A jubileumi ülés ma 11 órakor kezdődik a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. A rendezvény webkamerás közvetítése a világhálón is megtekinthető élő adásban.
A rendezvény programja megtekinthető az MME honlapján.
2014. január 6., hétfő
40 éves az MME!
A Magyar Madártani Egyesületet 1974. január 6-án, 200 taggal alakult meg és az elmúlt 40 évben Közép-Kelet-Európa legjelentősebb természetvédelmi társadalmi szervezetévé vált. Herman Ottó és az általa alapított Madártani Intézet hagyománya alapvetően meghatározta az egyesület megalakulását és későbbi tevékenységét.
2014. január 4., szombat
Szibériai lett a győztes!
Lezárult a szavazás az 2014-es Év vadvirárágáról. Az összesen beérkezett 989 szavazat 40%-át (392 voksot) a szibériai nőszirom (Iris sibirica) kapta, így ez a faj lesz idén az Év vadvirága. A nőszirmok (íriszek) e képviselőjéről sajnos nekem még nincsen saját fotóm, amit bemutathatnék itt a blogban, így más képpel kell illusztrálnom a hírt.
 |
| A teveagy barázdái erősen emlékeztetnek a nőszirmok lepelleveleinek fonákán látható mintázatra, miközben a nőszirom és a tevenyúltagy más tekintetben persze egészen más (erről részletesebben lásd Dévényi Tibor örökbecsű művét!) - (A kép forrása: www.brainmuseum.org) |
2014. január 2., csütörtök
Zsákba' macska
A korábban már említett "járdaszabályt" az elmúlt napokban is segítettek gyakorolni a környék macskái. Végre sikerült közös képen megörökíteni az utca két oldalán figyelő szereplőket.
A járdaszegély tiszteletben tartását kezdetben labdával gyakoroltuk. Éjjel, amikor a gépkocsiforgalom gyakorlatilag nem jelent veszélyt, a zsákutcákban ki-kidobálgattam az úttestre egy labdát, és az akciót tudatosan irányítva azonnal leállítottam Flórát, amikor ki akart utána rohanni. Néhány próba után megértette, hogy a kocsik által uralt részre kiszaladni nem szabad, és ha marad mellettem, akkor jár a dicséret - és a jutalomfalat. Ha olykor gyalogosok szemtanúi voltak a jelenetnek, elég furcsán néztek rám, hogy vajon miért dobálom át a kutya játékát a túloldalra, és ha már átdobtam, miért nem engedem oda. Nehéz lett volna ott kifejteni a kutya okításával kapcsolatos elképzelésemet, hogy a labdát akkor dobom el, amikor akarom, fel tudok készülni az azonnali tiltásra, míg ha egy váratlanul előugró macska üldözéséről kéne lebeszélnem Flórát, akkor előzetes gyakorlás nélkül szinte lehetetlen lenne a célt elérni. Márpedig itt a cél az, hogy a vadászkutya ne rohanjon át az úttesten a kiszemelt zsákmány után, hanem nyugodtan maradjon mellettem. Ezúttal az a játék, hogy az úttestre került játékot levegőnek nézzük. Később, a sikeren felbátorodva azt kezdtem neki tanítani, hogy a zsákutca végén kanyarodva át tud jutni a túloldali járdára anélkül, hogy szabályt szegve kimenne az úttestre. Eleinte a zsákutca legvégénél, pár lépést araszolva kezdtük az újabb leckét, aztán a távolságot fokozatosan növelve néhány hét alatt eljutottunk oda, hogy Flóra már a zsákutca elejétől is végig tudja futni a távot, és rohamvágtában megkerüli az egész zsákutcát. Ennek akkor van jelentősége, ha nincs elég időm hosszú sétával lefárasztani, hiszen ily módon pár perc alatt több kilométeres táv lefutására tudom rávenni.
A minap, a zsákutca közepénél tartottunk, amikor Flóra észrevette a túloldalt figyelő macskát. Én nem azonnal "kapcsoltam", a kutya rögtönzésbe kezdett, és elkezdett rohanni, a macskától ellentétes irányba, a zsákutca vége felé - hiszen ott szabályszegés nélkül át tudott keveredni a macskás oldalra, és egy perc múlva már a túloldalról lihegve várta a dicséretet, hogy milyen frappánsan megvalósította a macskarémisztgetős tervét.
