Zoológiából felmentve...

A Lomonoszov Egyetemről ( mégpedig a Gerinces-zoológiai Tanszékről) hazatérve Dr. Sass Miklóshoz, az ELTE szigorú, de igazságos állattan-oktatójához folyamodtam felmentési kérelemmel, lévén hogy korábbi tanintézményemben állattanból már jelesre vizsgáztam.

Dr. Sass Miklós ELTE Állatszervezet-tani Tanszék-vezető 1996–2009–2000–2008

Vittem magammal egy mappát, tele rajzaimmal, amit a boncolások során készítettem, ilyen hiányában nem is lehetett ott vizsgára jelentkezni.
A Tanszékvezető úr munkájából alig felnézve kérdé:
- Na és gilisztát legalább mutattak ott maguknak?
- Hogyne!
- És még?
- Hát kérem: volt rovarpók, botsáska, tőrfarkú, tintahal, polip, lándzsahal, ingola, ponty, gyepi béka, sztyeppi teknős, krokodil, varánusz, galamb, sivatagi futóegér...

(Itt elégedetten bólintott - ő biza ilyen teremtményeket sosem boncolhatott - nem volt rá büdzsé az ELTE költségvetésében!

- Bocsánat, a macskacápát kifelejtettem!...).
- Ne sorolja tovább!!! Adja az Indexét! 

Látva az erről készült grafitrajzomat, sürgetőre-fogta:
- Adja az Indexét!!!
Így ezt a tantárgyat csak azért látogattam, mert az előadásokat egy elvarázsolt előadó, Dr. Kertész György tartotta, aki nem mellesleg a Vízipók-csodapók sorozatot írta! 

Az előadásai felértek egy színházi előadással! Nagyjából ahhoz hasonlíthatnám ezt, mint amikor az országosan kedvelt Honthy Hanna belépett a Fővárosi Operettszínházban a színpadra, bár közismert volt, hogy az ének nem erőssége, mégis azonnal vastaps fogadta, és már csak a jelenléte/kisugárzása betöltötte a teret! Továbbá "nem-mellesleg" a kerekesférgek /Rotatoria/ jeles kutatója is! /// Többször is meglátogattam az Üllői úti lakásán, ahol egyszer egy eléggé ÉRTHETETLEN történetet mesélt el, az az annyira INTIM, hogy nem tartozik a NYILVÁNOSSÁGRA! ///

Egy kerekesféregfaj - mikroszkópi felvétele

(Aki nem ismerné: Ő Vízipók!)

Ezt a konkrét vizsgát szerencsére megúsztam (sajnos ezt követően is elég vizsgadrukkos valék)...

Ami a közismert ragadozómadár nevét illeti, az gyakorta szerepel családnevekben, jómagam két ilyen-nevű személyt is ismertem! Egyikük a fentebb említett jeles tanár, a másik, a Mikroszkóp Színpad majdnem-Kossuth-díjas igazgatója, akiről a kiváló kabarészerző (v. ö. a mindenki-által-ismert "Gyógyszertárban" című bohózat/!/) Trunkó Barnabás "Sastaps" című könyvét szerkeszthettem.

E kötetben a JELES szerző elfogadta javaslatomat, hogy az egyik, talán legbizarrabb/?/ elnevezést is szerepeltessük, jelesül:

"A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Ragadozómadár-védelmi Szakosztályának Parlagisas-védelmi Munkacsoportja"...

...azért már az is vicces, hogy mindezt nem lehet kiírni EGY SORBA"!

Az pedig különös öröm volt számomra, hogy míg a szerzői kéziratban már az utolsó fejezet szellemesen az ABGANG címet viselte, az ELSŐ - "fájdalmamra" az ELŐSZÓ címmel bírt - de ha már színházi témákat is érintett ez a könyv, és színházi szakkifejezésekkel volt ellátva, ehhez az ENTRÉE címet javasoltam egy találkozónkon a szerzőnek! Jelen volt ennél a találkozásnál a kötet "főszereplője" is, aki ennek kapcsán HÜLEDEZVE kérdezte: AZ MEG MI? - - - és még azt vallotta magáról, hogy egy színi-előadás szünetében született! Barna pedig ezen ötletemet NEVETVE fogadta, illetve a kötethez EL IS FOGADTA, a "főszereplő" értetlenkedésén pedig barátian mosolygott - hiába: A BARÁTSÁG MINDENT MEGBOCSÁJT!

