2021. március 15., hétfő

"Kokárdázgatás"


 https://www.youtube.com/watch?v=vLgTTdy4l_M

http://madarpark.hu/online-kozvetites-golyak-szabadon-engedese-marcius-15/

Közismert, hogy a Hortobágyi Madárkórház alapítója minden évben, március 15-én kokárdával "díszítve" szabadon bocsájt egy fehér gólyát. Ennek kapcsán teszem ma közzé az ezzel kapcsolatos fenntartásomat.


Gondolkodjunk el kicsit: adott egy FOKOZOTTAN VÉDETT madárfaj, márpedig erre a kategóriára érvényes jogszabályok szerint TUDOMÁNYOS CÉLRA történő gyűrűzéshez lehet engedélyt kapni! Arról ugyanakkor senki/semmilyen jogszabályt nem hozott, hogy kokárdákat lehetséges-e aggatni bármilyen védettségi státussal bíró madárfajra!    

Arany János kiváló költeménye, "A fülemile" című versrészletét adaptálva, egyfajta aktualizált parafrázisként:

"Ilyen ügyről,

kokárdáról,

Mit sem tud a corpus juris!"

https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a0600348.kor

Tegyük fel, hogy mégiscsak engedélyezhető ez a fehér gólyákra történő kokárdaaggatás, ugyanakkor belegondolt-e az ilyetén "marketingfogást" évente gyakorló hortobágyi személy, hogy mi lesz később ezekkel a nemzeti jelképnek számító kokárdákkal? Általános iskolai diákoknak is evidens, hogy ez a faj, miközben zömmel emberi környezetben készíti fészkét, élete nem-kis részét a topartokon, nádasok mellett éli, az iszapban gyűjti a táplálékát! Ergo: a konklúzió levonását az olvasókra bízom! A kérdés tehát. milyen környezetben végezhetik a gólyákon legfeljebb 1-2 napig megmaradó, majd a talajszintre érkezett, összemocskolódott, piros–fehér–zöld szalagok?

https://www.youtube.com/watch?v=UKeBm2rU9Fg




2021. március 13., szombat

Hiúság/?/

 


Hiúság

Tagoló vers Sándor fiamnak
20. születésnapjára

 
lelkemre
többre
nem
vágyom
lenne
bár
egy
padom
lenn
az
Arany János
nevét
viselő
metróállomáson
 

1983



A jelentős magyar irodalmár, Kányádi Sándor sokak által ismert versét adaptálva, ma hajnalban létrehoztam annak parafrázisát, amely nagyjából-egészében tükrözi jelenlegi vágyaim egyikét...

Hiúság/?/

Tagoló vers az ELTE Füvészkertjének

 
lelkemre
többre
nem
vágyom
lenne
bár
egy
"kertészlegény" státusom
fenn
az
Arany János
nevét
viselő
metróállomásom
túl
az ELTE
Füvészkertjében...
 

2021




Ha meglepő lenne ez a foglalkozásváltás, jelzem, hogy egyáltalán nem precedens nélküli: korábban, a Magyar Természettudományi Múzeum nemzetközi hírű entomológusa, Dr. Steimann Henrik, lévén e múzeum számára éppúgy nem volt képes méltóan honorálni munkáját, ezért sokkal-jobban megfizetett telefonkönyv-szerkesztővé avanzsált, éppúgy, mint egykoron az afrikai gyűjtéseit odaküldő Kittenberger Kálmán trófeáiért sem küldött e múzeum Állattára egy "árva garast" sem! Erre a jeles világutazó-gyűjtő egy igen bizarr módját választotta, hogy a vele MÉLTATLANUL viselkedő múzeumi illetékeseket "észhez térítse", erről a MÚLT-KOR magazin hasábjain volt olvasható érdekes cikk:
Jómagam sosem jácctam vidéken, ám úgy ezerkilencszázizében (na jó: 1998-ban) a Com-Com Bt. nagy-tudású munkatársaival létrehoztunk (jómagam írtam, szerkesztettem és az illusztrációkat készítettem) egy számítógépes lemezt "Emlősállatok" címmel, amelyet annak idején CD-Rom-nak neveztek. 



