BEFEJEZETLEN KÉZFOGÁSOK

A cím tehát: BEFEJEZETLEN KÉZFOGÁSOK...

Sok-sok évvel ezelőtt (de az bizonyos, hogy a múlt évezredben) hivatalos voltam az ELTE Állattani tanszékére Dr. Csörgő Tiborhoz. Ő egyazon szobában dolgozott Dr. Sasvári Lajossal, íróasztaluk egymáséi mellett voltak találhatók. Elsőként Tibornak nyújtottam köszöntés gyanánt kezem, hogy barátian üdvözölhessük egymást, majd Sasvári úr felé indítottam karomat, aki tüntetőleg rám se hederített, folytatta a munkáját... De a kézmozdulatot elindítottam, és kellemetlen lett volna félbeszakítva hagyni, így a lendületet folytatva aktatáskámhoz nyúltam, kivettem belőle néhány rajzomat, és átnyújtottam Tibornak, aki szemtanúja volt e jelenetnek, s azt mosollyal nyugtázta. Köztünk azóta is szent a béke, Sasvári úrral azóta sem találkoztam, és így nem is fogtam vele kezet soha életben...

Sasvári doktor ezen a könyvön dolgozott a fenti történet idején...

A félbehagyott mozdulat kellemetlen élményéről jut eszembe... Péter barátommal, aki egykoron a Mensa HungarIQa felügyelő pszichológusa volt, kitaláltunk egy játékot: kézfogásra nyújtottuk egymás felé jobb kezünket, de a mozdulatot sosem fejeztük be. Bárki kipróbálhatja - roppant kellemetlen élmény, ha a partner a jól megszokott mozdulatsort hirtelen félbeszakítja! Leszámítva kettőnk kapcsolatát - mert mi akkortól mindig ezzel a baráti "kéz(nem)fogással" köszöntöttük egymást!

Amikor elhatároztam, hogy kutyát fogadok magam mellé, "kedves", zseni-közeli rokonom erre azonnal azzal reagált:
- Jaj, de jó, akkor ugye megtanítod pitizni és pacsit is adni?
- Ugyan, az én kutyám csak ne osztogasson pacsikat!
- De az okos kutyák azt tudják!
- Na akkor nekem NEM-OKOS, hanem "OSTOBA" kutyám lesz!

Alvás közben jöhet a simogatás... 

Se Flóra, se Faina azóta sem tud se "pacsit osztogatni", se PITIZNI! Amikor alszanak, olykor megsimogatom a mancsukat. Lehet, hogy buták vagyunk?!

Korábbi bejegyzésemben már megemlékeztem életem legborzasztóbb kézfogásáról. bár emlékezni arra nem is igen szeretnék, de ide bemásolom, mert e bejegyzés témájához illeszkedik:

                              https://flora-es-fauna.blogspot.com/2019/02/onagyonulesezok.html

"Jenő kézfogása igazi pszichés terror (szerencsére soha nem lesz többé hozzá "szerencsé/tlensége/m), megragadja az ember kezét, és szorítja, szorítja, szorítja hosszasan - aztán gondol egyet, és nagy végre kiszabadul a "partner" az óriáskígyói szorításból... Ezzel a dominanciáját vélte érzékeltetni mindenkivel..."