évkönyvében (ez letölthető innen: epa.oszk.hu/01600/01603/00079/pdf/Aquila_EPA-01603_1992_099-110.pdf ), majd az európai énekesmadarak koponyamorfológiáját tárgyaló cikkem az MME által kiadott Ornis Hungarica nevű szaklapban jelent meg. (ez letölthető innen: kornel.zool.klte.hu/pub/ornis/?download&aid=323&volume_id=32&lang=hun )

Az Ornis-cikkem egyik ábrasora

Jánossy Dénest az “A magyarországi vadonélő emlősállatainak határozója” című, 22 éves koromban megírt könyvem egyik lektorának kértem fel, ő ekkor a Magyar Természettudományi
Múzeum (MTM) Őslénytárának igazgatója volt, akihez a Nemzeti Múzeum egyik irdatlan nagy ajtaján át jutottam be, a „szentélybe”, ahol ősmadarak maradványai és ma is élő fajok összehasonlító csontkollekciói fogadtak. E gyűjteményből gyakorta kölcsönzött ki nekem madárkoponyákat, elősegítve további elmélyedésemet az anatómiájukban, később már rám bízta egy pleisztocén kori madárcsont-maradvány faji determinációját is. Ez egy  kalandrapacsirta állkapocsvége volt abban az üvegfiolában, amelyet az íróasztalánál ülve átadott nekem, és amelyről rögtön sejtettem, hogy egy Melanocorypha-maradvány lehet, majd ebbéli határozásomat a professzor úr elfogadta, sőt, egyik madárpaleontológiai tanulmányában hivatkozott is eme határozásomra, és tanítványaként nevesített (ez a cikke itt tekinthető meg: epa.oszk.hu/01600/01603/00079/pdf/Aquila_EPA-01603_1992_009-025.pdf e tanulmányban a 15. oldalon látható a kérdéses Melanocorypha-állkapocs-töredékről, amit alább mellékelek is).

Az általam meghatározott és lerajzolt állkapocs-töredék
 Jánossy Dénes cikkében

Mindenesetre az indíttatást a madárkoponya-határozáshoz a “Bagolyköpet-vizsgálatok” című kiadvány adta, amely kinyitotta a szemem, hogy a madarakat nem csupán küllemük, hanem anatómiai sajátosságaik alapján is fel lehet ismerni!

Egy előkészületben álló határozóm ábrája...

Egy még el nem készült madárkoponya-határozóm egyik (nagy tarkaharkályt ábrázoló) illusztrációja...

A RENEGÁT!

Berni kopó falkatársunkkal a Zsivágó Kávéház ( cafezsivago.hu ) felé utazunk épp, a buszról leszállni készül egy vénasszony, imbolyog a cókmókjával, egy úriember odasiet, próbálna segíteni a nénikének, mire az sipákolni kezd:
- Takarodjon, renegát!!!
Renegát?! Ezt a szót sose használtam, és élőszóban se halottam soha senkitől. Szó se róla, választékos volt az érthetetlen okból szitkozódó koros némber...
Gondoltam, felírom ezt a szót, hogy utánanézhessek a világhálón, mi a pontos jelentése, aztán a kutyára való koncentrálás kiverte a memóriámból.
Aztán az egyik bevásárlóközpontban (ez nem a reklám helye, de a neve az M M O betűkből áll össze) a liftből távozó cimborái után az egyik liftutas ezt kiáltotta: Renegátok!
Ez már-már hihetetlen: egy nap alatt két renegáttal találkozhattam! :)

p.s. aki hozzám hasonlóan nem ismeri e kulcsszó szabatos definícióját, ajánlom: https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Renegát

Pockok állkapcsi első zápfogai!

Zsolt barátom kérésére, aki hiányolta blogomban a frissebb bejegyzéseket, közzéteszek néhány rajzomat - amelyek különféle pocokfajok első állkapcsi zápfogát ábrázolják.