FRISSÍTÉS: 2023-ban már ez a kép jelenik meg ezen a linken:






Sajnos az idő "eljárt" az ilyen, akkoron modernnek számító lemezek felett, a MAI számítógépekbe helyezve MŰKÖDÉSKÉPTELENEK lettek! Sic transit gloria mundi!
Ami "MARADANDÓBB" munkám, az Élővilág Enciklopédia két kötete, amelynek 1. kötete, az "A Kárpát-medence állatvilága" sajtóbemutatóján a Nádor Szalon egyik alagsori termében 5/!/ percet kaptam, hogy bemutassam főszerkesztőként ezt az enciklopédiát. 


A számomra biztosított rövidke időben értelemszerűen valódi, szokványos áttekintést LEHETETLEN volt adnom, ugyanakkor készülve arra, hogy alig lesz módom beszélni, vittem magammal ennek az 528/!/ oldalas könyvnek a makettjét is, és a kiváló minőségű, ÜRES lapokat végig-pörgetve és összehasonlítva a megjelent kötettel, jeleztem, ami a kettő között a különbség, az az én munkám!


Ezt a frappáns megoldásnak szánt "lépésemet" a bemutatón résztvevők részéről "tapsvihar" fogadta, ugyanakkor nem fogattak be nekem jutalmul sem hintót, sem semmilyen más "járgányt", és pezsgőt sem ittak a cipőmből, mint hajdanán egy sikeres előadás után a primadonnákéból! Később természetesen megjelent a 2. kötet is, az "A Kárpát-medence gombái és növényei" kötet...



...amelyről Simon Tibor professzor-emeritus meghatóan-méltató recenziót írt a Természetbúvár folyóiratba...





Simon Tibor professzor emeritus, a magyar botanikusok egyik legkiválóbb képviselője

...Podani János akadémikus - legjobb emlékem szerint azt nyilatkozta, hogy ez a világ, a legmodernebb növényrendszertan alapján szerkesztett kötete!



Pártos Erzsi, jeles színművésznő


Utóirat: a fentebb említett Steimann-állásváltoztatáshoz hasonlóan hajdanán, színészpályája előtt a kiváló művésznő, Gobbi Hilda a Füvészkert Pozsgásházában dolgozott gyakornokként! Ha ő lehetett fizetés-nélküli/!/ gyakornok, én miért is ne lehetnék éppúgy ügyszeretetből, passzióból önkéntes "idegenvezető" az ELTE Füvészkertjében, mint korábban a Kerepesi temetőben, vagy akár egy, a betérő potenciális vásárlókat szakszerűen, méltóan informáló/segítő, délutáni/esti műszakos papírüzleti eladó?


A fenti kép a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület által szervezett közismertté vált programon, a Fülemülék Éjszakáján készült, amikor egy kedves társaságnak meséltem a fülemülék mellett a természet számos csodálatos "teremtményéről"!
Hasonlóképpen sikerélményt nyújtottak az agárdi Madárvárta tornácán az iskoláscsoportoknak tartott előadásaim, amelyek egyikének végén a diákok, biológiatanáruk jelenlétében/!/ kérlelni kezdtek: "Tessék hozzánk tanárnak jönni!" Ez ambivalens érzéssel töltött el: egyrészt kínos volt, hogy kérlelésüket a saját tanáruk is hallja, másrészt büszke voltam, hogy én a legilletékesebbek, a gyerekek szerint is érzékelhetőbb pedagógiai "vénával" rendelkezem, mint gyyakran a diplomával rendelkező tanárok!


Gobbi Hilda fiatalkori portréja - fiatal korában a Füvészkert Pozsgásházában dolgozott!

A záráshoz közelítve következzék az Élővilág magazin azon számomra igen-kedves lapszáma, amelyben a híres irodalmár, Kányádi Sándor "Béka-búcsúztató" című verse is szerepelt a költő szíves hozzájárulásával. Megjegyzem, annyira sikeres volt, hogy manapság már a világhálón is csupán az "Előjegyezhető" kategóriában szerepel!