"OKULÁSUL": https://en.wikipedia.org/wiki/Entrée

EGY/két/PERCES-NYÍLT-LEVÉL-EGY-"CSILLAGVIZSGÁLÓHOZ"...

                                                              "...az ég ott fenn még csupa csillag;

ösvényünk itt lenn csupa illat;

és a boldogság mennyei

parfümjét nem gyűjtöm flaskába:

jaj annak, aki megtalálja,

jó annak, aki keresi."

(Faludy György, 1968)

                                                          Kedves "Csillagvizsgáló"! 

(Mindenekelőtt e megszólítást ne vedd sértőnek, nem annak szántam...)
Ha túl-vagy Antoine de Saint-Exupéry olvasásán, javaslom, láss neki Szabó Magda "Abigél" című regényének olvasásához is...
Ha ebben olvasónaplós/világhálós segítségre lenne szükséged, javaslom ezt:
https://olvasonaplopo.eu/szabo-magda-abigel-olvasonaplo/4/
vagy olvasonaplopo.eu/szabo-magda-abigel-olvasonaplo/4/
Továbbá találsz egy, ha nem is korsóban, de egy szerintem-sejthető-origó-ponton egy Neked szánt meglepetést, amelynek megtalálásához ezúton kívánok sok sikert! Barátsággal: P.

p.s. nem szükséges különösebben nagy körutat megtegyél a megleléséhez!
p.s.2. Ha mégis nehézséget okozna a megtalálás, segítséget nyújthat Örkény egyik egypercese (mellékelve, Radnóti Zsuzsa 2019-es szíves telefonbéli hozzájárulásával... 🙂

p.s.3. Továbbá engedd meg, hogy felhívjam szíves figyelmedet egy igen-bájos filmre (Mihail Sebastian A NÉVTELEN CSILLAG / STEAUA FĂRĂ NUME című romantikus vígjátékára), amelyben egy provinciális, "poros" román városka vasútállomásán leszállítanak az expressz-vasútról egy igen elegánsan öltözött, ugyanakkor nincstelen, BLICCELŐ, csinos fiatal-asszonyt, akinek a zsebében mindösszesen pár zseton "lapul", ezek a kaszinóból maradtak a zsebében... Ez így önmagában talán még nem elég érdekes sem egy drámához, sem egy filmhez, ugyanakkor a fordulat akkor következik be, midőn Marin Miroiu, a csillagászat tanára véletlenül a helyszínre keveredik, és felajánlja a váratlan "látogatónak" (akinek időközben a keresztneve is kitudódik: Mona): töltse vele a "kényszer-éjszakát" a legénylakásán. Felajánlja neki, hogy míg ő ott alszik, a tanár a kollégiumban marad virradatig. E tervét megváltoztatja, s együtt-maradnak, meghitten alakuló programjukat mademoiselle Cucu, a helyi "közvélemény" szakítja félbe, aki aziránt faggatózik: miből telhetett egy vidéki pedagógusnak egy igen-igen-drága asztronómiai kötetre? Ez a helyi viszonyok között érthetetlen/felháborító renitens-viselkedésnek számított! A közösség (amelyhez Mona is "idomul") nem fogja fel, hogy egy csillagász-érdeklődésű műkedvelőnek az a csillagkatalógus minden-pénzt megért, lévén abból bizonyosodhatott meg arról, hogy az általa észlelt csillag korábban valóban ismeretlen volt a tudomány számára... Az egész történetet itt nem írom le, mert ha felkeltettem az érdeklődést, bízom abban, hogy megnézed, ha meg érdektelen volt mindez, akkor meg minek törjem magam?!... 🙂

https://www.youtube.com/watch?v=TMdH_9xWgyY

(A 2. rész en 4:00-kor kezdődő, a műkedvelő zenészbarát szimfóniája egészen döbbenetes...)

