Egy igen kedves búcsúlevél a Csap utcából...

Szeretném, ha nem az a kép alakulna ki a ma délutáni bejegyzésem alapján házunk lakóiról, hogy itt csupán állatok (kutyák, macska, egyebek) élnek, ezért szeretném minél gyorsabban itt közzétenni azt az igen kedves levelet, amely ugyanazon az üzenőfalon volt hetekig, mint a délután bemutatott förmedvény! De míg annak a sorsa jobbadán az lehetne, amit Kiss Manyi említ a Kellér Dezsővel folytatott párbeszédében (a fiatalabbak kedvéért itt található a felvétel: youtube.com/watch?v=Y7J6URbeZWM - s talán valóban oly sorsra lenne érdemes a lépcsőfordulóban - még jelenleg is - dekkoló kupacka! 🙂

Az alábbi levél pedig - úgy vélem - önmagáért "beszél", különösebb felvezetőszöveg nem is szükséges hozzá.

Az itt látható levelet - a család (számomra fájó) távozása után - "rekviráltam", 

nehogy az "ebek harmincadjára" kerüljön. Kedves Rita, Dani és Dini - mindig öröm volt Veletek a gangon való találkozás! Dini, ha egyszer netán olvasod e sorokat, talán már zoológussá válsz (a Neked ajándékozott könyveknek/plakátoknak köszönhetően), vagy grafikus (a néhai (1921-1927) "lakótársra" tekintettel), vagy bármi más foglalkozást választasz, tüzoltó lehetsz s katona, vadakat terelő juhász, vagy amire csak kedved támad majd, tudd, hogy Téged már első lépésekkel tipegő gyerkőcként is nagyra tartottalak! 🙂

Apróhirdetés

Flóra - Faina

Prológus: jelen bejegyzésemet kénytelen voltam "fejben" megalkotni, mert számítógépem órákig frissítgette magát, így más módon nem tudtam provizórikusan "megalkotni"! 🙂

A közeli non-stop boltból tegnap (is) hoztam haza 3 (azaz három) túrós rétest. A másik, szintén túrós pékárut nem szeretem kérni az eladóktól, mert számomra mind leírni, mind kimondani derogál a generikus megnevezése, azt – jobbadán – csupán az Agymenők sorozatban Sheldon beceneveként viselem el. Ez a non-stop bolt amúgy két szempontból is különleges: egyrészt mert éjfélkor bezárnak/!/, és csupán 6:00-kor nyitnak ki (becsületükre legyen mondva, a nyitást valóban percre pontosan betartják/!/), másrészt pedig ott már betértemkor (kifejezetten számomra) tüchtig módon becsomagolt rétesek várják, hogy átvehessem őket Évától, az ottani kasszírnőtől (s egyben a bolt lelkiismeretes mindenesétől).

Mármost ma hajnalban az a látvány fogadott, hogy e réteseim látványa nem fogadott! FELHÁBORÍTÓ! Mégis, miképp képzelik azt ebeim, hogy csak úgy, önhatalmúlag rekvirálhatják azokat? Csányi Vilmos és Cesar Millan könyveiből tudhatjuk, hogy a kutyákat rossz tettüket követően az első percben szabad csupán büntetni, ugyanis a memóriájuk eddig terjed, később a "retorziót" nem képesek "összehozni" a saját korábbi cselekedetükkel... Márpedig én - szerencsére - még jobb emlékezőtehetséggel bírok, így tudom, hogy a réteseimet nem ehettem meg, és 28 m²-es lakásunkban más élő teremtmény rajtam és rajtuk kívül nem él! Döntöttem: két rakoncátlan ebemet egy napra örökbe adnám jó lelkű gazdának! Ellenben kutyák nélkül veszélyeztetném egyre javuló munkakedvemet, így csak ahhoz adom "kölcsön" e két, számomra oly kedves lényt, aki garantálja, hogy erre a napra biztosít számomra társállatként egy bajor vérebet és egy berni kopót, valamint záradékként azt is ki kívánom kötni, hogy percre pontosan (mint a fentebb említett boltnyitás/!/) köteles Flórát és Fainát visszaszolgáltatni. (Zárójelben említem meg azt az amúgy nem mellékes körülményt, hogy előnyt élvez az a jelentkező, aki kutyáihoz hivatalos papírt tud felmutatni, hogy azok igazoltan terápiás kutyák/!/) Minderről természetesen hivatalos szerződést kell kötnünk, amelyet a HUNGART-nál a Falk Miksa utcában - a jeles jogkezelő egyesületnél - ügyvédi ellenjegyzéssel láttatunk el, amelyhez a tiszteletdíj kontóját - szintén természetesen - én állom! Azt pedig talán le sem kell írnom, hogy az imigyen "kölcsönzött" ebeknek hivatalos okmánya kell legyen arról, hogy ők terápiás kutyák! Egy már-már klasszikussá vált kabaréjelenetből tudjuk, hogy ilyen papír nélkül az ember sem megy semmire!

