2021. március 10., szerda

Obrazcova emlékére

 


"Nocsak! Kilenc óra!" - így kezdődik a világhíres drámaíró, Ion Ionescu anti-drámája, az "A kopasz énekesnő"... Ezúttal egy egészen másmilyen, világéletében GYÖNYÖRŰ művészről, Elena Obrazcova operaénekesnőről szeretnék megemlékezni. 

https://www.youtube.com/watch?v=IlcOcYqpny4


Amikor a "Requiem Radameszért" drámában játszott, amelyben három nyugalmazott operadíva konkurál egymással, ő az egyetlen, aki valódi hangján énekel, míg a másik kettőnek alájátszották a hangot... Fontos, hogy ezen pótolhatatlan művésznő ezen előadáskor már tudta, hogy halálos beteg, és a darab szerinti szerepében egyre sorolja elhunyt férjeit, rezignált arckifejezéssel, míg a kiskutyája halálát említve zokogásban tört ki!

https://www.youtube.com/watch?v=lez2TVY02HY&t=1756s

Amikor pedig valóban már kórházba vitték, a halálos ágyához odahozták neki kedves kutyáját, mint terápiás kedvencét! Ott, Moszkvában ezt még megengedi az állami egészségügyi rendszer! Tanulhatnánk tőlük!

2021. március 8., hétfő

Berni kopó a "repülőszőnyegen"...

 https://www.youtube.com/watch?v=AkvAVFXyycQ

Megdöbbentő, hogy miközben az évi szokásos lomtalanításhoz készítettem elő mindazon tárgyakat, amiket évtizedek óta nem használtam, egy igazi KINCSRE bukkantam, jelesül a kiváló paleontológus (nem-mellesleg a Természetbúvár című folyóirat, a Búvár alapító főszerkesztője), mégpedig Lambrecht Kálmán egyik fontos munkáját: "A madarak szárnyközépcsontjának morfológiája" című cikkének különnyomatát.



Amikor sok-sok évtizeddel később jómagam is írtam/rajzoltam madárcsonttani cikket, és az is az Aquila évkönyvben jelent meg, a kéziratot a szó szoros értelembe-vett módon Lambrecht Kálmán kézzel írt jegyzeteit tartalmazó ódon mappán írtam, az adott nekem ihletet!...🙂

Az Ornis Hungarica szaklapban megjelent cikkem ábrasor-részlete 



A teljes cikk elérhető itt:

...ugyanakkor a lakásból minden "kirepült", amelyekről fentebb írtam, például két "böszme-nagy" matrac is, amelyek tömege olyan nagy volt, hogy kézben lecipelnem az első emeletről az utcára, a lomtalanításhoz kijelölt helyre nehéz lett volna! Nekiláttam ezeket lecsúsztatni a lépcsősorokon, ám a félemeletnél még így is elfáradtam, és "erőt gyűjteni", rágyújtottam egy saját magam által készített, "kézműves" cigarettára, amelynek önfeled szívása közben azt vettem észre, hogy Faina, berni kopótársunk, kiszökve a lakásból, követett engem, letelepedett az első mancsa ügyébe kerülő matracra, és lévén a lépcsőházi mozgásérzékelő lámpa éppen kikapcsolt, ő is azonmód el is aludt...

...amikor mozgásomra újra fény árasztotta el a lépcsősort és az ominózus matracot, kedves ebem felriadt, és virtuális beszélgetésbe kezdtünk (újabban már igen képes rám-hangolódni, és ha nem is szabatosan artikulálva, de azért felfoghatóan közli gondolatait):

- Tudtad aztat, hogy azt álmodtam, repülök ezen a szőnyegen?

- Kicsim, ne haragudj, de két ponton is javítanom kell ezen összetett mondatodat!

- Mi a bajod már megint velem?

- Kezdjük a másodikkal: ez nem SZŐNYEG, hanem MATRAC! Másrészt az "aztat" kifejezésmódot, ismerőseim közül csak Rózsika néni szokta használni, de tőle is csak kényszerűségből viselem el, ugyanakkor NEM tolerálom!

