Növények illatérzékelése

Orral kapcsolatos elnevezést különféle növények is viselnek, például gémorr, gólyaorr - de ezek a nevek csak arra utalnak, hogy az adott növények termései küllemükben emlékeztetnek a madarak "orrára", azaz csőrére.
Azt senki nem gondolta, hogy ezzel az "orral" a növények a levegőben terjedő molekulákat lennének képesek érzékelni - igaz, a szaglás a madaraknak sem erőssége! (Csupán néhány madárfajról, főként dögevő keselyűkről mutatták ki, hogy nagy távolságból is képesek kiszimatolni a bomló hús szagát.) Igen meglepő eredményt hozott a Pennsylvaniai Egyetem kutatóinak vizsgálata, amelyről bővebb beszámoló olvasható Flóra kedvenc botanikai blogjában. Az amerikai kutatók által vizsgált arankafaj (Cuscuta pentagona) kedvelt gazdanövénye a paradicsom, de „nem kedveli” például a búzát és a nebáncsvirágot. A parazita életmódot folytató aranka csíranövényei a kísérletek tanúsága szerint több deciméteres távolságból képesek érzékelni a paradicsom jelenlétét és felé növekednek. A paradicsom szöveteiből kivont illatanyagok önmagukban is hasonlóan vonzóak az aranka számára, míg a búza anyagai kifejezetten riasztólag hatnak rá. Ez az állati szaglásra emlékeztető érzékelés szoros összefüggésben állhat az aranka élősködő életmódjával. Ez a növény tehát távolról megérzi, hogy hol talál paradicsomi körülményeket!

A TÉMA EZÚTTAL A GANGON HEVER

SZARKAKA?

Nem gondoltam volna, hogy a "heverő" témákról többet szólok, de egy mai fejlemény mégis erre késztetett. Háttér-információként el kell mesélnem, hogy a múlt héten történt: lépcsőházunkban valamely élőlény a hullatékát helyezte le a postaládák előtt, és az egyik - vélhetőleg az épp fölöttem lakó - szomszéd (a "stílusa" legalábbis erre enged következtetni) kitett az üzenőfalra egy felhívást (elnézést, szó szerint kell idéznem, mert klasszikusokat ugye...): "KUTYAKAKA! TAKARÍTSA FEL!" - és ezen "írásával" párhuzamosan a földszintet, a "tett" színhelyén beterítette újságpapírokkal... gyakorlatilag még jobban telepiszkította önnönmaga a területet! :) Erre a kiírásához szép gyöngybetűkkel odatoldottam, hogy "Falkám nevében kijelenthetem, hogy kulturált falka a lépcsőházban nem piszkít, és nem szórja tele újságpapírokkal a lépcsőházat!" - volt nagy derültség a lakóközösségben... De ez önmagában még nem egy igazi facebook-téma.
Az igazi fordulatot ma vette az ügy: hazajövet látom ám, hogy a félemeleten, ahol e jóasszony takarít (napjában többször, jobbadán a fél napot a gangokon tölti), nos tehát a félemeleten épp középtájt valami hullaték "díszlik". Márpedig az a lakrész ráccsal lett lezárva, oda tehát kutya semmiképp sem juthat be! Ergo: jó eséllyel egy macska a "bűnös"! :) 

S ami még lehetséges opció, hogy egy tréfás kedvű Pica pica a tettes, és névjegyét hagyta ott, egyfajta stílszerű véleménynyilvánításként... Mert e tudományos név a szarkát takarja (újságpapír nélkül!)!...

"Magyarország emlőseinek szőrtani határozója" - mint mentőöv

Tegnap sikerült pénzzé alakítanom egy öt évvel ezelőtt szerkesztett munkámat, a "Magyarország emlőseinek szőrtani határozója" című kötet 3 példányát! Na ez most egy időre kihúzott a csávából. 
Fene se gondolta volna, hogy egyszer épp ez a meló lesz a segítségére falkámnak! 

