Száll a KOROM! 🙂

 https://www.youtube.com/watch?v=w2SuWAfCttc

Imént hívtam a 999 06 64-es telefonszámon a kéményseprésre egyedül felhatalmazott adekvát céget, hogy jelezzem nekik, jómagam már tavaly tettem egy jognyilatkozatot, miszerint a lakásomban a kéménynyílás zárt (amit az akkor hozzánk-látogató kéményseprő is mosollyal "nyugtázott", s jelezte, hogy a következő években a tapasztaltak alapján nem lesz több dolguk/gondjuk – vagyis onnantól kezdve jó-ideig nem kell őket várnom). "Tárcsázásomat" követően jó ideig egy igen-találó zeneszám hallatszott, a Mary Poppins című musical-ből a SZÁLL A KOROM - így ezen időt derűsen tölthettem... Mindenesetre e bejegyzés első mondatában foglaltakra az - előre jelzett hangfelvételen - bizonyíthatóan a vonal túlsó végéről az a válasz "érkezett": "Attól az aláírt papírtól függetlenül az ellenőrzést meg kell tartanunk!" Komolyan: ezek packáznak velem! Az én KOROMban!? 
(Mindettől függetlenül a röpke – bár valós eredményt el nem érő – telefonbeszélgetés végén a nem-túlzottan)kedves hölgynek gratuláltam a szellemesen kiválasztott zenéjükért!) 🙂:
S hogy még legyen kutyás/kormos vonatkozása is ezen bejegyzésemnek, ajánlom a Nagyérdemű szíves figyelmébe KOROM Gábor oktató-filmjét a klikkerről itt:
https://www.youtube.com/watch?v=eDgkTfvJFNY 🙂

ALTATÓ...

Egy dallamot évek óta dúdolok magamban, szerettem volna normális előadásban meghallgatni, de nem tudtam a szerzőjét/címét, s amikor ismerőseim körében elismételtem saját hangadó szervemmel, senki nem jött rá, hogy vajon mi lehet...
Most végre itt szól a számítógépemen! Miközben a YouTube csatorna filmrészletén néztem a kedves doktornőmmel készített riportot, mellette a rendszer felajánlotta, hogy milyen felvételek érdekelhetnek esetleg a további nézelődéskor...

ERRE LELTEM: 

hwww.youtube.com/watch?v=yRNuhfQHPXY

SZÉP ÉS KEDVES ELŐADÁS! De emlékeim szerint egy gyermekkórussal láttam sok-sok évvel ezelőtt, és gyanítottam, hogy az a kórus a Bécsi fiúkórus (Wiener Sängerknaben) vala. Sajnos ezzel az 1498-ban alapított kiváló csoporttal nem találtam felvételt, de találtam egy - majdnem - hasonlót:

https://www.youtube.com/watch?v=XyzLMSyXCG8

AZT HISZEM, MOST ELALÉLOK!

A TÁVKÖZLÉS VILÁGNAPJÁN

A TÁVKÖZLÉS VILÁGNAPJÁN

2001-ben a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai székházába invitáltak riportra, hogy a zseniális riporterrel, Rékai Gáborral beszélgessünk a Kossuth Kiadó gondozásában, főszerkesztésemben megjelenő ÉlőVilág magazin első lapszámáról, valamint - lévén épp akkor volt a Távközlés Világnapja - arról, hogy egy főszerkesztő miképp tud sikeresen szerkeszteni mobiltelefon nélkül kéthetente megjelenő folyóiratot.

Az élmény döbbenetes volt: érkezésemkor R. G. még híreket olvasott, s amikor behívtak a beszélgetésre, egy perce volt, hogy belelapozzon az újságba - majd utána olyan szakszerű kérdéseket tett fel, mintha hetekig készült volna az emlőstan témájából. Mindig rettegtem az olyan "riporterektől", akik a felvétel előtt fél órát egyeztettek, hogy milyen kérdéseket szándékoznak nekem feltenni, s utána én mit válaszoljak. R. G. ezzel szemben vérprofiként rögtönzött - örök emlék!

