Somogyi Péter akadémikus az MTA védelmében

Somogyi Péter akadémikus, a Királyi Akadémia egyetlen magyar tagja (és az 1980-as években a legtöbb hivatkozással bíró hazai biológus) Oxfordból levéllel fordult hozzám, amelyben kérte, hogy juttassam el a mellékelt információt parlamenti képviselőmhöz.

Szomorú problémát érint a kérdés,
ezért a gyászos keret indokolt...

Ez az információ e bejegyzésben az MTA székházát ábrázoló kép alatti világhálós helyről elérhető!

De vajon mit tehet egy(etlen) parlamenti képviselő? Mit tehet egy akadémikus önmagában? Erről Arany János sorai jutnak eszembe, részlet az Epilogus című versből:

"Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, -
Félreálltam, letöröltem."

(1877. július 6-án írta e sorokat, zárójelben jegyzem meg, Arany János, az MTA főtitkári tisztségéről épp ekkor mondott le /korábban már kétszer megelégelte a "lócsiszárok" packázásait", és kétszer is lemondani tervezett, ám azt az MTA akkori illetékesei elodázni próbálták/...)

Visszatérve (és hangsúlyozva) tehát a kérdéshez: mit tehet egy(etlen) parlamenti képviselő, mit tehet egy akadémikus önmagában? Talán semmit!? Ellenben a facebook nyilvánossága (a KÖZVÉLEMÉNY talán/?/) segíthet! Ezennel közzéteszem, és kérem a kedves ismerősöket/barátokat, hogy ők is terjesszék ismerőseik körében.

E fontos témáról részletes anyag a világhálón:

https://szabad.ahang.hu/petitions/nyilt-level-a-magyar-tudomanyos-akademia-egysegenek-megorzeseert?source=homepage

Somogyi professzor úrral készült interjú itt:

https://csanna.blog.hu/2013/06/17/_az_elso_hullam_csucsan_kell_lennunk

Szőllősy-Csák Gergő

Pár nappal ezelőtt azon a kutyafuttatón jártunk, ahol évekkel korábban Flórával egy különös találkozásunk volt. 2014 tavaszán a kutyafuttató kerítésén cirkuszi mutatványosként átrepült egy kutya - mint később kiderült: Csipesz. Pár perc múlva a gazdájával beszédbe elegyedtünk, igen jó program volt, majd barátságosan búcsút intettünk egymásnak. Hazatérve döbbentem rá, hogy akivel találkoztunk, a Showder Klub adásaiból ismert Szőllősy-Csák Gergő volt! Később jó barátokká váltunk - ám nemsokára egy bakteriális fertőzés miatt olyan messzi helyre távozott 2014. június 20-án (36 évesen), ahonnan Törőcsik Mari, ha nehezen is, de sikerrel visszatért. Gergő a pódiumon mindig sikeres volt, ezúttal sajnos nem járt sikerrel...

Szőllősy-Csák Gergő

Rólad a wikipédia is megemlékezik: https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%B6ll%C5%91sy-Cs%C3%A1k_Gergely, továbbá egy beszédedet a világháló is megőrizte: https://rtl.hu/rtlklub/showderklub/videok/318650 - és miközben e megemlékezést írom, ráleltem a facebook-on profilodra: https://www.facebook.com/SzoCsoGo/ !

https://www.facebook.com/SzoCsoGo

(2012. november 9)

"SzoCsoGo" facebook-profiljának jelenlegi nyitóoldala... 

Itt összesen három kép jelenik meg: kettő saját portréja, a harmadikon Ő maga, Bori kutyája és Flóra (az IRHÁS-ÁROK bükkösében)... Fel nem foghatom ezt a képszerkesztői választást! Képek tízezrei készülhettek Gergőről, miért épp ez lett a kitüntetett helyen szereplő trió?

Facebook-főoldalad (2012. november 9.) 3 képének egyike nagyítva - és "testvérképe"

Az Ég szerelmére, Gergő, miért nem mondtad el 10 évvel korábban élőszóban, hogy miképp viszonyulsz a falkánkhoz? Ezt valami Örkény-féle "egypercesnek" szántad? Amióta láttalak a Showder Klub egyik adásában, rajongtam a humorodért, de ez így most - hirtelen meglepetésként szembesülve vele - meglehetősen groteszk tréfának tűnik Részedről! A legszellemesebb emberek egyike voltál, akiket valaha ismertem, de ez cseppet sem volt SZELLEMES!

Mindig tetszett Neked a szépirodalom, hát tessék:

Juhász Gyula: Testamentom 

(részlet: a vége)

"...Ó, én senkit se háborítanék,

Szelíd kísértet volnék én nagyon,
Csak megnézném, hogy kék-e még az ég

És van-e még magyar dal Váradon?"

Flow...