Eme adoptáláshoz mi lenne stílszerűbb, mint Örkény egyik egypercesének adaptálása? Semmi! Tehát, Hommage à Örkény:

APRÓHIRDETÉS - Örök nosztalgia

„Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt, Sas-hegyre néző lakásomat sürgősen, ráfizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt lakásra, a Sas-hegyre néző kilátással.”

Még annyit tennék mindehhez hozzá: “Kalandorok kíméljenek!” 🙂

2007.05.30. 01:43-kor keltezett levelem a Szerencsejáték Zrt. egyik illetékesének

Levelem részlete a múlt évtizedből, életem legjelentősebb honoráriumot hozó munkám kapcsán, amelyet a Szerencsejáték Zrt. megbízásából készítettem (a vastagon szedett részből egyértelmű lehet, hogy sem előtte, sem azóta nem részesültem akkora anyagi elismerésben)...🙂

Kedves Tamás! 

Köszönöm szépen a leveled! 

Ami a sorsjegyekhez kreált szövegeket illeti, természetesen 
szívesen vállalom a folytatást, örülök, hogy gondoltál rám. 
Amikor kialakul, hogy mely képeket kívánjátok szerepeltetni 
az új sorozaton, majd egyeztessünk, hogy milyen szövegeket 
lehet hozzájuk írni - ahogy azt múltkor is tettük a közös 
munka során. 

Ami a Madártávlatot illeti, Pétertől néhány 
napja kaptam pár képet, amelyeket picivel előtte egy madaras 
honlapon is láttam már a neten, és rögtön érdekesnek 
találtam azokat, úgyhogy amikor elküldte publikálásra, 
azonnal kértem tőle egy rövid írást is, hogy még a most 
nyomdába menő számba bekerüljenek, és ne csak hónapok múlva 
a következő lapszámba. E-mail-es egyeztetésünk során már 
jeleztem neki, hogy majd postáztatok neki tiszteletpéldányt, 
és természetesen majd küldök többet is, hogy legyen elég 
szétosztani :) A lap kereskedelmi forgalomban valóban nem 
kapható; jelenleg kizárólag a Madártani Egyesület tagjainak 
jár, akik a tagdíj fejében kapják postai úton. Röhejesen 
(siralmasan?) kis költségvetésű lap ez, /igazából a 
szerkesztőség itt működik az éjszakai műszakban az 
íróasztalomnál :) / - de egyszer csak jönnek majd jobb idők 
is, amikor lesz elég forrás arra, hogy kijussunk a 
standokra. Ehhez persze kellene jó pár ezer példánnyal 
többet nyomni, hogy legyen elég példány az újságárusokhoz, 
meg persze reklámhadjárat, hogy a potenciális érdeklődők 
egyáltalán tudjanak arról, hogy van egy ilyen lap. 

Az iwiw-en még az ominózus képek megkapása napján bejelöltem 
új szerzőnket. :) Tavaly ősszel U.P. monogrammal 
regisztráltam magam ott, összegyűjtöttem kb. 150 személyes 
ismerőst, aztán idén tavasszal egy költségkímélő 
reklám-kísérletbe kezdtem: átalakítottam a korábbi személyes 
profilt az újságévá, és pár hónap alatt 22 ezer fölé nőtt 
azok száma, akik iwiw-es kapcsolatban állnak már a lappal... 
Egyfajta marketing-próbálkozás ez, nulla forint 
ráfordítással. :) csak győzni kell a napi kb. 50 új 
jelentkező visszaigazolását. De hasznos is, mert így sok 
ezer emberhez tudok az üzenőfalon keresztül eljuttatni 
egyetlen kattintással - szerintem közérdekű - híreket. 

Persze a "kattintók" tömegében nyilván nem mindenki 
érdeklődik komolyan a Madártávlat iránt, de a tendencia 
azért biztató, hogy életképes lehet majd ez az újság. Az 
élővilág képviselői közül a madarak széles embertömegek 
szemében kivételezett helyzetben vannak, így aztán a 
természetvédelmet a madarak segítségével lehet 
népszerűsíteni igazán. 