("Az üstökös sosem hagyhatja el az útvonalát" - mondja Marin. "Soha?" - kérdezi Mona. "Soha!" - deklarálja Marin. A megdöbbent Mona végül levonja a zárókonklúziót: "A Nagy Medve-csillagképnél nincs fontosabb e világon!..." 🙂)

Medve-fotográfia az általam szerkesztett "A mi jégkorszakunk" című kötetből
 (Természettár-könyvsorozatból http://www.nhmus.hu/hu/content/mi-j%C3%A9gkorszakunk)

(Ezt a darabot az Örkény István Színház is bemutatta Budapesten 2000-ben... 🙂)

Budapest, 2020. 02. 02. 22:22-kor 

Fauna Britannica - Élővilág Enciklopédia

Az aktuális rendrakás közben került kezembe Stefan Buczaczki professzor Fauna Britannica című alapműve, amelyet a saját főszerkesztésemben megjelent Élővilág Enciklopédiával egybevetve sajátságos párhuzamra leltem... Már-már ikertestvérei egymásnak (bár egymástól függetlenül születettek, egyikük a ködös Albionban, a másik az öreg kontinensen)! Először is mindkét kötet 528 oldalas! Mindkét előszó kézírással lett szignózva, a brit kiadást Károly herceg jegyezte, a hazai művet pedig Láng István, az MTA ex-főtitkára... Mindkét vaskos mű végén a névmutató öt hasábban került tördelésre!

A pókszabásúakról szóló fejezetet éppúgy pókhálós tájkép nyitja, a bogaras szöveg elején hasonlóképp homokfutrinka portréja "mosolyog" az olvasóra! És nem is sorolom tovább (akad még számos bizarr párhuzam), bárki megtekintheti mindkét művet, a Magyar Természettudományi Múzeum könyvtárában (vagy az Országos Széchényi Könyvtárban) jó eséllyel fellelhetőek...

Igazából at a tény, hogy Láng professzor út, a hazai tudományos élet egyik LEGKIVÁLÓBB személyisége figyelmet szentelt munkásságomra, többször partnernek hívott közös, néha tréfás programok szervezéséhez is, az számomra fontosabb volt, mintha az angol trónörökös invitált volna 5-órai teára! 🙂

Moliére: Az úrhatnám polgár

Döbbenetes, hogy Moliére még napjainkban is mily' időszerű!

https://www.youtube.com/watch?v=O4sYwObCJzI&feature=share&fbclid=IwAR2uc8ccOzZV-3aLYl_p_D8pocJp2tLOsy6JGqmU4FKolz2i85T9XO_CHqQ

1:01:45-kor kezdődik az a frappáns Moliére-jelenetrész, amikor e Helyey László által játszott szélhámos, Cléonte furmányos trükkel, álszenteskedő módon még-több-pénzt csikar ki a Kállai György által jáccott /igen, a színházi terminológiában ezt szabatosan így mondják/ úrhatnám polgártól, Jourdain-től... – tök-ugyanígy jártam, midőn egy magát barátomnak MUTATÓ ember, aki sürgős segítségként jelzett "ajándékként" mobiltelefonhoz egy 7.500 Ft. (+Áfa) összegről kiállított szerződést íratott alá velem! Én marha meg nem szakítottam vele meg minden-nemű kapcsolatot! Moliére-nél a színdarabban ez vígjátéki jelenet – jelen viszonyok között tragikomédiai jelenet volt... Mindezzel (VAGYIS A JELEN MEGOSZTÁSSAL) a tegnap /idővonalamon/ közzétett ajánlatomat, jelesül. hogy a jeles francia szerző Tartuffe (Tartuffe, ou l’Imposteur) című darabjának színielőadására szóló jegyekért fél-életemet adom, ezennel visszavonom!... 

Eperfa és a csodálatos NARANCSEPER... 🙂

Az Arbat = Арбат, valamikor NAGYON-régen...

...Cs. Gábornak 🙂

"...Este van, este van: kiki nyúgalomba!

Feketén bólingat az eperfa lombja..."

(Arany János: Családi kör / (1851. ápr. 10.)

A Múzeum körúton jártamban-keltemben betértem az egyik legjobb antikváriumba, amelyet valaha ismertem, nem számítva az Arbat üzletsorán lévőket... 

A szinte-mindent-tudó wikipédia ezt írja róla (minthogy megnevezem a forrást, jogszerűen idézhetem): Az oszázsnarancs elnevezésben az észak-amerikai Oklahoma államban élő oszidzs indián nép francia neve rejlik, akik a növény fájából íjakat, hajóorrokat és egyéb eszközöket faragtak. Az íjakat más indián népeknek is eladták, így azokkal a növény elterjedési területén kívül is lehetett találkozni. Maga az elnevezés a növény német neveiből (Osage-Orangen, Osagedorn) származik. A maklúra elnevezés a nemzetség latin nevének magyarosodott változata. A vadnarancs elnevezés a narancshoz hasonlító áltermése miatt alakulhatott ki, holott csak távolról rokon a naranccsal, inkább az eperfafélék családjába tartozik. Népies nevei közé tartozik a lócitrom és a majomagy. A tudományos pomifera fajnevet a latin pomum ’gyümölcs’ és a szintén latin -fer ’hord, visz, tart’ szavakból képezték; így az összetétel jelentése ’gyümölcsöt tartó, gyümölcsben gazdag’. A nemzetség tudományos nevét (Maclura) a skót származású amerikai geológus, William Maclure(wd) nevéről kapta.