- Ki az a Rózsika néni, és mi az a tolerálás?

- Ne mondd, hogy nem emlékszel rá! Szüleimnél, tudod, ő a takarítónő, aki ha telefonon előre-jelzi érkezését, a családtagok már 1 (azaz EGY/!/) nappal korábban "bezsonganak", és gyors-takarításba kezdenek, nehogy neki túl sok munka maradjon! 

- Amúgy Flóra és te sem szeretitek, velem egyetemben, és minthogy ottlétekor minket elküldenek a "munkaterületről", vagyis a lakásból, ugyanakkor miután visszaérkezünk, lévén mindketten vadászkutyák vagytok, érzékelitek a korábbi ottlétét, és dühödt ugatásban törtök ki!

- Értem, szívességből jár hozzájuk? Továbbá nem árultad el, hogy mi a xxx az a tolerálás?

- Első kérdésedre lakonikus a válaszom: NEM! Ami a másodikat illeti, az kissé összetettebb: Például ha tudomásul veszed, hogy ez nem repülőszőnyeg, hanem MATRAC, és nem leszel képes ezzel a bútordarabban "szárnyalni", ugyanakkor elfogadod, hogy jól megkapaszkodsz ezen a súlyos bútordarabon, akkor a cipőmmel innen a félemelet felső részéről nekilódítalak a matraccal együtt, annak nagy tömege levisz a postaládákig, és ez totál olyan lenne, mintha csúszdáznál! Emlékszel, a játszóterek mellett mindig csak vágyakozva nézted a csúszdázó gyerkőcöket, lévén az ilyen helyekre a kutyáknak TILOS a bemenet... mármost ez a matrac csak a te extrém-csúszdád lesz! Érted: senki másé! Majdnem olyan elven működik, mint a Budavári Sikló!


Látod, Flóra is csak bámulja az egykori csúszda "hűlt" helyét! 🙂

- Na figyelj, Kicsim, erre már nincs időnk, egyrészt sietnem kell munkát keresni, mert 2011-ben szerződést bontott velem az a könyvkiadó, amelyhez mindaddig lojális voltam, és ahol olyan könyveket szerkeszthettem akkoron, amelyek számos kitüntetést nyertek el, mindennek dacára, lévén a "Kossuth Természettár" általam kitalált sorozat olyan nívóssá vált, hogy "sikk" volt abban megjelentetni egy önjelölt/!/ dendrológus-szerkesztő kötetét, amelyet engem negligálva hoztak létre, a korábbi, velem addig bizalmas/!/ kapcsolatban álló tördelő pedig elvállalta a "hátam mögött" ezt a megbízást, azzal magyarázkodva, hogy annyira nincs pénzük, hogy "...már cigarettára sem tud vásárolni..." - nos, ez a személy JELENLEG is olyan megbízásokból él, amelyeket nekem köszönhetett (volna/!/), hogy csak kettőt említsek: a Madártávlat magazint, valamint az Ornis Hungarica szaklap tördelését. Ez utóbbi egy időben úgy volt, hogy az Aquila évkönyvvel "fuzionál", és akkor ő éppen nekem küldte el szép summát kérő árajánlatát...

- Ne haragudj, de ez már meghaladja az én felfogóképességemet! 🙂

- Egyet se bánj: míg te az ALAPVETŐ kérdésekre az adható válaszokat AZONNAL felfogod, ő erre, mint egy Moliere-dráma főszereplője, azt a látszatot próbálja magáról kelteni, hogy ő egy Grál-lovag, miközben a másik entitása "becsületes"! Veled ellentétben annak, hogy az ő elméje is felvilágosodik, vajmi kicsi az esélye!

- Na jó, sok volt a szöveg, ráadásul nem is mindent értettem! Mikor indítod a "repülőmatracot"? Látod, tanulékony vagyok, már a megfelelő kifejezést alkalmaztam!