Ottlétemkor másik napirendi pont volt, mint fentebb írtam: "Egy főszerkesztő miképp tud sikeresen szerkeszteni mobiltelefon nélkül (kiemelés tőlem) kéthetente megjelenő folyóiratot?" - Válaszom: "Csakis mobiltelefon nélkül tudok eredményesen dolgozni, mert a kollégák így nem érnek el csip-csup kérdésekkel, a megbeszélt időpontokat precízen betartják, ellenkező esetben többet nem dolgoznánk együtt." R. G. mosollyal fogadta e választ.

Azt tapasztalva, hogy engem mennyire FRUSZTRÁL az oktalan hívások TÖMKELEGE, megtanultam FELMÉRNI, hogy ami miatt én TELEFONÁLNI tervetek, van-e olyan FONTOS, hogy amiatt ne írjak, hanem MOBILTELEFONON keressem a partnereket...

Rékai Gábor

Manapság, haladva a korral, jómagam is rendelkezem mobilkészülékkel... S a szerzők egyre gyakrabban késedelmesen adják át kézirataikat, naponta többször zaklatnak a csip-csup kérdésekkel - szóval beállt a modern idők "rendje"! Ezt a "rendet" tökélyre fejlesztik azok a szerzők, akik a könyvük készítése során a naponta zaklatók táborát növelik, majd mikor a kiadvány megjelenik, mintha sose ismertük volna egymást, nem hívnak többet, még a könyv bemutatójára sem hívnak meg. Na őket iparkodom én is gyorsan feledni - a Rékai-féle riportra pedig mindig emlékezni fogok!

"KÉNYSZERŰ" frissítés 2023. januárjában: egy kedves, ámde kissé szokatlan családnevű kollégám mobilszámát terveztem elmenteni az úgynevezett OKOS-TELEFONOMBA... mármost, korábban, ha egy GSM-üzletben mobiltelefont vásároltam, akkor hangsúlyozottan OSTOBATELEFONT kértem, mert annak billentyűin könnyen kiigazodok. Na, ez az "OKOSTÓNI" meg a "betáplálni" tervezett TELJES NEVET, /// amelyből a családnevet persze NEM ÍROM MEG! ///, képes volt ebben a formában menteni próbálni az ÉRINTŐKÉPERNYŐS mentéskor: Kisbence! :)

Franc tudja, lehet, hogy annyira OKOS, hogy még egy magyar GYEREKDALOCSKÁT is ismer? Például ezt, amely címe: KIS BENCE: 

                        https://www.youtube.com/watch?v=8UQgzWinyQY

Egyszer volt egy kemence,

Belebújt a kis Bence, Kormos volt a kemence, Fekete lett kis Bence. Ránézett a mamája, Nem ismert rá a fiára, Becsukta a kemencét, Jól elverte kis Bencét.

PSOTA A HANGPOSTÁMON...🙂

...avagy mennyi Psota, lehettem volna...

Úgy 20 évvel ezelőtt, amikor még mobiltelefonja gyakorlatilag SENKINEK sem volt, még vonalas telefonom üzenetrögzítőjén lehetett jelezni...

...ha baráti körömből bárki találkozni (s így időpontot egyeztetni) szándékozott velem. Napközben ugyanis ALIG lehetett elérni engem, ugyanakkor a LEGBELSŐBB BARÁTI KÖRÖM tudta, hogy-ha valamit meg szeretnének beszélni, akár ÉJSZAKAI ÓRÁKON is felhívhatnak - és hívtak is nem-ritkán, amivel nem csupán segíthettem az esetleges bajuk esetén, de nekem pedig MINDIG örömet szerzettek ezek a hívások! Aki nem mert volna felhívni, az nyilvánvalóan nem is érzi magát a barátomnak! A snassz kimenőszövegeket elfogadhatatlannak tartottam...
...eltökéltem tehát magam, hogy márpedig az én üzenetrögztőmön a bejelentkező hang Psota Iréné lesz! 

