2020. október 5., hétfő

Kétfoltos tücsök az ágyamban


10 óra előtt nem sokkal ébredtem, és azt terveztem, hogy azonmód elültetem a gangon az éjszaka a környéken begyűjtött borostyánhajtásokat. Még félálomban körülnéztem, s megnyugodva láttam, hogy Flóra és Faina még javában szenderegnek, ugatni meg végképp nem terveznek... Ahogy kikelni készültem az ágyból, és felhajtottam az alvás közben testemet borító takarót, döbbenetes látvány tárult elém: az a kétfoltos tücsök, amely pár napja megszökött a tartóedényéből, ott dekkol mellettem az ágyon! Hm... ezek szerint egy tücsök "ágyasává" avanzsáltam!
Lévén, már gyermekkoromban  megtanultam még a méheket is úgy, óvatosan markomba venni, hogy a fullánkjukat nem szúrták belém, ráadásul egy tücsöktől ilyesmi amúgy sem kellett tartanom, bevetettem a régen gyakorolt mozdulatot, HIRTELEN/ÓVATOSAN markomba vettem, és visszatessékeltem eredeti lakhelyére! S miközben e sorokat írom, már önfeledten ciripel...


......megnyugodva, hogy immár nemcsak ebeim, de a szökevény tücsök is a helyén vannak, elkezdtem a borostyánhajtásokat is a korábban kiszemelt helyükre ültetni. E munkámat pedig még a lakáson kívülről is hallva a tücsökciripelés kíséri! Hiába, az élet voltaképpen szép!




2020. szeptember 28., hétfő

Elő-HANGOK Schmidt Egon "Madarakról mindenkinek" kötetének 3. kiadásához...

A száz évig fennállt, de sajnálatosan megszüntetett,
Herman Ottó alapította Madártani Intézet emlékére...




"Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak,
 csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk?"
(részlet Máté evangéliumából)

https://www.youtube.com/watch?v=LyWuz3kXAXE&feature=youtu.be

A közeljövőben, 2020-ban megjelenik Schmidt Egon "Madarakról mindenkinek" kötetének 3. kiadása, a Kossuth Kiadó ( kossuth.hu ) gondozásában, saját szerkesztésemben. Ildomosnak látom/látjuk, hogy e kötet fejezetei végére szerkesztett youtube-felvételeket a világhálón egy blogbejegyzésben is közzé-tegyük, s így az olvasók ezen linkekre kattintva egyszerűbben (ráadásul a kötet megjelenése előtt/!/) érik el a jelzett/ajánlott film-bejátszásokat, hangokat! Régóta tisztában vagyok azzal, hogy a madárhangokkal TÖMEGEKET lehet motiválni!... Ez tehát egy olyan kötethez kapcsolódó blogbejegyzés, amelynek első kiadásai a múlt évezred '70-es éveiben jelentek meg, amikor a szerző kéziratát egy ódon írógépen írta, a világháló pedig akkoriban ISMERETLEN fogalom volt. 2020-ban más a helyzet: így megkönnyítve mind a leendő olvasók, mind blogom olvasóinak "dolgát", itt közzéteszem az egyes fejezetekhez tartozó világhálós linkeket. Modern megoldás ez? Csuda tudja, ódivatúnak bizonyosan nem mondható, már csak a családnevemből következően sem, de nem csak azért, mert Budapest környékén lakom, és a nevem: Smith Ujhelyi. Szabadidőm ugyan egy ellenszínmű megírására nincs, ellenben többek között van egy jó tulajdonságom a szerkesztői, vélelmezhető kvalitásaim mellett: Örkény Istvántól eltérően nem kopaszodom erősen... ...hogy ez az asszociációs "bukfenc" érthető legyen, "pallérozva" az olvasókat, ideillesztek egy nem-madaras adekvát linket:

Legjobb emlékem szerint, 2001-ben, az ÉlőVilág magazin indulása előtt, a marketing-kampány legelején, a szerkesztőségi szobai számítógépen épp egy fülemülehangot hallgattam, egyrészt mert önmagában is gyönyörű, másrészt egy marketing-kísérlet részeként: vajon ha ezt a szomszédos szobában meghallják, reagálnak-e? Kisvártatva bekopogtatott és belépett kedves kolléganőnk, Lilla, aki felfokozott érdeklődéssel kérdezte, hogy: ez meg mi, amit hallgattok? A kísérlet tehát bevált! 
🙂

                               https://www.youtube.com/watch?v=2gDJ3oMsC5Y




...így volt ez akkor is, midőn a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) által szervezett Fülemülék Éjszakája programon egyszeri-önkéntes-idegenvezetői szerepet vállaltam.