Azt hiszem, Flórával jövő héten elmegyünk emlékezni az Irhás-árokba (Faina is velünk jön majd, ő még nem ismerhetett), előtte azonban elkérek Zsuzsitól egy plüsskutyát, amelyet Csipesznek dobáltál a futtató kerítésén át, hátha a fotográfián látható bükkfák valamelyikének tövénél elrejtettél valami jövőnek szánt levelet egy ládikóban ("fordítva bekötött" agyadból - eszedbe jutva Mikszáth "Szent Péter esernyője" című regénye, benne az esernyőnyélbe az illetéktelen szemek elől elrejtett értékre - ilyen turpisság bőven kitelne), és azt a játékot megszaglászva, kezedre emlékezve Flóra talán megleli a sejtett titkos "küldeményedet"...

Miképp facebook-profilodat, egy régi szerkesztményem archivált anyagait is épp e héten kaptam kézhez, köztük ezt a két oldalpárt, amelyeken egy groteszk humorodhoz hasonló képi/tipográfiai geget "lőttem el"... A nyomdába küldés előtti héten ez nagy galibát okozott... Ezen ötletemet, nevezetesen, hogy a hátulról fotózott erdeiegeret fordított betűs képaláírással kéne ellátni, a könyvet kiadó kiadó elnök-vezérigazgatója tiltakozással fogadta, végül beleegyezett azzal a zárómondattal, hogy: "Péter, neked fordítva van bekötve az agyad!" Mármost végül ez a kötet elnyerte Sólyom László köztársasági elnök úr különdíját a Nemzetközi Könyvfesztiválon, továbbá a tipográfusok különdíját! Gergő, a Te agyad is fordítva volt bekötve, így a most készülő, Rólad szóló bejegyzésemben ezt a képet (a fordított betűs képaláírással) zárásképp "Neked dedikálom".

"Üdv!"

"!tálzsiV"

Nehéz megválni Tőled, egy verset még mellékelek (tegnap kaptam ajánlatként egy barátomtól), így ez talán már tényleg a vége tája: https://www.youtube.com/watch?v=L4ANVj-Um2U&feature=share&fbclid=IwAR3FZ9cO10UcupDnQBXEk9H7UHimgxDth7cJ0_aeGtWQrooFzjWTmppwksw

Miért (nem) haltak ki a dinoszauruszok - kortársai?

Ha az ember a tévécsatornák között bóklászva a természettudományos műsorok tájára keveredik, ott gyakorta találkozhat e programok koronázatlan sztárjaival, a dinoszauruszokkal. Az utóbbi években páratlan fejlődésen ment át a filmtechnika, és manapság már tényleg egészen életszerű lényeket szemlélhetünk-e filmekben (lásd: Jurassic Park).

BE KELL MUTATNI???

Már persze addig, amíg be nem csapódik egy meteorit. Márpedig e filmek többségének kötelező dramaturgiai eleme, hogy a dinókat ilyen-olyan élettevékenységük közben egy fránya meteorit becsapódása sokkolja, innentől vége a vadászatnak, legelészésnek, párviadalnak és párkeresésnek - elkerülhetetlen a becsapódás, a robbanás, a kénköves mennykő, a mindent elárasztó füsttenger, rohamos klímaváltozás, és meg is van a válasz, hogy lám, ezér' haltak ki a dinoszauruszok. Egy ideig én is megelégedtem ezzel a megoldással. Ha meteorit, hát meteorit, ha kihaltak, hát kihaltak... Azonban ez a kataklizma-magyarázat valahogy mégse teljesen stimmel. Ha olyan nagyfene robbanás történt a kihalási időszakban, ami kipusztította a hatalmas Tyrannosaurus-t, a jámbor növényevő Brontosaurus-t, de hasonlóképp a legkisebb termetű Dromaeosauriformipes-ket is, akkor miképp lehetséges, hogy ugyanekkor a dinoszauruszok egyetlen csoportja, a madarak túlvészelték ezt az időszakot, s hozzájuk hasonlóan a kétéltűek, krokodilok, gyíkok, kígyók, teknősök, emlősök, és megannyi állattörzs számos más képviselője sem lett az enyészeté?! Mert, félreértés ne essék, a mai állatvilág nem a dinoszauruszok kipusztulása után kezdett a véglények világából újra evolválódni.

A kérdés tehát nem az, hogy miért haltak ki a dinoszauruszok, hanem hogy a dinoszauruszok kortársai miért nem haltak ki?!

 Zárásképp: a dinoszauruszok valójában ki sem haltak, a taxonómia szerint a madarak is a dinoszauruszok egyik csoportját képezik!

Bővebb olvasnivaló a témában: http://www.costadelsolmagazin.com/content/ha-dinobol-lehetett-csirke-csirkebol-lehet-dino

Másik érdekes cikk: http://www.costadelsolmagazin.com/content/ha-dinobol-lehetett-csirke-csirkebol-lehet-dino

HAL(L)HATATLANSÁG

1980-ban a KGST székházának dísztermében egy koncerten az első sorban ültem, s nem messze tőlem, a zenekarban JOBB SZÉLEN az ELSŐ volt a sorban (tudják, mint Marina) ült az egyik - triangulumot kezelő - tag.

Néztem, és hosszasan csak néztem, de hallani nem lehetett felőle gyakorlatilag semmit! A zenekar meglehetősen erős hangon játszotta az egyik szimfóniát (hogy melyiket, arra konkrétan már nem emlékszem), közben ez a fráter bőszen pöcögtette zeneszerszámát. Dolgozott!