Lehettem bármilyen sikeres //szerkesztő, 2021-re az a helyzet alakult ki, hogy az eredeti könyvjavaslataimat a könyvkiadók "rendre" nemet mondanak, különféle ürügyekre hivatkozva, így evidens, hogy foglalkozást kell változtassak, és talán évekre, de MINDENKÉPPEN egy olyan papír- és írószer-kereskedésben szeretnék dolgozni a Ferenciek tere és a Kossuth Lajos utca találkozásánál, ahol VALAMENNYI ott dolgozó munkatárs mindig igen kedves és készséges hozzám, és ha a pultok között "vacillálok", hogy melyik minőségi papírt vagy tustollat válasszam, azonnal kijönnek a pénztárgépek mellől, és a sorok között nem is keresgélve rámutatnak arra a márkájú árura, amelyet ildomos megvásárolnom! 🙂




A könyvkiadókkal UTOLJÁRA akkor volt dolgom, amikor a híres Semmelweis Kiadó vezérigazgatója, Dr. Táncos László felkért egy fiktív élőlény, egy hal/madár-hibrid kapcsán illusztrációk készítésére...
...a vázlatokhoz mind a tustollakat, mind a festékeket és ecseteket vásárlóként "törzshelyemen", a PIREX papírnagykereskedésben szereztem be. Később, tapasztalva, hogy éveim előrehaladtával látásom megromlott, Zsoldos Márton barátomat kértem fel, hogy vázlataim és javaslataim alapján ennek a lénynek a fikciós habitusképét készítse el - meglátásom szerint munkája eredménye közelít a zseniálishoz!





A fecskeszeg "rekonstrukciója"...


...és az alapként felhasznált repülőhal: az a lény, amely "dogmadöntő" módon képes elhagyni a halak megszokott közegét, és a levegőben szabadon szárnyalni! Számomra jelenleg ezzel példát is mutat!  
Immár valószínű, hogy-ha csak pár évre is, de FELHAGYOK a könyvszerkesztéssel, ami SEMMILYEN érdemi bevételt nem hoz JELENLEG, és korábban is bármely, általam szerkesztett munkáért messze-többet fizetett a Szerencsejáték Zrt., a KEDVENC sorsjegyekhez írt 5-5 mondatos kísérőszövegeimért, "cicuskákról, kutyuskákról"!



Faina (berni kopó) és Flóra (bajor véreb) falkatársaim adtak társaságukkal elegendő lelki erőt, hogy sikerüljön túlvészelnem a "hét szűk esztendőt"! Tettem egy próbát, a PIREX Zrt. illetékeseinél állásügyben, de ez ZSÁKUTCÁNAK bizonyult, lévén ez a cég, mint kiderült, mégsem olyan "emberbaráti", csak azokat a jelentkezőket hívják be a központjukba, akinek ESÉLYE van egy eladói státust elnyerni! /// Érdekes "ellenpont" a konkurens hasonló cég, a Pátria Papír, amelynek hétvégén elküldött állásjelentkezésemre a VEZÉRIGAZGATÓ hívott fel hétfőn, elnézésemet kérte a "késedelmes" jelentkezésért, de több egyeztetés után sajnos az az állás sem sikerült! ///  Valamint az ELTE Füvészkertje illetékeseinél, hogy ÖNKÉNTES alapon tarthassak az oda érkező látogatóknak természetismereti bemutatókat! Hasonlóképpen fogok egy oktatási intézményben, egy óvodában a lurkóknak a különféle állat- és növénycsoportokról mesélni, persze a gombákat sem kifelejtve! Ebtársaimmal tehát Budán várunk!

2021. március 10., szerda

Obrazcova emlékére

 


"Nocsak! Kilenc óra!" - így kezdődik a világhíres drámaíró, Ion Ionescu anti-drámája, az "A kopasz énekesnő"... Ezúttal egy egészen másmilyen, világéletében GYÖNYÖRŰ művészről, Elena Obrazcova operaénekesnőről szeretnék megemlékezni. 

https://www.youtube.com/watch?v=IlcOcYqpny4


Amikor a "Requiem Radameszért" drámában játszott, amelyben három nyugalmazott operadíva konkurál egymással, ő az egyetlen, aki valódi hangján énekel, míg a másik kettőnek alájátszották a hangot... Fontos, hogy ezen pótolhatatlan művésznő ezen előadáskor már tudta, hogy halálos beteg, és a darab szerinti szerepében egyre sorolja elhunyt férjeit, rezignált arckifejezéssel, míg a kiskutyája halálát említve zokogásban tört ki!

https://www.youtube.com/watch?v=lez2TVY02HY&t=1756s

Amikor pedig valóban már kórházba vitték, a halálos ágyához odahozták neki kedves kutyáját, mint terápiás kedvencét! Ott, Moszkvában ezt még megengedi az állami egészségügyi rendszer! Tanulhatnánk tőlük!