S mikorra elkészültem e blogbejegyzéssel... "Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja...." 🙂

Goethe... 🙂

Johann Wolfgang...

...Goethe

Goethe már kora-gyermekkorom óta kedvelt polihisztorom volt. Akkoron – sajátságos nómenklatúra-magyarázattal – úgy véltem: ez a nagy elme volt olyan szerény és szellemes, hogy egy farkoskétéltű-csoportról nevezte el önnönmagát. Márpedig a Triturus taxon magyar megfelelőjének kiejtésmódja – a megszólalásig (sőt azon túl is/!/ 🙂) – hasonlít Johann Wolfgang családnevére... Valamivel később, 1982. december 12-én családtagjaimmal – Balatonkenese felé tartva – a Déli pályaudvarnál utazás előtt megvettük a Ludas Matyi vicclap aktuális számát, és abban olvastam egy "gőtés" – meglátásom szerint – roppant gyengécske verset, amely oly' mértékben felháborított, hogy egy-ültő-helyemben megalkottam (eleinte csak fejben) annak parafrázisát, amely a vonaton – Balatonakarattya tájékán, ahol a vasúti sínek melletti vizesárokban rezsegtek a tarajosgőték – már nagyjából késznek volt mondható... Akkoriban e "verset" valódi írógépen kelteztem, számítógépről még csak nem is hallottunk, ma pedig már ANNAK az írógépemnek, meg úgy általában AZ írógépeknek, csak hűlt helye maradt. Most tehát közzéteszem elektronikus formában az (író)gépelt szövegemet (sajnálatos módon a szkennelt kép olyan ramatyra sikeredett, hogy kénytelen vagyok a gép klaviatúráján újragépelni 🙂):

KÖLTŐI KÉP

Egy gőte ment a gáton

borzolva taraját.

Be’ szép állat az ember,

szólt németül, a vízben is

viszontlátva magát.

Sorbán-Szabó Zoltán

/megj. Ludas Matyi, 1982. december 2-án/

KÖLTŐI KÉP

/átköltve némiképp/

Egy szamár ment a gáton,

S rajta – szamárháton –

A germán Goethe utazott.

Vízbe tekint be a költő,

Honnan szamártekintetet öltő

Tükörkép bámul vissza ránk.

„Macht nichts – mormogja németül –

Nem a fejalak a fontos,

/az lehet tarajos, lompos, borzos,/,

Hanem mi benne ül!...”