Ismétlem, nehogy elfelejtődjék: hallani nem lehetett felőle gyakorlatilag semmit! De mindmáig emlékszem rá! Ez azért már egyfajta HAL(L)HATATLANSÁG!

A KUTYÁK ENCIKLOPÉDIÁJA...

Ma déltájban antikváriumokat jártam.

A Központi Antikváriumban az egyik polcon egy takaros könyv (A KUTYÁK ENCIKLOPÉDIÁJA) "mosolygott" rám.

Nocsak, mondok magamban: "Ezt meg vajon mely kiadó jelentette meg, és ki szerkeszthette?" 

Belelapoztam, s láss csodát, az impresszumából kiderült, hogy ezt a művet jómagam szerkesztettem, 2009-ben - igaz, szerkesztői álnéven. E nevem Mátrai Hajnalka vala (kiadójaként pedig a Ventus Libro Kiadó volt feltüntetve). "Hajnalkáról" (és munkásságáról) egy későbbi bejegyzésben emlékezem majd meg, mindenesetre furcsa érzés volt szembe találkozni egy olyan munkámmal, amelyről már szinte teljesen megfeledkeztem...

Nem feledkeztem meg azonban egy örökemlékű televíziós műsorról, amelyben Huszti Péter mesélt egy jeles operettkomponistáról, és én is úgy voltam vele, mint az ominózus anekdotában Ábrahám Pál ( https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81brah%C3%A1m_P%C3%A1l ), aki élete utolsó éveit egy hamburgi idegszanatóriumban töltötte, s amikor hazalátogatott, a repülőtéren tiszteletére az ő saját muzsikájával fogadták, amire a következő klasszikus mondattal válaszolt:

"De szép zene! Ki írta?"

Utóiratként, e bejegyzéshez kerestem egy méltó zenei aláfestést, és ezt találtam a legjobbnak:
https://www.youtube.com/watch?v=_CJelSmw2eA

Ma 88 éves Schmidt Egon!

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, Egon Bátyánk!

Schmidt Egon (Budapest, 1931. június 16. –) ornitológus, Kossuth-díjas író.

Budapesten látta meg a napvilágot, de becsehelyi származású családja miatt mindig is zalai kötődésűnek vallotta magát. Gyermekkorától kezdve érdeklődött a madarak iránt. A madarak megfigyeléséről naplót írt, amelynek azonban a család kitelepítésekor nyoma veszett. Származása miatt nem mehetett egyetemre, ezért autodidakta módon tanult.

1954-től a Fővárosi Állat- és Növénykertnél, majd a Magyar Madártani Intézetnél dolgozott, többek között a Madárgyűrűző Központot vezette. 1980-tól az Állatvilág Magazin szaklektora.Publikalt egyebek mellett a Természetbúvar, Élet es Tudomány,Halászat,Nimród,Vadászlap,Horgászújság magazinokban. Számos természetvédelmi ismeretterjesztő könyvet írt, leginkább a madárvédelem témakörében. Éveken át kutatta a hazai bagolyfajok táplálkozását a köpeteik elemzése alapján es ebből számos zoológiai szaklapokban publikáció született. A hazai rigófélék elismert szakértője, a nemzetközileg jegyzett német Die Neue Brehmbücherei monográfiasorozatban ő írta a kékbegyet,a karvalyposzátát és (Farkas Tiborral közösen) a kövirigót bemutató köteteket. Művei között külön csoportot képeznek a kirándulások leírásai, melyek nem csak ismert hazai (és néhány külföldi) madárparadicsomot mutatnak be, hanem olyan közismert élőhelyeket, mint a Kiskunság /Apaj-puszta /Dunakanyar, a Margit-sziget, a Gellért-hegy, a Városliget vagy a Kis-Balaton es a Dinnyési Fertő. Alelnöke volt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek. 17 éven át Balogh Istvánnal együtt készített madárhang-felvételekkel színesített kis anyagokat a Magyar Rádió hetente jelentkező Oxigén című műsorába.

Írói munkásságának elismeréseképpen 2009-ben Kossuth-díjat kapott.

Műveinek összességét felsorolni szinte lehetetlen, egy részük(!) megtalálható a wikipédián az őt bemutató szócikkben: https://hu.wikipedia.org/wiki/Schmidt_Egon

Schmidt Egont Flóra is köszönti a lakásán...

Schmidt Egon 80. születésnapján, 2010-ben, a képen: Kállay György, Szomor Dezső, SCHMIDT EGON, Somogyi Péter, Ujhelyi Péter

Kovács György dombóvári madarász-festőművész csíkosfejű nádiposzátát ábrázoló képe, amelyet Schmidt Egonnak 88. születésnapjára készített (Honlapja: http://www.madarfestmenyek.atw.hu )

A RÁK DOHÁNYZÁST OKOZHAT!

A RÁK DOHÁNYZÁST OKOZHAT!

(Ötlet: © UP - Kivitelezés: © MVA)