Ő azon kevés személyek egyike, akinek a mentalitása példa volt viselkedésemhez. Alaptörténet vele kapcsolatban, amikor Vámos László híres rendezővel beszélgetve a riporteri kérdésre válaszolva kifejti:

"Én sok vagyok, valóban! Én vállalom magamat, ki vállaljon, ha nem én?   A sokságomban benne van egy KATARZIS is!" - itt az adekvát felvétel, 0:30-kor kezdődik a művésznő önvallomása/hitvallása:

https://www.youtube.com/watch?v=JbO9bWyp3NE

A terv megvalósulása nem váratott sokáig: kisvártatva egy baráti társaságban egy ott jelenlévő fiatalember említette, hogy ő ismer valakit, aki személyesen ismeri a művésznőt... Nemsokára meg is kaptam a lakástelefonja számát. S tettem egy próbát... Sajnos először a házvezetőnője vette fel a kagylót... A nagyobb baj az volt, hogy egyáltalán felvette! 🙂 Hiszen én valójában az Ő üzenetrögzítőre voltam kíváncsi... Sokadik próba után végre a gép kapcsolt be: "Szervusz, Irén vagyok, ha sikerült megtalálnod a számomat, üzenetet hagyhatsz nekem, és majd visszahívlak!" 

Egészen természetes, hogy amikor az üzenetrögzítője bekapcsolt, jómagammal azonnal indítottam saját készülékemen a felvételt - s onnantól a kiváló művésznő üdvözlőszövege köszöntötte az engem hívó feleket...
Azonban minden vicc csak egyszer vicc (ez már közhely), így a Psota-hangot időszerű volt lecserélnem. A választásom Sosztakovics V. szimfóniájára esett. Ez a mű a Leningrádi Szimfonikus Zenekar előadásában 43 perc 36 másodpercig tart... És ez épp ráfért az üzenetrögzítő szalagjára, teljes terjedelmében! Gondoltam: ha valaki beszélni szándékozik velem, hallgassa csak végig, közben még pallérozhatja is elméjét... Egy precedens volt, hogy valaki ezt megtette! Aznap az egyetlen rögzített üzenet így hangzott: "Péter, te hülye vagy!"...
Mára a régi vonalas telefonom amortizálódott... Az emlékek megmaradtak.

Ha netán valaki szánt időt a fenti bekezdések végigolvasására, ajánlom szíves figyelmébe a két adekvát filmrészletet:

youtube.com/watch?v=Tfn6JGk4Is8

S ha még több időt képes szánni a kultúrára:

youtube.com/watch?v=L__jruvYuCg

Amelie – és a Kossuth Kiadó plüsskacsájának – csodálatos élete

Az Amélie csodálatos élete (Le Fabuleux Destin d’Amélie Poulain) 2001-ben bemutatott francia–német romantikus vígjáték Jean-Pierre Jeunet rendezésében, Audrey Tautou főszereplésével. A forgatókönyvet Jeunet és Guillaume Laurant írta. A film Párizs turisták által kedvelt negyedében, a Montmartre-on játszódik, és egyfajta szeszélyes, kissé idealizált módon mutatja be a várost. A filmet 2001 áprilisában mutatták be Franciaországban. Az Amélie csodálatos élete a legjobb film díját kapta az Európai Filmdíjon, négy César-díjat nyert el (köztük a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó díjat), két BAFTA-díjat (melyek egyike a legjobb eredeti forgatókönyv volt), és öt Oscar-díjra jelölték. (forrás: wikipédia)

Audrey Tautou

youtube.com/watch?v=kxODZd3aSf0

Amelie  – egyebek mellett – szeretett kavicsokkal kacsázni a Saint-Martin csatornán, miként én a kollégákkal a Kossuth Kiadó tetőtéri sziklakertjének murvájából képzett kis kupacban elrejtett, hasonló "életet élő" plüsskacsával játszottuk azt, hogy mindennap más pózba helyeztük, és iparkodtunk minél bizarrabb pózba helyezni, hogy minél jobb hangulatra derítsük a munkában megfáradt munkatársakat a rövidke cigaretta-szünetekben... 

Oscar-díjat ugyan nem kapott plüsskacsánk, de olyan jó – és munkakedv-növelő – volt nyomon-követni "életét"...