2021. március 8., hétfő

Berni kopó a "repülőszőnyegen"...

 https://www.youtube.com/watch?v=AkvAVFXyycQ

Megdöbbentő, hogy miközben az évi szokásos lomtalanításhoz készítettem elő mindazon tárgyakat, amiket évtizedek óta nem használtam, egy igazi KINCSRE bukkantam, jelesül a kiváló paleontológus (nem-mellesleg a Természetbúvár című folyóirat, a Búvár alapító főszerkesztője), mégpedig Lambrecht Kálmán egyik fontos munkáját: "A madarak szárnyközépcsontjának morfológiája" című cikkének különnyomatát.



Amikor sok-sok évtizeddel később jómagam is írtam/rajzoltam madárcsonttani cikket, és az is az Aquila évkönyvben jelent meg, a kéziratot a szó szoros értelembe-vett módon Lambrecht Kálmán kézzel írt jegyzeteit tartalmazó ódon mappán írtam, az adott nekem ihletet!...🙂

Az Ornis Hungarica szaklapban megjelent cikkem ábrasor-részlete 



A teljes cikk elérhető itt:

...ugyanakkor a lakásból minden "kirepült", amelyekről fentebb írtam, például két "böszme-nagy" matrac is, amelyek tömege olyan nagy volt, hogy kézben lecipelnem az első emeletről az utcára, a lomtalanításhoz kijelölt helyre nehéz lett volna! Nekiláttam ezeket lecsúsztatni a lépcsősorokon, ám a félemeletnél még így is elfáradtam, és "erőt gyűjteni", rágyújtottam egy saját magam által készített, "kézműves" cigarettára, amelynek önfeled szívása közben azt vettem észre, hogy Faina, berni kopótársunk, kiszökve a lakásból, követett engem, letelepedett az első mancsa ügyébe kerülő matracra, és lévén a lépcsőházi mozgásérzékelő lámpa éppen kikapcsolt, ő is azonmód el is aludt...

...amikor mozgásomra újra fény árasztotta el a lépcsősort és az ominózus matracot, kedves ebem felriadt, és virtuális beszélgetésbe kezdtünk (újabban már igen képes rám-hangolódni, és ha nem is szabatosan artikulálva, de azért felfoghatóan közli gondolatait):

- Tudtad aztat, hogy azt álmodtam, repülök ezen a szőnyegen?

- Kicsim, ne haragudj, de két ponton is javítanom kell ezen összetett mondatodat!

- Mi a bajod már megint velem?

- Kezdjük a másodikkal: ez nem SZŐNYEG, hanem MATRAC! Másrészt az "aztat" kifejezésmódot, ismerőseim közül csak Rózsika néni szokta használni, de tőle is csak kényszerűségből viselem el, ugyanakkor NEM tolerálom!

- Ki az a Rózsika néni, és mi az a tolerálás?

- Ne mondd, hogy nem emlékszel rá! Szüleimnél, tudod, ő a takarítónő, aki ha telefonon előre-jelzi érkezését, a családtagok már 1 (azaz EGY/!/) nappal korábban "bezsonganak", és gyors-takarításba kezdenek, nehogy neki túl sok munka maradjon! 

- Amúgy Flóra és te sem szeretitek, velem egyetemben, és minthogy ottlétekor minket elküldenek a "munkaterületről", vagyis a lakásból, ugyanakkor miután visszaérkezünk, lévén mindketten vadászkutyák vagytok, érzékelitek a korábbi ottlétét, és dühödt ugatásban törtök ki!

- Értem, szívességből jár hozzájuk? Továbbá nem árultad el, hogy mi a xxx az a tolerálás?