Vélelmezem, hogy senkinek nem kell külön elmagyarázni, melyik fog mely pocokfajhoz tartozik! :)

KÖDFOLTOS FLÓRA

Régi emlék: késő ősszel a Gellért-hegyen jártunk, Flóra így kiélhette sziklamászó hóbortját, én pedig közben a digitális technika rejtelmeit próbáltam kiismerni. Az elmúlt 20 évben alig fényképeztem, mert ha fényképre volt szükség, annak kivitelezését inkább olyanokra bíztam, akik profi fotókat készítenek. Olykor azonban elengedhetetlenül szükségessé válik, hogy a kutyás élményeket saját képekkel tudjam illusztrálni, így beszereztem egy fényképezőgépet, és néha kattintgatok jobbra-balra... A hegyen készített egyik fotón Flóra egy szikláról figyeli a város forgatagát - már ami a ködön keresztül látható volt fentről.

https://www.youtube.com/watch?v=uAjDU78RYQg

A kép készítése közben nesztelenül hátunk mögé keveredett a ködből egy kiránduló hölgy.
- Jaj, szegény kiskutya, csak le ne essen a szikláról! - adott jelet aggodalmának, szinte kiabálva.
- 'Csókolom, ha nem tetszik ijesztgetni, nem esik le...

Fel a fára! (Treeing - tréning)

Reggeli sétánk közben egy varjúfiókára leltünk. Korábban már szó volt arról, hogy a varjak segítenek a fegyelmi feladatok gyakorlásában, ezúttal pedig a véreb agility-hez való szoktatását tették lehetővé. A fióka annyira érdekelte Flórát, hogy képes volt utánamenni egy tölgyfa magasabb régióiba is, és a varjúszülők támadásait figyelmen kívül hagyva mászni, mászni egyre feljebb. A fiókát követve 3 méteres magasságba jutott önerőből. Mintha csak gyermekkori önmagamat láttam volna, amint a rigófiókákat kerestem a Sas-hegy bokrosaiban. Az akcióhoz ezúttal egy vizslakölyök asszisztált. Feljutni a fára amúgy sokkal könnyebbnek bizonyult, mint lejutni onnan a talajszintre. 

Feromon hatása a teadélutánon

Tyelicina Alekszandra évfolyamtársam volt a Lomonoszov Egyetem Biológia Karának Gerinces-zoológiai tanszékén. Kutatási témája az emlősfajok (elsősorban rágcsálók) kémiai kommunikációja volt, azaz miképp tudatják fajtársaikkal hollétüket, érzelmi állapotukat, meg még ki tudja, mi minden más, nekik fontos információt. Amikor például ebeimmel sétálunk az utcán, minden fánál percekre meg kell állni, mert azok tövénél rengeteg "hírt tudnak elolvasni"...

Az illatok/hormonok szervezetre gyakorolt fontos hatását jelzi a sertéstelepeken alkalmazott gyakorlat, amely során a kocasüldõk szinkronizálásának legbiztosabb módszere a Regumate-tal történõ per os kezelés. Vannak ugyan zootechnikai módszerek, amelyekkel bizonyos ivarzási szinkront ki lehet váltani, ezek hatása azonban bizonytalan. A Regumate egy progesztagén tartalmú készítmény, amellyel 18 napon át per os adva kifejezett biztos szinkronivarzást lehet kiváltani (95–100% arányban) mindennemû kiegészítõ hormonkezelés nélkül. A 18 napos kezelésre azért van szükség, hogy a kezelés megkezdésekor bármilyen ivari stádiumban lévõ állatok ciklusát összhangba hozzuk, vagyis a búgatás idejét szinkronizáljuk. S hogy mi értelme van eme összhangnak? Hát az ugye nem mellékes, hogy egy sertéstelepen az állatorvosoknak egész éven keresztül kell rohangászniuk az eltérő időben született kis malacok aktuális oltásait beadni, avagy ezek az akciók egyben "letudhatók" egyetlen hosszabb vizit alkalmával.
Ha e fenti sorok túlzottan részletes beszámolónak hatottak, hozzáteszem, hogy természetesen nem csupán a húsiparnak fontosak az illatanyagok - az emberiség életében is kiemelt jelentőségét érzékelteti, hogy a parfümipar évente 70 milliárd dolláros bevételt produkál világszerte!

Na de visszakanyarodva e bejegyzés indulópontjához: Alekszandra (baráti körben: Szása) egyszer gondolt egy nagyot, és hölgyeknek szervezett teadélutánra magával vitt a táskájában egy zárt fiolát, amelyben férfi nemi hormon várta a bevetést.

Amikor a társaság szedelőzködni kezdett, Szása óvatosan félbetörte a fiolát, az illat szétáradt a szobában, és a percekkel azelőtt távozást bejelentő barátnőinek valahogy megszűnt a távozhatnékja...