A MADÁRRENDSZER KÖZEPÉN...

2001 és 2003 között jelent meg 52 részben, összesen 1664 oldalon az ÉLŐVILÁG magazin, ennek 26. lapszámában jelentek meg azon madárcsaládok képviselői, amelyek a többi lapszámban nem szerepeltek... A 3. oldalon pedig az alkotó-főszerkesztő, jelesül jómagam arról írt, hogy az A MADÁRRENDSZER KÖZEPÉN cím nem arra utal, mintha a RENDSZERNEK LENNE KÖZEPE - lévén egy taxonómiai munkában nincs igazából KÖZÉP, csak a papír-alapú, hagyományos kiadványokban!

Az ominózus lapszámról, annak "vezércikkét" TELJES TERJEDELEMBEN megosztva, itt írok blogbejegyzést 2023, JANUÁRJÁNAK végén: http://flora-es-fauna.blogspot.com/2019/11/a-madarrendszer-kozepen.html

1999 - Madárvárta - NÉHÁNY "ŐRÜLT" naplója

Néha a barkóscinege is megfigyelhető volt a Madárvárta melletti nádasban

Ezt a kedves naplót, 1999-ben, a NYÁRI TÁBORBAN kezdték írni szellemes táborozóim - később bővebben kifejtem, de a kép ÖNMAGÁÉRT "beszél"! - - - Ebben szerepelt az a vicces szópoén, amely a barkóscinegére / Panurus biarmicus / vonatkozott: NARKÓSCINEGE! 

Méhely Lajos: Elmélkedve búvárkodjunk Állattani Közlemények 1. - 1902

Méhely Lajos iránt már kamaszkromban is érdeklődtem, ez pár év alatt komoly tiszteletté, már-már RAJONGÁSSÁ vált. Az, amit ZOOLÓGIAI kutatásai során, például hüllőkkel, denevérekkel, földikutyákkal elért, még napjaink viszonyai között is KIEMELKEDŐ, egyben PÉLDAMUTATÓ, ami ugyanakkor fajvédelmi munkáit illeti, azt - ha szabad így fogalmaznom, NEM TUDOM NEKI MEGBOCSÁTANI - ezekkel majdnem ROMBA DÖNTÖTTE mindazt, amit zoológusként alkotott. Ezt az utóbbi ténykedését nem is szeretném bővebben kifejteni, az interneten SZÁMOS ADATOT találni róla, az egyik itt:

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/m-76AF9/mehely-lajos-76D40/

Méhelÿ Lajos -  (Kisfalud-Szögi, 1862. augusztus 24. – Budapest, 1953. február 4.) magyar zoológus, egyetemi tanár a magyar zoológia történetének egyik legkiemelkedőbb, de egyben legellentmondásosabb egyénisége. Az MTA tagja volt, de lemondott tagságáról.

Ez pedig az a cikke, amelyet egyetemista koromban az Országos Széchényi Könyvtárban, ami akkoriban a budai Várban volt, és lifttel lehetett az olvasótermekhez feljutni, FÉLÉVENTE elolvastam, és némely bekezdését még ma is kívülről tudom... Érdemes belegondolni, milyen ritka lehetett akkoriban is, hogy egy KIVÁLÓ SZAKFÉRFI egy evidensen tudományos írásában "megenged magának" egy ilyen szövegrészt: "a komolyabbak kénytelenek voltak belátni, hogy a tudomány haladására föltétlenül előnyösebb : a csontocskákat, a bogarak csápízeit és a porzókat számlálgatni, mint vakon belezúgni a megfoghatatlan semmiségbe."!