- Első kérdésedre lakonikus a válaszom: NEM! Ami a másodikat illeti, az kissé összetettebb: Például ha tudomásul veszed, hogy ez nem repülőszőnyeg, hanem MATRAC, és nem leszel képes ezzel a bútordarabban "szárnyalni", ugyanakkor elfogadod, hogy jól megkapaszkodsz ezen a súlyos bútordarabon, akkor a cipőmmel innen a félemelet felső részéről nekilódítalak a matraccal együtt, annak nagy tömege levisz a postaládákig, és ez totál olyan lenne, mintha csúszdáznál! Emlékszel, a játszóterek mellett mindig csak vágyakozva nézted a csúszdázó gyerkőcöket, lévén az ilyen helyekre a kutyáknak TILOS a bemenet... mármost ez a matrac csak a te extrém-csúszdád lesz! Érted: senki másé! Majdnem olyan elven működik, mint a Budavári Sikló!


Látod, Flóra is csak bámulja az egykori csúszda "hűlt" helyét! 🙂

- Na figyelj, Kicsim, erre már nincs időnk, egyrészt sietnem kell munkát keresni, mert 2011-ben szerződést bontott velem az a könyvkiadó, amelyhez mindaddig lojális voltam, és ahol olyan könyveket szerkeszthettem akkoron, amelyek számos kitüntetést nyertek el, mindennek dacára, lévén a "Kossuth Természettár" általam kitalált sorozat olyan nívóssá vált, hogy "sikk" volt abban megjelentetni egy önjelölt/!/ dendrológus-szerkesztő kötetét, amelyet engem negligálva hoztak létre, a korábbi, velem addig bizalmas/!/ kapcsolatban álló tördelő pedig elvállalta a "hátam mögött" ezt a megbízást, azzal magyarázkodva, hogy annyira nincs pénzük, hogy "...már cigarettára sem tud vásárolni..." - nos, ez a személy JELENLEG is olyan megbízásokból él, amelyeket nekem köszönhetett (volna/!/), hogy csak kettőt említsek: a Madártávlat magazint, valamint az Ornis Hungarica szaklap tördelését. Ez utóbbi egy időben úgy volt, hogy az Aquila évkönyvvel "fuzionál", és akkor ő éppen nekem küldte el szép summát kérő árajánlatát...

- Ne haragudj, de ez már meghaladja az én felfogóképességemet! 🙂

- Egyet se bánj: míg te az ALAPVETŐ kérdésekre az adható válaszokat AZONNAL felfogod, ő erre, mint egy Moliere-dráma főszereplője, azt a látszatot próbálja magáról kelteni, hogy ő egy Grál-lovag, miközben a másik entitása "becsületes"! Veled ellentétben annak, hogy az ő elméje is felvilágosodik, vajmi kicsi az esélye!

- Na jó, sok volt a szöveg, ráadásul nem is mindent értettem! Mikor indítod a "repülőmatracot"? Látod, tanulékony vagyok, már a megfelelő kifejezést alkalmaztam!

- Valóban: indulhattok, de jelzem, EGYETLEN menet lesz, mert egyrészt ez kissé-veszélyes játék, aztán meg még ki is kell vinnem a lomlerakóponthoz, nem is beszélve a TÖBBI kacatról, amelyek eddig az én életemet nehezítették, ti viszont roppant élveztétek a közöttük kacskaringózó játszadozást! Ha ezt Rózsika néni látta volna, "jó-eséllyel" a guta ütötte volna meg...

https://www.youtube.com/watch?v=DE1saBT5EFs&t=3s



- Akkor indítod végre ezt a matracot, hogy mégiscsak "repülhessek"?
- Rendben, induljatok! 🙂

https://www.youtube.com/watch?v=NX_agduVrSM

Lévén Faina igen-jól nevelt eb, számos/!/ alkalommal elkísérhetett például egy fővárosi, igen-fontos intézmény, a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) Főigazgatóságára, ahol annak vezetői is meg voltak elégedve a viselkedésével! Bízom abban, ha következő tervezett/várva-várt munkám első személyes egyeztetésére megyek, az MTM és az ELTE Füvészkertje tőszomszédságába...