Most már csak azt kellene valahogy megértetnem vele, hogy a macska és a plüsskacsa egészen másféle játszótárs, és míg az utóbbit lehet szájba venni és a levegőbe dobálni, a macskákkal ezt nem tanácsos megkísérelni.
Azt hiszem, a friss lecke gyakorlásában a szomszéd ház vén kandúrja lesz segítségemre...
A járdaszegély tiszteletben tartását kezdetben labdával gyakoroltuk. Éjjel, amikor a gépkocsiforgalom gyakorlatilag nem jelent veszélyt, a zsákutcákban ki-kidobálgattam az úttestre egy labdát, és az akciót tudatosan irányítva azonnal leállítottam Flórát, amikor ki akart utána rohanni. Néhány próba után megértette, hogy a kocsik által uralt részre kiszaladni nem szabad, és ha marad mellettem, akkor jár a dicséret - és a jutalomfalat. Ha olykor gyalogosok szemtanúi voltak a jelenetnek, elég furcsán néztek rám, hogy vajon miért dobálom át a kutya játékát a túloldalra, és ha már átdobtam, miért nem engedem oda. Nehéz lett volna ott kifejteni a kutya okításával kapcsolatos elképzelésemet, hogy a labdát akkor dobom el, amikor akarom, fel tudok készülni az azonnali tiltásra, míg ha egy váratlanul előugró macska üldözéséről kéne lebeszélnem Flórát, akkor előzetes gyakorlás nélkül szinte lehetetlen lenne a célt elérni. Márpedig itt a cél az, hogy a vadászkutya ne rohanjon át az úttesten a kiszemelt zsákmány után, hanem nyugodtan maradjon mellettem. Ezúttal az a játék, hogy az úttestre került játékot levegőnek nézzük. Később, a sikeren felbátorodva azt kezdtem neki tanítani, hogy a zsákutca végén kanyarodva át tud jutni a túloldali járdára anélkül, hogy szabályt szegve kimenne az úttestre. Eleinte a zsákutca legvégénél, pár lépést araszolva kezdtük az újabb leckét, aztán a távolságot fokozatosan növelve néhány hét alatt eljutottunk oda, hogy Flóra már a zsákutca elejétől is végig tudja futni a távot, és rohamvágtában megkerüli az egész zsákutcát. Ennek akkor van jelentősége, ha nincs elég időm hosszú sétával lefárasztani, hiszen ily módon pár perc alatt több kilométeres táv lefutására tudom rávenni.
A minap, a zsákutca közepénél tartottunk, amikor Flóra észrevette a túloldalt figyelő macskát. Én nem azonnal "kapcsoltam", a kutya rögtönzésbe kezdett, és elkezdett rohanni, a macskától ellentétes irányba, a zsákutca vége felé - hiszen ott szabályszegés nélkül át tudott keveredni a macskás oldalra, és egy perc múlva már a túloldalról lihegve várta a dicséretet, hogy milyen frappánsan megvalósította a macskarémisztgetős tervét.
Most már csak azt kellene valahogy megértetnem vele, hogy a macska és a plüsskacsa egészen másféle játszótárs, és míg az utóbbit lehet szájba venni és a levegőbe dobálni, a macskákkal ezt nem tanácsos megkísérelni.
Azt hiszem, a friss lecke gyakorlásában a szomszéd ház vén kandúrja lesz segítségemre...
2013. december 21., szombat
Könnyfakasztó igaz történet egy kisegérről, amelyet a macska majdnem elkapott, de végül Flóra segítségével megmenekült
A hajnali séta során a friss téma - mondhatni - az aszfalton várt minket. Amikor a mellékutcába érkeztem, azt láttam, hogy Flóra feszülten figyel a járdaszegélynél, és a túloldalon ülő macskát nézi. A fekete macska ugyanekkor az úttest közepén kóricáló egeret fixírozta. Az egér pedig hol balra, hol jobbra nézett, és a következő alternatívák közül választhatott:
- elindul vissza a macska felé a biztos halálba
- elindul a kutya felé a bizonytalanságba
- marad középen az úttesten.
Átmenetileg a harmadik megoldást választotta, a fekvőrendőr macska(mentes)köveinek védelmében tanakodott pár másodpercig, közben egy gépkocsi átment fölötte (az egér ezt is szerencsésen megúszta), majd elindult a kutya irányába.
Ekkorra észbekaptam, hogy a kalandot le kellene fotózni, de a macska addigra kereket oldott, és egy kerítés mögül figyelte, hogy marad-e számára valami az egérlakomából.
