"Hány vakondfaj él Magyarországon?"

 Talpa romana - caeca - stankovici - levantis

"Hány vakondfaj él Magyarországon?" – ezzel a címmel jelent meg Demeter András és Csorba Gábor cikke az Állattani Közlemények (Méhelÿ Lajos által alapított) szaklapban, 1990-ben (elérhető a világhálón itt: adtplus.arcanum.hu/hu/view/AllataniKozlemenyek_76 ). Ennek – egyik – előzményeként András egy kísérletnek "vetett alá": elém tett a Magyar Természettudományi Múzeum Emlősgyűjteményében több tucat vakondkoponyát, és kérte, hogy megítélésem szerint azokat csoportosítsam morfológiai ismérveik alapján. Ki is alakult két, jól elkülönülő koponyahalmaz – amelyekhez később András odaillesztette azok "lábcéduláit" (ez a szaknyelvben azon kartonlapok neve, amelyek az adott példányhoz elengedhetetlen tudnivalókat tartalmazzák).
E kísérlet kezdetekor halvány lila gőzöm sem volt e példányok faji hovatatozását illetően (és diszkriminancia-analízist sem végeztem, lévén, arról fogalmam sem volt (akkor sem/!/), csak a megérzésemre hagyatkoztam) – így nagy(?) volt a meglepetésünk, amikor kiderült, hogy jól "tippeltem": a többséget a közönséges – hazai – vakondfaj (Talpa europaea) koponyái alkották, míg a jól elhatárolódó kisebbséget (4 példány) a kontrollcsoporté, a római vakondé (Talpa romana)...

Az európai vakondfajok felső fogsorának összehasonlító ábrája a fentebb jelzett cikkből

(Legjobb emlékem szerint ezek az én rajzaim, ellenben a cikkben a nevem sehol sem szerepel, legalábbis ezen lapszámát letöltve, és családnevemre "rákeresve" 2 eredményt kaptam ugyan, de az Ujhelyi Sándor, jeles entomológusé...)

Mi tagadás: büszke voltam, hogy nem hiába késztettem ugyanebben a közgyűjteményben egy évvel korábban egy – az első hazai – emlőshatározót!... 🙂

Emlőshatározóm 1989-es (első) kiadásának borítóképe