A szerkesztő ajánlásai e kötet különböző fejezeteihez a világhálón:

Mielőtt hozzálátok a fejezetben szereplő linkek felsorolásához, jeleznem kell, hogy ez a bejegyzés ILYEN KÉPANYAGGAL nem jöhetett volna létre, ha Völgyi Sándor, Lóki Csaba és Jakab Sándor barátaimmal nem ápolnánk olyan bizalmas kapcsolatot, hogy ezeket a képeket jogszerűen felhasználhassuk e kötetben. Kissé bizarr, hogy valamennyiükkel csak a világhálón kommunikálunk, életben SOSEM találkoztunk, ennek ellenére tökéletesen megbízunk egymásban! 🙂 Zsoldos Márton és Kókay Szabolcs festményei szintén emelték e kötet látványának színvonalát, velük VALÓS/SZEMÉLYES barátságban állunk, bár az utóbbi időben az élethelyzeteink úgy hozták, hogy ritkábban találkozunk! 🙂
Képanyaguk EGY RÉSZE megtekinthető a magyar madárfotósok portálján a "GALÉRIA" rovatban, amelynek címe: http://birdphotography.hu/gallery


"Márciusi sárgarigó"


Seregély (© Völgyi Sándor)


A seregélyraj csodálatos összehangoltsága figyelhető meg ezen a felvételen:


"Elárvult madárfiókák"


Vízityúk-fiókák (© Lóki Csaba)

Nem szükséges angol nyelvismeret, hogy megtanuljuk egy fészekből kiesett rigófióka gondozásának/táplálásának alapszabályait: 

"Madarak a nagyvárosban"


Fekete rigó (© Völgyi Sándor)

A fekete rigó énekét bemutató felvétel:
https://www.youtube.com/watch?v=LuY4P4L4a-A

Itt pedig egy olyan, kissé bizarr (saját) felvétel következik, amely csupán akkor jelenik meg e kötet szerkesztői ajánlásai között, ha vagy itt a blogbejegyzésnél, vagy a facebook-idővonalamnál az erre érkezett reakciók biztatók! 🙂

https://www.youtube.com/watch?v=wZLdNUY93zM


"Sirályok a Margit-hídnál"


Dankasirály (© Lóki Csaba)

A dankasirály hangja meghallgatható a világhálón itt: 

A dankasirályok csoportosulásának felvétele itt: 

"Szürke kis pesti verebek"


A házi veréb hangja meghallgatható itt: 

"Magas észak lakói Budapesten"


Csonttollú-csapat (© Jakab Sándor)

E felvételen hallható a csonttollú-csapat jellegzetes hangja, valamint látható tipikus viselkedése. Néma-szereplőként feltűnik egy fenyő- és egy fekete rigó, a színen nem jelenik meg, de a "kulisszák" mögött hallható egy szarka: 


"A legeredményesebb pocokpusztító"


 
                                                          Erdei fülesbagoly (© Zsoldos Márton)





"A magányos madár"



Kakukk (© Lóki Csaba)

E faj hangja pedig akár még a madár nevét viselő, ódon órákról is ismert lehet:




"A magyar nép kedves madara"


A fehér gólya legjellegzetesebb hangja a kelepelés: 

"A magyar "strucc"




A szerkesztő ajánlása e fejezethez a világhálón:
A túzok hangja "szalonképes" szóval nehezen megnevezhető, meghallgatható itt: https://www.youtube.com/watch?v=NmmaewffZoA

"Engedély nélkül belépni tilos!"