- Valóban: indulhattok, de jelzem, EGYETLEN menet lesz, mert egyrészt ez kissé-veszélyes játék, aztán meg még ki is kell vinnem a lomlerakóponthoz, nem is beszélve a TÖBBI kacatról, amelyek eddig az én életemet nehezítették, ti viszont roppant élveztétek a közöttük kacskaringózó játszadozást! Ha ezt Rózsika néni látta volna, "jó-eséllyel" a guta ütötte volna meg...

https://www.youtube.com/watch?v=DE1saBT5EFs&t=3s



- Akkor indítod végre ezt a matracot, hogy mégiscsak "repülhessek"?
- Rendben, induljatok! 🙂

https://www.youtube.com/watch?v=NX_agduVrSM

Lévén Faina igen-jól nevelt eb, számos/!/ alkalommal elkísérhetett például egy fővárosi, igen-fontos intézmény, a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) Főigazgatóságára, ahol annak vezetői is meg voltak elégedve a viselkedésével! Bízom abban, ha következő tervezett/várva-várt munkám első személyes egyeztetésére megyek, az MTM és az ELTE Füvészkertje tőszomszédságába...

...hogy egy elismert kertészetben eladó lehessek, ő is elkísérhet majd arra a találkozóra! Márpedig a növényekhez MEGLEHETŐSEN értek, amit tanúsít, hogy számos szerző és fotográfus munkáját összefogva egy elismert művet, az "Élővilág Enciklopédia" 2. kötetét is társszerkesztettem! 🙂




Most még együtt várunk! 🙂


2021. március 1., hétfő

Operaénekes a Madárvártán


A történet mintegy 20 éve kezdődött, az agárdi Chernel István Madárvártán, ahova egy külföldön is híres operaénekes, Gáti István civilként jött, de én rögtön megismertem a TV Zenés Színház felvételeiből... 




Megnézte a preparátumokat, a baromfiudvaromat, mikroszkópban ahogy az ujjából a szúnyog a vért szívja, aztán kihívtam a stégre, ahol ha elkezdtem hápogni (ölég hülye) "kacsa-hangon", ekkor a récék/szárcsák tudták, hogy kukorica van a stéghatáron, és a szélrózsa minden irányából iparkodtak hozzám... Hápogás közben fél szemmel ránéztem az ismert baritonra, és mondtam neki: "Tőlem ennyire telik!" - jelezve, hogy tudom ám, hogy ő ismert énekes...
Később igen jó barátokká váltunk, igen büszke vagyok erre!...

...Valamint arra is, hogy ő Gregor József társaságában DONIZETTI: DON PASQUALE operájában is énekelt:













2021. február 28., vasárnap

Ez a banánhéj CSAK az enyém... 🙂

Faina (berni kopótársunk) ma 1 perc alatt megtalálta az a banánhéjat, amelyet a kerti komposzthalomban tőzeggel fedtem be...


...vagy' 20 percen át büszkén őrizte, és nagyon BÜSZKE volt a "zsákmányára"! 🙂



Óvatosan lefeküdt mellé, hiszen köztudott, hogy a banánhéj egy csúszós/veszélyes "szerzet"! 🙂

https://www.youtube.com/watch?v=XF1q0Bn8LqY



2021. február 16., kedd

Zórád...


Zórád Ernő, a kiváló grafikus, aki önnönmagát a precíz bohém néven definiálta, 1923-1927 között házunkban élt. Ő volt a néhai Tabán egykori hangulatának képi megörökítője, továbbá a hazai képregény megalapítója!


Ezennel pedig bemutatok NÉHÁNYAT/!/ jeles egykori "lakótársam" munkáiból, és csak sajnálhatom, hogy személyesen nem ismerhettük egymást, jó-eséllyel a két bohém személyiség barátokká vált volna!







...pár éve eszembe-jutott, hogy az ő stílusában kéne kifesteni házunk kapuját, ám az a lakótársnő, aki a régi korok képzőművészete iránt, már-csak foglalkozása miatt is érdekelnie kellett volna, ötletem nála is "süket fülekre" talált...


Ez a hangulatos illusztrációja az egyik kedvencem, éppen ezért EZT helyeztem ki a postaládámra, ami hosszú ideig ott díszítette a leveleket tartó, amúgy snassz "fémtartályt", mígnem "valaki", evidensen egy lakótárs onnan LEVAKARTA! Komolyan: méltó viselkedés lehet ez akár ebben, akár bármely/!/ más házban?

