https://www.youtube.com/watch?v=fIFFGYvgfxI
Úgy fél órával ezelőtt, a Rákóczi út azon éjjel-nappal nyitva-tartó üzletében, amelyben mindig meglep, milyen kedvesek az ott dolgozó munkatársak BÁRKIVEL, ma MÉG NAGYOBB meglepetéssel tapasztaltam, hogy valami kis "frinc-franc" csokoládé-szeletke 729 forintba kerül! Megkérdeztem az épp a pénztárgépnél dolgozó kedves srácot: vettek-e már ebből valaha/valaki? A "válasza" egy maszk-mögötti mosoly volt... 🙂
Bizakodva, hogy Radnóti Zsuzsa (jogutód) nem indít ellenem szerzői jogi pert, e fotográfia kapcsán óhatatlanul szeretném közzétenni Örkény István egyperceseinek egyik "gyöngyszemét":
NÉZZÜNK BIZAKODVA A JÖVŐBE!
Körülbelüli száztíz-száztizenöt év múlva, egy szép nyári napon, soron kívül megkondítják majd az ország összes harangjait. Sokan rá se hederítenek, pedig az a csengés-bongás nagy változások hírnöke lesz!
Addigra Visegrádon újjáépül az egykori királyi palota, sosem látott pompával, óriási termekkel, függőkertekkel. Az avatási ünnepségen - azt jelzi majd a harangkongás - néhány aggastyánnak könnybe lábad a szeme. Valóban, az lesz az a perc, az a nagy és régen esedékes perc, amikor véget ér az ezeréves pechszéria.
Visegrád akkor már nem ennek a csöpp kis országnak lesz a székhelye, hanem a Dunai Magyar Köztársaságnak, melynek négy vagy öt tenger mossa partjait. „Dunainak” azért fogják hívni a köztársaságot, nehogy összekeverjék egy másikkal, az Alsórajnai Magyar Köztársasággal. Ez utóbbit akkor se magyarok lakják majd, hanem kopott öltözékű, elnyűtt alsórajnaiak, akik csak kabalából vették föl a magyar nevet.
Le se lehet írni, milyen jó dolog lesz akkor magyarnak lenni! Elég talán annyit mondani, hogy a „magyar” szó - potom száztizenöt év alatt - igévé változik, mely addigra minden élő nyelvbe felszívódik, méghozzá kellemes jelentéstartalommal.
„Magyarni” franciául például annyit tesz majd: magamat jól leszopni. Spanyolul: utcán pénzt találni, érte lehajolni; katalán nyelvjárásban: „Könnyedén hajolgatok, amióta kínzó derékzsábámból kigyógyultam.” És ha valaki Londonban így szól: I am going magyarni (vagyis szó szerint: megyek magyarni), ez azt jelenti: „Ahhoz az isteni nőhöz, akit ott látsz, most odamegyek, megszólítom, belekarolok, hazaviszem és...” (Itt egy csúnya szó következik.)
Más példa: „Én magyarok, te magyarsz, ő magyarik” (mert ikes lesz az ige) hét civilizált nyelven (norvégül, görögül, bolgárul, baszk nyelven stb.) azt jelenti majd: „Ropogós kacsasültet eszem (eszel, eszik), idei uborkasalátával, miközben Yehudi Menuhin a »Csak egy kislány«-t húzza a fülembe.”
Továbbá: „Anyuka, mehetek magyarni? - Magyarhatsz!” - lettül azt jelenti, hogy egy kisfiú elkéredzkedik moziba, s az édesanyja, némi habozás után, elengedi, pedig a filmet csak tizennyolc éven felüliek látogathatják.
De hagyjuk a külföldet! Itthon is sok mindent másként hívnak majd. Például a „vanília” helyett, mely idegen szó, a „háború” megy át a köztudatba, minthogy régi jelentését amúgy is elvesztette. A visegrádi cukrászdában tehát a fagylaltospult fölött ez lesz kiírva:
Eper
Puncs
Háború
Csokoládé
Így fogunk élni. Addig, ezt a pár évet, ki kell bírni.
,Mostan emlékezem az elmult óráról,
Az elmult órában egy rosszra törő macskáról...'
https://www.youtube.com/watch?v=_yueLVbOFlw
Szüleim IV. emeleti erkélyéről a kertbe nézve, s így "madártávlatból" szemlélve távolról lerítt róla, hogy nincsen se históriai, se szépirodalmi olvasottsága, ennek dacára igazodott mind Arany Toldi című opuszának Első éneke 4. versszakához, és a komondorhoz igazodva egerészni restell...
https://www.youtube.com/watch?v=IfQjeZOywXk
...nem elég a cím? 🙂
p. s. ma valahogy introvertált vagyok:
 |
This feature is not available right now. Please try again later.
www.youtube.com
|