(© Lóki Csaba)

A szerkesztő ajánlásai e fejezethez a világhálón:
Gulipán-fiókák: https://www.youtube.com/watch?v=ynNpdJResDI

Ehhez a fejezethez pedig következzék egy olyan felvétel a youtube kínálatából, amely e kötetben KIZÁRÓLAG!/ abban az esetben jelenik meg a valós kötetben szerkesztői ajánlásként, ha akár e blogom "Megjegyzések" menüpontjánál, akár a facebook-idővonalamon erre utaló, ELEGENDŐ SZÁMÚ javaslatot kapok:

"Fél lábbal már a sírban"


A szerkesztő ajánlása e fejezethez a világhálón:
Az uhu méltán kapta hangutánzó magyar fanevét is:

"Madárfészek ez is, az is"





A szerkesztő ajánlása e fejezethez a világhálón:
A függőcinege hívóhangja minden más madárétól különbözik: 
https://www.youtube.com/watch?v=n3kIhYv5990

"Repülő drágakövek"


A szerkesztő ajánlása e fejezethez a világhálón:

"Apróságok"

A szerkesztő ajánlása e fejezethez a világhálón:

Holló: 


                                                                  (©Völgyi Sándor)


Balkáni gerle:


(© Lóki Csaba)


Vetési lúd:



Vadlúdcsapat a tatai Öreg-tónál (© Csonka Péter)

A sáskák esküdt ellensége (pásztormadár):



A madármegfigyelésekhez motiváló, nívós felvétel a világhálón itt: 

E kötet, megjelenését követően megrendelhető/megvásárolható lesz a Kossuth Kiadó boltjaiban:



Mint e fotográfián látható, Flóra érdeklődést mutat mind Schmidt Egon: "Madarakról mindenkinek" című kötete eredeti, első, dedikált példánya irányában (a parkettára helyezett "kollekció" közepén/!/), Faina ugyanakkor épp megsértődött, hogy nem "rághatja át magát" mindezeken!

A facebook-idővonalamon már közzétettem, hogy berni kopó "falkatársam" az utóbbi 2 hét folyamán erőteljes viselkedés-változáson ment át, és immár folyton a nyomomban kíván haladni, mellettem lenni! Így az alábbi képet a hozzá-tartozó szöveggel blogomban közzéteszem, ugyanakkor a valós könyvbe evidensen nem kerül be! 😉



Faina pár nappal ezelőtt végig asszisztált a készülő kötettel kapcsolatos megbeszélésen a Kossuth Kiadó könyvkiadási igazgatója szobájában, előtte pedig, még a bejáratnál található selyemakác ágára épp berepülő, s ott búgni kezdő örvös galambot szemlélte/hallgatta nagy érdeklődéssel! Már majdnem ornitológus! 

https://www.youtube.com/watch?v=9jZ9UpcAAn8

Minden relatív!


Mindezzel feloldottam (részben) a facebook-on meghirdetett szilenciumomat:

2020. szeptember 9., szerda

Hommage à Kosztolányi

Elmondanám ezt néktek, ha nem unnátok. Ma éjszaka - ötkor - elkezdtem egy fontos munkát.
Ergo: felkeltem. A "gép" az agyamban "zörögni" kezdett. Megkezdtem tehát a melózást majd' elszívtam 40 saját kezűleg gyártott, "kézműves" cigarettámat, amelyek kellemesen izgatnak, egyúttal SERKENTENEK is egyben...Meg más egyéb is: a saját magam által kreált "jegeskávé" . Minden. Hát fölkeltem, nem bánom az egészet, sétálgatok szobámba le- föl, köröttem a családi fészek, lakásajtóm előtt egy cinegeodú várja tavasz óta a lakóját!
Amint botorkálok itt, mint részeg (rengeteg "Borsodi Duhaj" márkájú sört vedeltem be/!/), otthonomban körbe nézek... ebeim nem sokkal mellettem vízszintesen fekszenek, vélhetőleg valamelyik erdei sétánkról álmodnak! 🙂 Mellettük a játékaik, néhány agyonrágcsált/kedvenc csontmaradványuk, egy szobába vagyunk zárva, mint dobozba... Három tücsköm ciripel csöndből; harsányan riasztóak: «ébredj a valóra», és dolgozz! 🙂
A szomszédok alszanak, holtan és bután, mint majd száz év után, ha összeomlik, gyom virít alóla, s nem sejti senki róla, hogy otthonunk volt-e, vagy állat lakhelye. Ami bizonyos, ha össze is dől, Zórád Ernő, aki a házunkban lakott 1923 és 1937 között házfalunkra kihelyezett márvány emléktáblája fennmarad!