Tulajdonképpen ő is hozzájárult, hogy az Élővilág Könyvtár kötetei (például az Úszó- és gázlómadarak) /is/ oly sikeresnek bizonyultak, például a XI. Budapesti Könyvfesztiválon elnyerte az Oktatást és nevelést legjobban szolgáló műért járó különdíjat), de még a jó hangulat segített Trunkó Barnabás Sastaps című kötetének szerkesztésekor is... 🙂

...manapság már a világhálón is csak előrendelésekkel férhető (netán) hozzá:  https://bookline.hu/series/series.action?id=10884&page=1 

p.s. velvet.hu/blogok/gumicukor/2008/08/12/hazaert_a_vilagjaro_kertitorpe

SCRIBD - egy borzalmas kalózkodás esete 🙂

Tüneményes "gyöngyszemre" bukkantam a világhálón keresgélve a következő oldalon:

scribd.com/doc/314138730/Haraszthy-Laszlo-Enekesmadarak

Azonmód el is mentettem a monitorképet, amelyet itt csatolok.
(Zárójelben: közröhej, hogy miközben kalózterjesztésről van szó, még pénzt is kérnének érte! 🙂)

Ha netán a monitoron nehézkesen olvasható a szöveg,

segítségként bemásolom "blogszövegként" is - nagyon tanulságos!
Azonban így is FELTŰNŐ, hogy a jogtalanul kalózkodó "valaki" ©-ként hangsúlyozza: 
"Minden jog fenntartva!"  🙂

Most már legalább tudom, hogy mivel foglalkoztam 2005 táján (adaptálva a SCRIBD-oldal készítőinek "ismertető" szövegét):

"...Segítettem lehetővé tettem, hogy kifejezésre juttassák a diákok és a felnőttek a kirándulásokon megfigyelt élőlényeket, amelyek célja a munkavállalók számára, és egy fajleírásokból eredő miniszteri munkaviszonyt megismerhessék"...

Az Élővilág Könyvtár a nagyközönség számára lehetővé teszi a Kárpát-medencében honos legkülönfélébb élőlénycsoportokat. A tematikus kötetek sorra veszik a jellegzetes veszélyes növény-, gomba- és állatcsoportokat. Segítenek lehetővé teszik, hogy kifejezésre juttassák a diákok és a felnőttek a kirándulásokon megfigyelt élőlényeket, amelyek célja a munkavállalók számára, és egy fajleírásokból eredő miniszteri munkaviszonyt megismerhessék az egyedülálló fajok életmódját. A gazdagon illusztrált kis határozatókban a színes képeket és részletrajzok együttesen alkalmazzák a fajok minél pontosabb felismerését. A sorozat kötetei összegyűjtve átfogó módon adnak Magyarország élővilágáról.

Visszakanyarodva tegnapi bejegyzésemhez...

A. H.

...ott-tartottam-tegnap-hogy: "...az Astoria szálló mellett a buszon mindig Audrey Hepburn jut eszembe, a Breakfast at Tiffany's Moon River-rel... "
Ezennel pedig ezt gyorsan pontosítanom kell: olykor az is előfordul, hogy miután a Ferenciek terén a Lipóti Pékségben a pult tetején lévő sajtos rudak közül rámutatva a legeslegsajtosabbakra, s azokat becsomagoltatva gyalog haladok végig a Kossuth Lajos utcán, jobbadán az Astoria szálló előtt kezdem azokat "betermelni", másik kezemben a Completa jegeskávé, s ha mindeközben e hotel hatalmas üvegablakain betekintve látom a tükörképemet, jót röhögök magamon/magamban, mert a tükörképemen már majdhogynem úgy jelenek meg, mint Audrey Hepburné...

Ha nem hiszik ezt el nekem, nézzék meg a Breakfast at Tiffany's = ÁLOM LUXUSKIVITELBEN 1961-es részletét:

youtube.com/watch?v=1JfS90u-1g8

Ha pedig ez sem lenne elegendő bizonyíték, talán meggyőzőbb lehet a szálló biztonsági őreinek térfigyelő kameráinak releváns felvétele... Kérem, ha a hotel prominens munkatársai facebook-tagként olvassák e szövegemet, hassanak oda, hogy azt nekem is juttassák el - - - vagy ha valaki ismeri e biztonsági őröket - - - vagy ha valaki ismer valaki, aki ismer valakit, aki ismeri a biztonsági őröket....((( https://www.youtube.com/watch?v=nhjrfKd4duk ))))

Örök hála Henry Mancini felé, amiért e kísérőzenét megalkotta!

Hommage à Henry Mancini 

(Az pedig, bár talán nem zárójelesnek méltó, de e bejegyzés témájához mégis-csak-részben-illeszkedik-hogy: ő alkotta meg a Rózsaszín Párduc klasszikus muzsikáját is!)

((...komolyan: ehhez a képhez meg kellene neveznem a főszereplőt?! 🙂))