...hogy egy elismert kertészetben eladó lehessek, ő is elkísérhet majd arra a találkozóra! Márpedig a növényekhez MEGLEHETŐSEN értek, amit tanúsít, hogy számos szerző és fotográfus munkáját összefogva egy elismert művet, az "Élővilág Enciklopédia" 2. kötetét is társszerkesztettem! 🙂




Most még együtt várunk! 🙂


2021. március 1., hétfő

Operaénekes a Madárvártán


A történet mintegy 20 éve kezdődött, az agárdi Chernel István Madárvártán, ahova egy külföldön is híres operaénekes, Gáti István civilként jött, de én rögtön megismertem a TV Zenés Színház felvételeiből... 




Megnézte a preparátumokat, a baromfiudvaromat, mikroszkópban ahogy az ujjából a szúnyog a vért szívja, aztán kihívtam a stégre, ahol ha elkezdtem hápogni (ölég hülye) "kacsa-hangon", ekkor a récék/szárcsák tudták, hogy kukorica van a stéghatáron, és a szélrózsa minden irányából iparkodtak hozzám... Hápogás közben fél szemmel ránéztem az ismert baritonra, és mondtam neki: "Tőlem ennyire telik!" - jelezve, hogy tudom ám, hogy ő ismert énekes...
Később igen jó barátokká váltunk, igen büszke vagyok erre!...

...Valamint arra is, hogy ő Gregor József társaságában DONIZETTI: DON PASQUALE operájában is énekelt:













2021. február 28., vasárnap

Ez a banánhéj CSAK az enyém... 🙂

Faina (berni kopótársunk) ma 1 perc alatt megtalálta az a banánhéjat, amelyet a kerti komposzthalomban tőzeggel fedtem be...


...vagy' 20 percen át büszkén őrizte, és nagyon BÜSZKE volt a "zsákmányára"! 🙂



Óvatosan lefeküdt mellé, hiszen köztudott, hogy a banánhéj egy csúszós/veszélyes "szerzet"! 🙂

https://www.youtube.com/watch?v=XF1q0Bn8LqY



2021. február 16., kedd

Zórád...


Zórád Ernő, a kiváló grafikus, aki önnönmagát a precíz bohém néven definiálta, 1923-1927 között házunkban élt. Ő volt a néhai Tabán egykori hangulatának képi megörökítője, továbbá a hazai képregény megalapítója!


Ezennel pedig bemutatok NÉHÁNYAT/!/ jeles egykori "lakótársam" munkáiból, és csak sajnálhatom, hogy személyesen nem ismerhettük egymást, jó-eséllyel a két bohém személyiség barátokká vált volna!







...pár éve eszembe-jutott, hogy az ő stílusában kéne kifesteni házunk kapuját, ám az a lakótársnő, aki a régi korok képzőművészete iránt, már-csak foglalkozása miatt is érdekelnie kellett volna, ötletem nála is "süket fülekre" talált...


Ez a hangulatos illusztrációja az egyik kedvencem, éppen ezért EZT helyeztem ki a postaládámra, ami hosszú ideig ott díszítette a leveleket tartó, amúgy snassz "fémtartályt", mígnem "valaki", evidensen egy lakótárs onnan LEVAKARTA! Komolyan: méltó viselkedés lehet ez akár ebben, akár bármely/!/ más házban?

Lehet, hogy ezen blogbejegyzésemet még folytatom, mert a konyhánkban olyan "absztrakt festmény" keletkezett egy BEÁZÁS következtében, hogy olyan foltokat még Zórád Ernő sem ábrázolt az OMLADOZÓ Tabánt megörökítő képein!

Ma mindenesetre még hozzáteszem, hogy házunk a Csap és az Aladár utcák sarkánál található, és az ablakunk alatt TELJES közlekedési időszakban jár a 178-as autóbusz, amelyen 20.00 óra után, gyakorlatilag EGYETLEN UTAS sincs, vagyis a sofőrök önmagukban "grasszálnak" a Baross tértől (Keleti pályaudvartól) a Naphegyig (ahol Magyarország Kormánya székel /s ahova/ahonnan se ki-, se bemenni nem láttam embert, csak egy fekete macska kószál gyakorta arra/) - dotálás hiányában ezt a konkrét járatot már rég beszüntették volna! Kész "szocializmus"! 🙂