Közben elkezdtem Offenbach "la grande duchesse du Gerolstein", azaz a "Gerolsteini nagyhercegnő" című operettje hallgatását...
35:00 a kezdési ideje annak a jelenetnek, amelyben a Hollandiából érkezett "vőlegény "A Gazette de Hollande című bulvár/magazinnal kívánja bizonyítani, hogy bizony ő és a főszereplő, a nagyhercegnő bizony immár jegyesek! Az általa bemutatott újság amúgy La Haye-ben jelent meg, 1911-1912 között, vagyis ez a szellemes momentum egyfajta anakronizmus! Ugyanakkor más szellemes momentumok is feltűnnek ebben a jelenetrészben: 37:00 kezési idővel, a "kérő", észlelve, hogy a nagyhercegnősemmibe veszi az újságban közzétett hírt, elővesz a zakójából további példányokat, majdnem, mint Eötvös Gábor (világhíres zenebohóc): "Van másik!" 🙂
48:40 kezdettel a nagyhercegnő azzal mutatja ki őseinek kardja iránti totális érdektelenségét, hogy abban nézegeti fogsorát, eléggé tiszta vagy sem...🙂 
1:13:00 kezdettel pedig a nagyhercegnő újfent, immár más módon fejezi ki ezen ősi harci eszköz iránti ellenérzését: /elnézést e megfogalmazásért/: eldobja a francba!
Ugyanakkor a Fritz iránti szerelmi érzései egyre áradóbbak, amit egy neki énekelt szerenáddal fejez ki, ez 1:22:55 időkezdéssel indul.... ...kissé megdöbbentő, hogy a társadalmi ranglétra ily' magas fokán álló személy egy mélyen alatta elhelyezkedő, szerelmi érzése miatt általa egyre magasabb szereplőnek ad elő ilyen számot! 🙂  
(Zárójelben jegyzem meg, hogy ha Bumm generális előadása is igen hatásos, Feleki Kamill és Kis Manyi ezen operett hazai adaptációjában /Gerolsteini kaland/ legalább ekkorát alakítottak! 🙂 https://www.youtube.com/watch?v=yVku4x41vZI&t=1s  )
Délelőttig írogattam ezt a blogbejegyzést. Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél ezen a földön, mily silány regéket, miféle ringyók rabságába estél, mily kézirat volt fontosabb számomra, hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél és annyi rest éj, s csak most tűnik szemedbe ez az estély?
Ötvenöt, jaj ötvenöt éve - lelkem visszadöbben - halottjaim is itt-ott, egyre többen - jaj, több, mint fél évszázada tündököl fölöttem ez a sok élő, fényes, égi szomszéd, ki látja, hogy a könnyem morzsolom szét.
Szóval bevallom Neked, megtörötten földig borultam s mindezt megköszöntem. Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem, s azt is tudom, hogy el kell mennem innen... ...Úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak vendége voltam.


2020. augusztus 10., hétfő

"Van valakinek valami óhaja, sóhaja?"


Lévén a mai nap során továbbra is fontos szerkesztői munkát végzek, a facebook környékét is kerülöm, nehogy BÁRMI elvonja a figyelmemet erről..

...ugyanakkor elnézést kell kérjek régi/gyermekkori oktatási intézményemtől, az Arany János Általános Iskola és Gimnázium oktatóitól, amiért korábban egy pikírt hangvételű blogbejegyzést tettem e témában közzé: http://flora-es-fauna.blogspot.com/2019/11/uzenet-egykori-iskolamba.html

Konkrétan néhány tanárom emlékének tartozom ezzel, jelesül Mara néninek, akitől az általa oktatott biológia-tanárnőmtől/osztályfőnökünktől (tőle rengeteget tanultam e tantárgy témaköréből), valamint Gaál Éva matematika-tanártól, aki KÉPES volt helyreigazítani azt a MÉLTATLAN kísérletezgetést, amelyet "bizonyos" Lénárd Ferenc utasításainak megfelelően alsó-tagozatos osztályfőnökünk, szépemlékű Nárayné "érvényesített" óráin, így amikor az "Adj össze 2+3-at! feladattal sikeresen megbirkóztam, ellenben egy perc múlva a VISZONTKÉRDÉS (3+2) megoldása már nem sikerült, dühében lekevert egy pofont! Annyira "száradt" volt a pedagógiai vénája, hogy képtelen volt érzékelni, a matematikatudásunkat ők BARMOLTÁK szét, másrészt MÁR az 1970-es évek elején is TILOS volt a testi fenyítés! Örökbecsű Gaál tanárnő mondásához igazodom ma, őt idézem:

"Akinek valami óhaja, sóhaja van, az most mondja!"