Roppant büszke vagyok, hogy Flóra a váratlan jelenet során tartotta magát a hosszú hónapokig gyakorolt "járdaszabályhoz", és mindvégig a járdaszegélynél maradt, nem rohant le az úttestre.
Nem állítom, hogy ez volt az utóbbi másfél év legizgalmasabb kalandja, de ilyen minimalista történetekből egész sikeres rajzfilmeket is kreáltak már. (A macskafotón túltengő feketeséget sem kell kritikával illetni, hiszen a kép egyértelműen rokon vonásokat mutat Kazimir Malevics 1910-es években készített szuprematista képeivel.)
- elindul vissza a macska felé a biztos halálba
- elindul a kutya felé a bizonytalanságba
- marad középen az úttesten.
Átmenetileg a harmadik megoldást választotta, a fekvőrendőr macska(mentes)köveinek védelmében tanakodott pár másodpercig, közben egy gépkocsi átment fölötte (az egér ezt is szerencsésen megúszta), majd elindult a kutya irányába.
Ekkorra észbekaptam, hogy a kalandot le kellene fotózni, de a macska addigra kereket oldott, és egy kerítés mögül figyelte, hogy marad-e számára valami az egérlakomából.
Roppant büszke vagyok, hogy Flóra a váratlan jelenet során tartotta magát a hosszú hónapokig gyakorolt "járdaszabályhoz", és mindvégig a járdaszegélynél maradt, nem rohant le az úttestre.
Nem állítom, hogy ez volt az utóbbi másfél év legizgalmasabb kalandja, de ilyen minimalista történetekből egész sikeres rajzfilmeket is kreáltak már. (A macskafotón túltengő feketeséget sem kell kritikával illetni, hiszen a kép egyértelműen rokon vonásokat mutat Kazimir Malevics 1910-es években készített szuprematista képeivel.)
2013. december 20., péntek
Téli jázmin
Az igazi tél még várat magára, hóval még csak egyszer találkoztunk, novemberben a Budai-hegységben, a hóréteg "vastagsága" lehetett vagy 1 mm. Az északi madárvendégek közül sem láttam még nagy csapatokat, bár állítólag a Dunántúlon a fenyőrigók már tömegesen lepik el a fákat, és a süvöltők is megérkeztek.
Az enyhe december különös dolgokat eredményez. A Gellért-hegy mellett egy virágba borult téli jázmint (Jasminum nudiflorum) találtunk. Ez a Kínából származó díszcserje közismerten korai virágzású, erre utal a neve is, január-február táján - dacolva a hideggel - nyílnak szirmai, decemberben azonban még sosem láttam virágzó állapotban.
Az olajfafélék családjába tartozó jázminokat gyakran összetévesztik a hortenziafélék családjába tartozó, nyáron virágzó jezsámenekkel. Állítólag hasonlít az illatuk. Flórának erről az illatanalógiáról bizonyosan más véleménye lenne... Lippay János (Posoni kert, 1664) jezsámenről írt feljegyzése szerint "Evel a virággal szágosíttyák meg az Olaszok, a bőröket és kesztyűket."
 |
| November havában |
Az enyhe december különös dolgokat eredményez. A Gellért-hegy mellett egy virágba borult téli jázmint (Jasminum nudiflorum) találtunk. Ez a Kínából származó díszcserje közismerten korai virágzású, erre utal a neve is, január-február táján - dacolva a hideggel - nyílnak szirmai, decemberben azonban még sosem láttam virágzó állapotban.
 |
| Téli jázmin - decemberben |
2013. december 17., kedd
A VADÁSZKUTYA magazin
Megjelent A Vadászkutya magazin legújabb, 2013/4. lapszáma. Az újság részletesen bemutatja a bajor (hegyi) vérebet, amely e szám címlapján is látható. A vadászkinológiai cikkek mellett természetismereti témában részletes írás szerepel az aranysakálról ("nádifarkasról") Tóth Tamás cikksorozata részeként, a botanikai rovatban pedig a "kutyarózsa" (Rosa canina) kerül bemutatásra.
Minden kutyatartó számára megfogadásra érdemes tanácsokkal szolgál az "Őszi, téli gondok a kutyatartásban" című cikk. A solymászat iránt érdeklődők részére új sorozat indul, az első írás címe: "Tojástól a pedzésig". További részletek a folyóirat honlapján.
2013. december 16., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)