Mit lehet tudni, talán majd a Szerencsejáték Rt-nél is lesz 
egyszer egy madárfiókás sorsjegy-sorozat :)))) Amikor egy 
kis esélyét is látod ennek, kérlek jelezd, és összeállítok 
madárfiókák portréiból egy olyan kollekciót, amely szerintem 
sorsjegyként is sikeres lehet - hátha elkezdi érdekelni majd 
ez a téma is a céget. 

Addig pedig jöjjenek a kutyusok meg a cicusok :)))) 
Folyt. köv. 

Szívélyes üdvözlettel: 
P. 

Nagymamám és Nagybátyám - némi irodalmi asszociációval...

NAGYMAMA

Nagymamámnak (Juhász Jenőné, született Kiss Gizella) számára nehéz sors adatott. Nagyapám, Juhász Jenő elhalálozását követően, hogy a család létét biztosítsa, zongoraórákat adott a lakásukon, és ebből - úgy-ahogy - meg lehetett élni. Szigorú fegyelemben tartotta a családtagokat, ám hogy teltek-múltak az évek, egészségi állapota sajnos egyre romlott, s eljött a fájó idő, amikor már a beszédre sem volt képes. És ekkor vált igazán bensőségessé a kapcsolatunk. Egy közös "játékot" eszeltünk ki: nekem ki kellett találni, hogy ő mire gondol, és ha sikerrel járt próbálkozásom, akkor mosolyogva rábólintott. Ekkorra már ketten teljesen olyan meghitten kommunikáltunk, mint Alexandre Dumas "Monte Cristo grófja" című regényében a némaságra kárhoztatott Villefort, és unokája, Valentine, a kettejük kapcsolata során...
Ha manapság olvasom ezt a regényt, mindig Ő jut az eszembe - és mindenkinek jó szívvel ajánlom, elolvasható itt:
mek.oszk.hu/00300/00374/html/05.htm
Sógora, Juhász István (a családban Pista bácsi) egészen más (jóval bohémebb) természetű volt. Felesége elhunytával megismerkedett egy hasonlóan bohém hölggyel, akivel úgy spóroltak a telefonszámlán, hogy a közös, lakásaikon tartott tea-délutánokat követően hazaérkeztekor a távozó fél otthonról felhívta az aznapi vendéglátót, csörrentett hármat - és ez volt a jel, hogy rendben hazaért, meg lehet nyugodni!
Teljesen olyanok voltak, mint Örkény István Macskajáték című darabjában özv. Orbán Béláné (Erzsi) és Csermlényi Viktor... 🙂
Szegény Pista bácsival - így utólag belegondolva - egyszer gonosz "tréfát űztem": karácsony előtti napokban járt nálunk, én pedig egy szaloncukor-csomagolást pedánsan kibontva (s tartalmát pedánsan "betermelve"), az édesség helyére egy radírgumit csempésztem - majd neki "ajándékoztam"! Ő igen meghatódott az átvételekor, és csak este hazafelé, a Breznó lépcsőnél bontotta ki - és ekkor érte a meglepetés, amelytől majdnem lebucskázott a Hegyalja útig...

Szerencsé(m)re nem sokáig haragudott rám ezért - hiszen, mint írtam: bohém ember volt! 🙂

Facebook-os frissítés (különösebb kommentár nélkül!...🙂)

Eocén - Faina - facebook

A Magyar Természettudományi Múzeum által kiadott Természettár sorozat kapcsán javában zajlanak az Eocénről szóló kötet előkészületei, ma a ToldACuccot óriásfájl-küldővel ahhoz érkezett képeket keresgettem a "Letöltések" mappában, és az ott összegyűlt képek között egy kedves, majdnem elfeledett, Fainát ábrázoló képre (© Martina Váchova) leltem, amelyet ezennel megosztok a Nagyérdeművel! 🙂

Ez a képkísérő - rövid - szövegem a facebook-on is megjelent, ahol az első tetszésnyilvánító Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó elnök-vezérigazgatója volt...

🙂

"Hannoveri vagy bajor"?