Mármost, 2020-ban ezt így aktualizálom:

Akinek ma valami, korábban nem-egyeztetett/!/ "óhaja/sóhaja" van, az hívjon fel az általa ismert mobilszámomon! 😉

Utóirat: a világhálón egykori diákok itt emlékeznek vissza eme intézményre:

https://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9004855


2020. augusztus 9., vasárnap

Kincsek a lomok között

Ma a nap második felét "eszement" takarításba kezdve folytattam, amely ténykedésemben nem kis motiváló erővel bírt egy személy, jelesül egy jeles barátom... Kezdtem magam "átrágni" a korrektúrakupacok hegyein, kidobálni tervezve minden haszontalan iratot, korrektúrát, mifenét...
Eközben leltem meg az a múlt évezred utolsó éveinek valamelyikében (ki tudna visszaemlékezni ilyen időtávlatban, hogy: pontosan mikor?) keltezett jegyzetem lapjaira, amelyeket akkor írtam golyóstollal, amikor az ELTE Tanárképző Karán filozófiát oktató tanárom rám bízta, készítsek kivonatot Jürgen Habermas "A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása" főcímet viselő alapművéről. Gondoltam magamban, ha Habermas, hát legyen Habermas, HABÁR jómagam MÁST jobban szerettem volna... Ezen jegyzetem első lapja talán közérdeklődésre tarthat számot, számomra mindenesetre 2 "haszonnal" is bírt ebbéli ténykedésem: 1) megtudtam, hogy a sajtó eredetileg a céhek hírleveleiből fejlődött ki; 2) ha egy társasági összejövetelen, baráti körben a beszédtémák kimerülőben voltak, olykor "bedobtam" témaként:
"Ne beszélgessünk esetleg Jürgen Habermas A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása című kötetéről?
Mondanom se kell talán, erre hüledező arcok elnémulva reagáltak, én pedig akkor lepődtem meg, midőn egyszer egy számomra ismeretlen "arc" azt találta visszakérdezni:
"Rendben, melyik fejezetről parancsolod?"
Ugyancsak ma előkerült egy KORÁBBI, 1982 környékén készített karikatúrám a Moszkvai Lomonoszov Tudományegyetem Biológia Karának fiziológiát okító agykutatójáról, bízom benne, hogy ezen illusztráció megmutatja, mennyire járta át e jeles tudós központi idegrendszerét a koponyán belül leledző "sejttömeg" kutatása!

 ЧЕНЦОВ ЮРИЙ СЕРГЕЕВИЧ

Valahogy döbbenetes, hogy egy ilyen jeles kutatót ábrázoló fotográfia a világhálón nem, vagy csak alig lelhető fel. Mindenesetre remélem, nem vagyok kegyeletsértő, ha ezzel a rajzommal örökítem meg őt az utókornak.

2020. augusztus 3., hétfő

"Mese" Piroskáról és különféle "zöldségekről"


Amikor Flóra és Faina napi sétáink során unatkozni kezdenek, és kérdőn bámulnak rám, tekintetükkel jelezve, hogy most-már IGAZÁN történhetne valami egyszer-csak, (gyakorta/?/) meséket találok ki számukra...
Eleinte lekötötte őket Karinthy Frigyes "Mesélek a zöld disznóról" című opusza is...