Magyarország emlőseinek szőrtani határozója

7 szűk esztendő után talán beáll a 7 bő is... Na jó, Kánaán azért még nincs, legfeljebb A. Lloyd Webber "József És a Színes, Szélesvásznú Álomkabát" musicaljében... ( https://www.youtube.com/watch?v=z5nS79f1OIQ )

Most mindenesetre nekiállok a Bibliát olvasni... 
Az Újszövetséggel kezdem, mert az, miképp a Kossuth Lajos utcában az Új Ember Kiadó vitrinjében láttam vala, körülbelül fele olyan vastag, mint az Ószövetség! Lám, a Szentföldön még tudtak (és volt idejük) írni!...
Hazafele tartva utcánkban két fix pont fogadott...
Egyik a 178-as autóbusz, amely immár hetek óta minden áldott alkalommal, amikor kilépek a ház kapuján, vagy jobbról, vagy balról érkezik! Komolyan, olykor mindkét irányból! 
Szerintem engem megfigyelnek rejtett kamerákkal, és szólnak a sofőröknek, hogy a célszemély kilépett az utcára... Az utóbbi hónapban egyetlen egyszer nem jött, ez nekem már gyanús ( http://sronika-kepeslap.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=586770 )!!!
A másik, már-már origónak (igazodási pontnak) tekinthető, hogy az utcánk átellenes végén lakó kedves kutyás hölgy mindig megadott időpontban indul sétára kutyájával (azt hiszem, Stefi a neve - de ez már nem annyira origo-pontosságú...). Mindig öröm nézni, ahogy egymás mellett sétálnak, a kutya se nem húz, se nem vontatja magát! 

Egyszer meg is kérdeztem tőle: "Netán kutyatréner-e?" 
Mosolyogva válaszolta: "Nem, de jártunk az Őrmezei kutyaiskolába!" 

:)

Na jó, ő nem Stefi, de majdnem olyan...

A telefonszámla Misi vállalatának költségszámlájára ment...

Ez a kép 1967-ben (vagy 1968-ban) készült a székesfővárosi Sas-hegy tövében, lakásunk mellett. Mint látható, javában telefonon beszélgetünk szeretett bátyámmal, Tomival, arcunkról árad a szeretet és az öröm. Hogy telefonálásunk költségét ki állta, az a bejegyzés címéből kiderül!

"De hogy kinek vagy minek örültünk, az most már örök talány marad."

Na jó, a képaláírás nem teljesen saját kútfőmből eredő szöveg, Örkény István MACSKAJÁTÉK című kisregényének zárósorait adaptáltam, hasonlóképp e bejegyzés címét is Örkény említett regényéből aktualizáltam...

(A kép digitális rögzítését ezúton is köszönöm Édesapámnak!)

Folytassam Mongóliában...

...itt még csak annyi látszik, hogy egy CIBETMACSKA szimatol valami elfogyasztani kívánt terméseket... ...a "lényeg" majd akkor jön el, pontosabban ki, amikor a megevett termések az EMÉSZTŐRENDSZER hátsó végén kijutnak a külvilágba!