Lehet, hogy ezen blogbejegyzésemet még folytatom, mert a konyhánkban olyan "absztrakt festmény" keletkezett egy BEÁZÁS következtében, hogy olyan foltokat még Zórád Ernő sem ábrázolt az OMLADOZÓ Tabánt megörökítő képein!

Ma mindenesetre még hozzáteszem, hogy házunk a Csap és az Aladár utcák sarkánál található, és az ablakunk alatt TELJES közlekedési időszakban jár a 178-as autóbusz, amelyen 20.00 óra után, gyakorlatilag EGYETLEN UTAS sincs, vagyis a sofőrök önmagukban "grasszálnak" a Baross tértől (Keleti pályaudvartól) a Naphegyig (ahol Magyarország Kormánya székel /s ahova/ahonnan se ki-, se bemenni nem láttam embert, csak egy fekete macska kószál gyakorta arra/) - dotálás hiányában ezt a konkrét járatot már rég beszüntették volna! Kész "szocializmus"! 🙂

Egy megbízható kiadó számára beterjesztésre váró kötet képanyaga RÉSZLETE

Ebben a blogbejegyzésben PROVIZÓRIKUS képanyagot teszek közzé a 2021-ben FONTOS könyvkiadási tervemhez! Azt, hogy melyik kép mely fajt ábrázolja, "evidensnek" veszem! 🙂















2021. február 15., hétfő

Ebelaltató

Tegnap este, amikor hazaérkeztünk, Faina és Flóra, jó-szokásuktól eltérően nem egy "gombnyomásra" aludtak el AZONNAL, így nekikezdtem, hogy kellemes zeneszámokkal próbáljam őket álomba "ringatni"...
...elsőként, fő-számnak Donizetti: "Stuart Mária" című operájának fő jelenetét szántam, amelyben a címszereplő (e felvételen Monserrat Caballé) a fő-vesztése előtti utolsó imáját énekli. Míg számomra ez az ária döbbenetesen megható, a kutyákat egyáltalán nem érdekelte!


Lévén mindketten valamennyire német kultúrkörből származó fajták képviselői, Flóra bajor felmenőkkel, Faina pedig berni elődökkel bír, gondoltam, adekvát, ha W. A. Mozart "Altató" című "meseszép" számát játszom le nekik két feldolgozásban.

Elsőként Karádi Katalin előadásával próbálkoztam, ám ehhez némileg módosítottam az eredeti szöveget, amely eredetiben így szól: "Gyermekem, óh aludjál, alszik a sok kismadár. Pihen az erdő s a rét, erdőben az őzikék."



 

A módosított szövegnek a második strófáját már meg sem hallgatták, úgy látszik, ez hatott:

"Két ebem lefekszik már, alszik a sok kismadár..."

Ráadásul ekkor már bájos gyermekkar énekelte ugyanezen altatót:

https://www.youtube.com/watch?v=XyzLMSyXCG8

Hiába: a muzsika hatalma!

Speciel jómagamnak ennyi "rövidke" zene nem elég az elalváshoz, így egy hosszasabb egyveleget állítottam be, amelynek külön érdekessége, hogy 19:55-kor kezdődik Arthur Sullivan "Mikádó" című operettjének nyitánya, márpedig ebben a darabban is főszerepet játszik a fő-vesztés:

https://www.youtube.com/watch?v=l_YS3NcvF_4

Ezt már az előszobában egy számukra kellemesen berendezett tartóedényben élő tücskeim is élvezték, versenyt-ciripeltek, jelezve, hogy-ha "kosztot/kvártélyt" kapnak, egész éjjel SZÜNTELENÜL társaságot jelentenek nekem!


Utóirat: Kibédi Ervin egy csimpánzt tartott otthonában, és amikor egy barátja megkérdezte, ezt meg miért teszi, azt válaszolta:

"Nézd, amikor hazaérkezem a munkából, végre egy értelmes tekintettel találkozom!" 

https://www.youtube.com/watch?v=yRtz-eMG_ag