Ma kora délután a Gellért-hegyi víztározó fölötti - állítólag hivatalos - kutyafuttatón jártunk, amikor szembejött egy kedves, idősödő úr, aki a Márai-féle honpolgár és a hajléktalan furcsa "egyvelegét" alkotta. Ruhájáról tükröződött a szegénység, a tekintetéből pedig az értelem.
Nem sokat teketóriázva, köszönés nélkül feltette a nyitókérdést:
- Hannoveri vagy bajor?
Na én ettől majdnem lehidaltam (bár az Erzsébet híd jóval arrébb van a hegy alatt), hogy van ma Magyarországon olyan laikus, akinek Flóra esetében a fajtacsoport már egyértelmű, csupán a két létező fajtát kínálja kérdésében opciónak!... 🙂

Benedek Tibor - kabaré - EGYEBEK... 🙂

Benedek Tibor

A 20 évnyi (2001 óta tartó) szerkesztői munkám során felhalmozott korrektúrahegyek évek alatt akkorára nőttek, hogy most bármennyit is dobok ki, a méretük csak nem akar csökkenni... Akkoriban (2008 előtt) a PDF-nek még nyoma sem volt, ezért voltam kényszerítve a papír alapú korrektúrákat "őrizgetni" (s tettem ezt azért, hogy ha egy háklisabb szerző kekeckedne, akkor legyen nyoma, hogy ő miket "hordott össze", s melyek voltak a saját módosításaim, de végül egyszerűbb módját választottam az ilyen szerzőkkel való "bánásmódnak": beszüntettem velük a munkakapcsolatot/!/)- ma már persze egészen más a helyzet, s már addig "fejlődtem", hogy "sárga cetliken" tudom a korrektúra-megjegyzéseimet a PDF-fájlokban rögzíteni (miképpen azt a Kossuth Kiadó kiváló munkatársa/korrektora, Török Mária is teszi), és így számítógépemen pedánsan, környezettudatosan őrizni. Annak idején mindenesetre csak az ÉlőVilág magazin 1664 oldalt tett ki, és egyelőre még annyi időm sem volt, hogy  össze tudjam számlálni (de majd a google ebben /is/ segítségemre lesz), most legyen elég annyi hozzá, hogy ha "úgy hozta", elvállaltam a jeles kabarészerző, Trunkó Barnabás kéziratának gondozását is (s hogy miért? Ezért: youtube.com/watch?v=KByHC5yVSP8 🙂) Már-már úgy voltam a korrektúrákkal, mint Benedek Tibor híres kabaré-konferansziéjában, amikor a bájglik történetét meséli el... 🙂 

Megtekinthető itt: youtube.com/watch?v=hWt5vBRfIbs&t=7s

Ami pedig a korrektúrakupacok hasznát illeti, kiderült, hogy van! 

Faina 2 hónapos korában (Martina Váchova felvétele)

Amikor Fainát elhoztuk Molnár V. Attila barátommal Csehország - majdnem - legtávolabbi zugából, egy Hradec Králové melletti kis településről, Martina Váchova kedves cseh tenyésztőtől 2015-ben, már-már döbbenetes látvány fogadott: a két felnőtt berni kopó egymáshoz simulva aludt az üvegajtó előtt - s minden vágyam volt, hogy egyszer majd az én falkatársaim is így szenderegjenek...
Eleinte ebeim a lakás két foteljében aludt, s azt gondoltam, hogy e bútordarabokat majd fokozatosan közelítem egymáshoz, és így "kényszerítem" a kutyákat egymás közelségében aludni... De ez azért mégsem lett volna az igazi - a cseheknél ez teljesen más volt, ott önszántukból jött létre a meghitt jelenet!
Most pedig visszatérek a korrektúrahegyekhez: ezek viszonylagosan pedánsan emelkedtek a radiátor mellett, mígnem drága Édesapám ki nem hívta a gázszerelőt... (Zárójelben jegyzem meg, hogy én évekig jól elvoltam fűtés nélkül. és jót derültem, amikor nagy hír volt a határon innen, hogy Romániában a lakásokban 17 °C van; na nálam éppen annyit mutatott a hőmérő, és semmi bajom nem volt azzal). Tehát jött a szerelő, és akkor beütött a Generalkrach (majdnem olyan, mint Dévényi Tibor /nem AZ A Dévényi/!//, Dr. Ezésez Géza karrierje című pompás opuszában itt: med.u-szeged.hu/expsur/gk.htm !) - a kupac egy óvatlan mozdulata miatt korrektúrák összeroskadt!

S mi jó származott ebből? Kutyatársaim azóta hozzászoktak az egymás mellett alváshoz - a korrektúrák között!  🙂

(Jómagam éppenséggel a mákosat szeretem... 🙂)