Flórával tegnap épp egy árnyas park szegletében található kávézó teraszához tartottunk, ahol biológus kollégák beszélgettek. A park mellett javában zajlott az útkarbantartás, a talicskában salakot szállító egyik munkást elegánsan kikerültük, és egyre közeledtünk az érkezésünket nem sejtő biológusokhoz. Vérebemet előre küldtem, hogy lepje meg a kávézó asztaltársaságot (kíváncsi voltam, milyen benyomást tesz Flóra a régi ismerőseimre) - de a meglepetés nem várt fordulatot vett: az útfelújítás volt-e az oka, vagy sem, nem tudom, de Flóra úgy döntött, hogy letesz ő is némi salakanyagot a park mellé. A bemutatkozás ily módon picit kínosra sikeredett, az asztaltól kiválóan lehetett látni, ahogy a munkától görnyezedő munkások mintájára Flóra is meggörnyedve végzi (nagy)dolgát. Elnézést a naturalisztikus történetért, de ennek kapcsán még egy széltében elterjedt (torzult) szóhasználatot szeretnék pontosítani: sokan "canis merga" névvel jelölik a kutyagumit, amint arról Kálnási Árpád "Debreceni cívis szótár" című műve is tanúskodik. Az ebek anyagcseretermékének helyes latin neve azonban "canis merda". Hajdanán a kollégiumi diákok kedvenc tréfája volt, hogy a latinul még nem tudó újoncokat elküldték a patikába, hogy onnan hozzanak "kániszmerdát". A gyógyszerészek erre adott reakciójáról a Hargita népe folyóirat 2005-ös évfolyamának júniusi számában találni történeti adalékot.

Időtlen idők óta amúgy a keleti patikákban rendszeresen tartottak állati ürülékből származó készítményt. A csodaszar csodaszer neve: mumie (=mumijo, mumió). Ügyes húzással, "a hegyek könnye" és más hasonló titulusokkal látták el a biogén eredetű terméket, és szinte minden kórság elleni gyógyírként forgalmazzák napjainkban is, mégpedig csillagászati összegekért.

Mumie - használata előtt kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét!

A termékleírások hangsúlyozzák, hogy ásványi anyagokban dúskáló valamiről van szó, és összetevői között hegyvidéki gyógynövények garmadája lelhető fel. Ez nincs ellentmondásban azzal, amit 20 évvel ezelőtt Mongóliában figyelhettem meg, amikor mongol zoológus barátom, Odbajar, a hegyipockok (Alticola spp.) kolóniái körül végzett vizsgálatokat. A pockok a kultikus kőrakások, az obók rejtekében ütöttek tanyát, oda hordták fészekanyagként a különféle füveket, ott raktározták táplálékfölöslegüket - és ott is ürítkeztek. Barátom a pocokfészkeket alaposan megvizsgálta, fiolákba gyűjtötte a bennük fellelhető paratizákat további kutatások céljára, és arról sem feledkezett meg, hogy a fészkek mellett található sötét, aszfaltszerű valamit akkurátusan összegyűjtse. Kérdésemre, hogy ez meg micsoda és mi vele a célja, Odbajar titokzatosan mosolygott:
- Ez a pockok ürüléke, amiből alapos megmunkálás után mumie készül...
Fura, de a hazai mumie-forgalmazó cégek leírásában annak nem találtam nyomát, hogy a nevezett szert egészen pontosan honnan szedik össze.

A tanulság, hogy megfelelő marketinggel bármilyen szar (kopi luwak, mumie, pingvinguanó, gilisztahumusz stb.) eladható. Hazánkban ezt az "ital-csodát" Frei Tamás, a magát hatalmas baristának vélő "újságíró-riporter"  kezdte forgalmazni, és a LEGELSŐ, aki megkóstolhatta, a magát dekoratív médeiaszemélyiségnek aposztrofáló Kiszel Tünde volt, akinek még az is hírértékű, ha egy banketten a biztonsági őröknek meghagyják feladatnak, hogy Tündét TILOS beengedni!

BEFEJEZETLEN KÉZFOGÁSOK

A cím tehát: BEFEJEZETLEN KÉZFOGÁSOK...