Ujhelyi Péter

/1982. december 12./

Ekkor már igazi Goethe-rajongó voltam, kiváltképp tetszett a Faust című opera ("operájából"/?/ Mefisztó rondója, merthogy akkoron e zeneköltemény alkotójának is a világhírű költőt gondoltam... Nincs mit szépíteni: tökhülye voltam... Az azonban valós volt, hogy "valamicske köze" neki is vala e műhöz. Miközben revideáltam e téren ismereteimet, egyúttal tudatosítottam magamban Gounod nevének mind írás-, mind kiejtésmódját is. 
Ezzel egy-időben – miközben az euróról nem is hallottunk – kicsit "fogyatkozott szememben" Goethe ázsiója, és – újfent hülye fejemmel – azt képzeltem, hogy Goethe mégsem akkora polihisztor, mint annak-előtte hittem. Pedig mégis! Erre akkor jöttem rá, amikor elmélyedtem  a csonttan szakirodalmában, és kiderült, hogy ugyanő nem csupán jeles irodalmár volt, de anatómiai ismeretei is kiválóak voltak! Nevezetesen ő mutatta ki, hogy – hasonlóan az összes emlősfajhoz – a Homo sapiens – koponyája esetében is megtalálható az állközötti csont (os intermaxillare) – ezzel az ismeretével (vagyis hogy anatómiai jellegeket/bélyegeket figyelembe-véve fajunk a Mammalia osztály része/!/!) pedig szembehelyezkedett az akkori klérus bigott dogmájával! Számomra ez – többek között – akkor imponáló volt, és ma is az... Legjobb emlékem szerint naplójában – e csonttani felfedezéséről – valami olyasmit írt (úgy 200 évvel korábban), hogy: Ez nagyobb örömet szerzett számomra, mint... "Neque porro quisquam est qui dolorem ipsum quia dolor sit amet, consectetur, adipisci velit " – természetesen ez nem Goethe eredeti – számomra fontos – naplórészlete, hanem Ciceró egykori munkájából származó mondat: ennek szavait használják össze-vissza-keverve a nyomdászok az 1500-as évek óta a könyvek tervezéskor, e tipográfiai sor neve pedig, ugyanebből kiemelve a lorem ipsum lett.. E blogbejegyzésemhez tehát ez a lorem ipsum – egyelőre – megteszi, aztán ildomos lesz Johann Wolfgang eredeti szövegét idemásolnom, amelyhez már megrendeltem az antikvarium.hu világhálós könyvkereskedésből azt a kötetet, amelyben fiatal-koromban ezt olvasva igen erős benyomást tett rám – annál szabatosabban jómagam sem tudtam volna megfogalmazni, mit éreztem, amikor a hazai állatfajok koponyavizsgálatai során – a tudományos szakirodalomban korábban – nem ismert határozóbélyegre leltem – és nagyjából ugyanilyen flow-érzés hatott át, amikor a londoni Természetrajzi Múzeumban (Natural History Museum) megleltem ottani "kutakodásaim" során a Craseonycteris thonglongyai típuspéldányának koponyáját...

Ha 2011 táján ezt a tusrajzomat megfelelően kulcs-szavaztam, akkor azok ismeretében mindenkinek kiderülhet, mit is ábrázol ez az illusztráció 

Amint Richard Friedenthal jelzett könyve megérkezik, e blogbejegyzésemet frissítem! 

Addig is:

katonajozsefszinhaz.hu/41446

Zenei "aláfestés":

youtube.com/watch?v=vE21OqRPtAo

Valamint, midőn ezt a bejegyzést írom, olykor eltávozom a számítógépem mellől, s hogy ne kelljen szüntelenül ki-be-kapcsolgatni, ahhoz Wagner Trisztán és Izolda című operáját "futtatom" - pompás
(hosszú) zenemű, és ildomos a Goethe-tematikához:
 grin.com/document/57072

p.s. Balatonakarattya mellől a tarajosgőték – sajnos időközben – eltűntek; Goethe szelleme pedig 187 évvel elhalálozását követően tovább él...

wikipedia.org/wiki/Johann_Wolfgang_von_Goethe

Moliere...

https://www.youtube.com/watch?v=O4sYwObCJzI

Kállai Ferenc: Tartuffe

1:01:45-kor kezdődik az a frappáns Moliére-jelenetrész, amikor e Helyey László által játszott szélhámos, Cléonte furmányos trükkel, álszenteskedő módon még-több-pénzt csikar ki a Kállai Ferenc által jáccott /igen, a színházi terminológiában ezt szabatosan így mondják/ úrhatnám polgártól, Jourdain-től... – tök-ugyanígy jártam, midőn egy magát barátomnak MUTATÓ ember, aki sürgős segítségként jelzett "ajándékként" mobiltelefonhoz egy 7.500 Ft. (+Áfa) összegről kiállított szerződést íratott alá velem! Én marha meg nem szakítottam vele meg minden-nemű kapcsolatot! Moliére-nél a színdarabban ez vígjátéki jelenet – jelen viszonyok között tragikomédiai jelenet volt...
Mindenesetre, egyfajta szembesítés gyanánt és "viszont-ajándékként" már megvettem a Nemzeti Színház Tartuffe-előadására – 3 igen elegáns helyre – a jegyeket az Andrássy úton... továbbá, hogy e darab 1664-es ősbemutatójának Versailles-béli légköre uralkodjon az előadás alatt a nézőtéren, a színházjegyek mellé átadok grátiszként egy adekvát pacsuli (Patchouli) -illatmintát is!...Ez az illat amúgy Napóleon kedvence is vala, s amint a Noran Libro 2009-es adekvát kötetéből megtudhatjuk, a Tartuffe is kiváltotta az elismerését, bár saját szavai szerint, ha az ő idejében íródott volna, ő bizony betiltja!... 🙂