...de mióta ez e-könyv formátumban is elérhető a Kossuth Kiadó honlapján, ezen érdeklődésük alábbhagyott! Mindenesetre, lévén, egy gyermeknek minden új, közzéteszem elérhetőségi linkjét:
Később, azért még a sertés-témánál maradva a laptopomon megmutattam nekik Hofi Géza "A disznó mennyit fog fialni" című youtube-felvételét, de se a szöveget, se a karikatúrát nem értették, bízom benne, hogy a blogolvasóknak elnyeri tetszését:
Tehát nem maradt más választásom, tegnap rögtönöznöm kellett.
Erre jutottam:
...a Meseírók I. Virtuális Találkozóján Andersen és Excupéry egy asztalnál ülnek, és azon törik a fejüket, hogy Örkény István és Déry Tibor mintájára egy négykezes mese írásába kezdenek, amelyben ilyetén-módon elegyítve a "Piroska és a farkas", valamint a "Kis herceg" című meséiket... A legeslegelején felmerült e jeles szerzőpáros agyában, hogy közös meséjük főszereplője Hófehérke lehetne, de ezt Excupéry elvetette, mondván, hogy: egyrészt annak parafrázisát Szilágyi György már megírta (http://www.nemokap.hu/ir/hofeher.htm ), másrészt ő magyar szerző, az pedig köztudott, hogy a franciák ki-nem-állhatják a külhoniakat... 😉 


 Elsőként a dán meseíró megkérdezte a franciát ("idézem" párbeszédüket):
- Írjunk-e esetleg a farkas és a kutya koponyamorfológiájának különbségeiről?



- Kedves, tanult barátom, jobb ha tudod, van egy nagy hibád!
- Tudom, erősen kopaszodom!
- Dehogy, az, hogy, finoman-szólva, marha vagy!
- Miért-is?
- Gondolj bele: ha ezt az anatómiai részt az óvónők felolvassák a kisdedeknek, az jobban elrettentené őket az élettől, mint az eredeti előzménymesém! RÁADÁSUL, amit e művünkhöz illusztrációként javasolsz használni, az valójában egy barna medve koponyája!
- Rendben, akkor kérjünk egy adekvátabb illusztrációt valami magyartól, a neve valami Újhelyi, vagy valami ilyesmi...
- De hát elébb mondád, hogy a külföldieket jobbadán a FRANCBA (se) küldenéd!
- Nézd, régi bölcsesség, hogy a kivétel erősíti a szabályt!
- Legyen, próbáljuk meg, hátha elküldi, ha ilyen jeles személyek kérik...


 
- Nézd, Antoine, ez a tusrajz beérkezett, konkrétan a rajztechnika még csak-csak, de a digitális verziója POCSÉK!
- Akkor idézek neked egy másik bölcsességet: "Az ember azzal főz, ami van!"
- Te most Dévényi Tibor "Ezésez Géza karrierje" című alapművére gondolsz, amelyben szerepel a klasszikus idézet: "A Vatikánba az ember nem visz bármit - csak ha NINCS MÁS!"
- Egyrészt az idézésed nem pontos, de ez betudható annak, hogy idegen-nyelveken-nem-értetek, másrészt azzal ugye tisztában vagy, hogy ez a Dévényi NEM AZ A DÉVÉNYI?
- Ez evidens, ez roppant-intelligens, a televíziós pedig... á, nem folytatom, mert netán bíróságra vinné az ügyét, jogai érvényesítése céljából, mint Knézy Jenő!
- Igazad lehet, maradjon ez is! 




Ezen még pár percig "hajba-kaptak", majd megnyugodva folytatták a négykezest...
Hans Christian kérdé: "Na és mivel kezdjen a farkas?" - mire Antoine: "Szerintem mondassuk vele azt, hogy: "Piroska, te felelősséggel tartozol azért, hogy engemet a domesztikálásoddal némi idő alatt FARKOS-KUTYÁVÁ tettél!" - azt nem tudni, hogy végül ki kapott be kit vagy mit, egyáltalán, bekapott-e bárki/bármit, mert itt a vége, fuss el véle... 😉


2020. augusztus 1., szombat

Alakul Schmidt Egon "Madarakról mindenkinek" című kötete 3. kiadása



Tegnap egy fontos könyvszerkesztői munkám fontos stádiumát fejeztem be, ennek eredményét hétfőn tervezem megmutatni mind a szerzőnek, a Kossuth-díjas Schmidt Egonnak, majd tőle hazafele haladva az Astoria aluljárójából, ha ma is ott-lesz, Hudák János részére is a kisebbik laptopomon...
E munka fölötti örömömben azt hiszem, kissé elragadtattam magam, és egy személynek nem-eléggé-megfontoltan elküldtem egy sms-üzenetet, amit utólag (talán) bánnom kell... Mindenesetre, ha így van: 
Mea culpa!