Sok-sok évvel ezelőtt (de az bizonyos, hogy a múlt évezredben) hivatalos voltam az ELTE Állattani tanszékére Dr. Csörgő Tiborhoz. Ő egyazon szobában dolgozott Dr. Sasvári Lajossal, íróasztaluk egymáséi mellett voltak találhatók. Elsőként Tibornak nyújtottam köszöntés gyanánt kezem, hogy barátian üdvözölhessük egymást, majd Sasvári úr felé indítottam karomat, aki tüntetőleg rám se hederített, folytatta a munkáját... De a kézmozdulatot elindítottam, és kellemetlen lett volna félbeszakítva hagyni, így a lendületet folytatva aktatáskámhoz nyúltam, kivettem belőle néhány rajzomat, és átnyújtottam Tibornak, aki szemtanúja volt e jelenetnek, s azt mosollyal nyugtázta. Köztünk azóta is szent a béke, Sasvári úrral azóta sem találkoztam, és így nem is fogtam vele kezet soha életben...

Sasvári doktor ezen a könyvön dolgozott a fenti történet idején...

A félbehagyott mozdulat kellemetlen élményéről jut eszembe... Péter barátommal, aki egykoron a Mensa HungarIQa felügyelő pszichológusa volt, kitaláltunk egy játékot: kézfogásra nyújtottuk egymás felé jobb kezünket, de a mozdulatot sosem fejeztük be. Bárki kipróbálhatja - roppant kellemetlen élmény, ha a partner a jól megszokott mozdulatsort hirtelen félbeszakítja! Leszámítva kettőnk kapcsolatát - mert mi akkortól mindig ezzel a baráti "kéz(nem)fogással" köszöntöttük egymást!

Amikor elhatároztam, hogy kutyát fogadok magam mellé, "kedves", zseni-közeli rokonom erre azonnal azzal reagált:
- Jaj, de jó, akkor ugye megtanítod pitizni és pacsit is adni?
- Ugyan, az én kutyám csak ne osztogasson pacsikat!
- De az okos kutyák azt tudják!
- Na akkor nekem NEM-OKOS, hanem "OSTOBA" kutyám lesz!

Alvás közben jöhet a simogatás... 

Se Flóra, se Faina azóta sem tud se "pacsit osztogatni", se PITIZNI! Amikor alszanak, olykor megsimogatom a mancsukat. Lehet, hogy buták vagyunk?!

Korábbi bejegyzésemben már megemlékeztem életem legborzasztóbb kézfogásáról. bár emlékezni arra nem is igen szeretnék, de ide bemásolom, mert e bejegyzés témájához illeszkedik:

                              https://flora-es-fauna.blogspot.com/2019/02/onagyonulesezok.html

"Jenő kézfogása igazi pszichés terror (szerencsére soha nem lesz többé hozzá "szerencsé/tlensége/m), megragadja az ember kezét, és szorítja, szorítja, szorítja hosszasan - aztán gondol egyet, és nagy végre kiszabadul a "partner" az óriáskígyói szorításból... Ezzel a dominanciáját vélte érzékeltetni mindenkivel..."

TÁBORI EMLÉKKÉP

Agárdi madárvártai táborozóim kis csoportja a Dinnyés felé tartó út mellett... Középen Kovács Bence, jobb szélen (vagy bal szélen/?/ - ezzel a kettővel mindig bajban vagyok) Bombay Bálint (immár a Pangea Egyesület elnöke), középen Lád Balázs, leghátul a sorhajtó jómagam valék...

"Ez a pillanatkép 1982-ben vagy 1984-ben készült, a Fejér megyei Agárdon, a Velencei-tó partján, a Chernel István Madárvárta közelében. De hogy hajnalban-e vagy késő délután, azt csak találgatni lehet. Biztos csak az, hogy bennünket ábrázol, a Madárvárta szépeit, (nem pediglen a Szkalla lányokat, és nem habos tüllruhában), szélfútta hajjal, nevetve, integetve a Chernel úton futva. De hogy ki elé, mi elé futottunk, kinek vagy minek örültünk, az most már örök talány marad."

Na jó, ez nem teljesen saját kútfőmből eredő szöveg, kissé Örkény István MACSKAJÁTÉK című kisregényének zárósorait adaptáltam...

Hamarosan kérek hozzá hivatalosan is engedélyt Radnóti Zsuzsától...