Állattani Közlemények

1902

37-38. oldalak

Méhelÿ Lajos: Elmélkedve búvárkodjunk

Volt a természettudománynak egy sivár korszaka, a mikor a szakférfiak a bölcselkedés legfelületesebb fajtájával akarták a természetvizsgálatot pótolni s a fékevesztett képzelet szárnyain suhantak át tudományunk legkomolyabb kérdésein. Ekkor, ebben a farsangi hangulatban röppentei verulami Haco ajkáról a komoly intelem : „Non finyendum, nonexcogitandum,sn ilquid naturafacial obser-vandum". Az exact kutatók jogos aggodalommal kisérték az akkori „természetbölcselők" szertelen csapongását s a komolyabbak kénytelenek voltak belátni, hogy a tudomány haladására föltétlenül előnyösebb : a csontocskákat, a bogarak csápízeit és a porzókat számlálgatni, mint vakon belezúgni a megfoghatatlan semmiségbe. A pillanatnyi „jobb" természetesen nem volt egyértelmű az absolut„jó"-val, de legalább útját vágta az üres speculatio szertelensé-gének; annak a szellemi tűzijátéknak, melyről oly találóan mondja Goethe Mephistója„classsie tiefsinnigfasst,was in des Menschen Hirn nicht passt". Sajnos, hogy amitakkor a tudomány jövőjét féltő lelkiisme-retes búvárok csak ideiglenes villámhárítóul állítottak oda, az az akkortájt megbecsülhetetlen szolgálatot tett eszközből, utóvégre kizárólagos czéllá lett. A búvárkodás súlypontja annyira eltolódott, hogy úgy a zoologusok, mint a botanikusok megszűntek gondolkodni s a feltűzött rovarok szépen elrendezett phalanxaiban és a szárított növények vaskos fasciculusaiban látták a tudomány eszményét. A speculativ philosophia nyaktörő ugrásai tehát egy másik, ám-bár kevésbbé veszedelmes végletbe csaptak át, melyből csakSchlei-den prófétai ihlete rázta fel a fajfaragásba elmerült szakköröket. O, a sejtelmélet megalapítója (1838) volt az, a ki a holt anyag meddő felhalmozása helyett a szerveződés örök törvényeinek fürkészését je-lölte ki czélul s a tudomány mai módszerét előkészítette. A kritikai philosophia elveinek hangoztatásával rámutatott arra, hogy a természetvizsgálatot az általános gondolkodás tényezőjévé kell tenni s hogy a természettudós a természet alkotásainak necsak csodálója legyen.
 Volt a természettudománynak egy sivár korszaka, a mikor a szakférfiak a bölcselkedés legfelületesebb fajtájával akarták a természetvizsgálatot pótolni s a fékevesztett képzelet szárnyain su-hantak át tudományunk legkomolyabb kérdésein. Ekkor, ebben a farsangi hangulatban röppentei verulami Haco ajkáról a komoly intelem : „Non finyendum, nonexcogitandum,sn ilquid naturafacial obser-vandum". Az exact kutatók jogos aggodalommal kisérték az akkori „természetbölcselők" szertelen csapongását s a komolyabbak kénytelenek voltak belátni, hogy a tudomány haladására föltétlenül előnyösebb : a csontocskákat, a bogarak csápízeit és a porzókat számlálgatni, mint vakon belezúgni a megfoghatatlan semmiségbe. A pillanatnyi „jobb" természetesen nem volt egyértelmű azabsulut „jó"-val, de legalább útját vágta az üres speculatio szertelensé-gének; annak a szellemi tűzijátéknak, melyről oly találóan mondja Goethe Mephistója„classsie tiefsinnigfasst,was in des Menschen Hirn nicht passt". Sajnos, hogy amitakkor a tudomány jövőjét féltő lelkiisme-retes búvárok csak ideiglenes villámhárítóul állítottak oda, az az akkortájt megbecsülhetetlen szolgálatot tett eszközből, utóvégre kizárólagos czéllá lett. A búvárkodás súlypontja annyira eltolódott, hogy úgy a zoologusok, mint a botanikusok megszűntek gondolkodni s a feltűzött rovarok szépen elrendezett phalanxaiban és a szárított növények vaskos fasciculusaiban látták a tudomány eszményét. A speculativ philosophia nyaktörő ugrásai tehát egy másik, ám-bár kevésbbé veszedelmes végletbe csaptak át, melyből csak Schleiden prófétai ihlete rázta fel a fajfaragásba elmerült szakköröket. O, a sejtelmélet megalapítója (1838) volt az, a ki a holt anyag meddő felhalmozása helyett a szerveződés örök törvényeinek fürkészését je-lölte ki czélul s a tudomány mai módszerét előkészítette. A kritikai philosophia elveinek hangoztatásával rámutatott arra, hogy a természetvizsgálatot az általános gondolkodás tényezőjévé kell tenni s hogy a természettudós a természet alkotásainak ne csak csodálója, hanem értelmezője is legyen, a kinek a kezében a természet minden tárgya a világnézet egy-egy oszlopává szilárduljon.
Schleiden lángszava a gyújtó tűz erejével hatotta át a leíró természettudományok mívelőit és csakhamar megérlelte a meggyőződést, hogy a tudománynak az csak egyik érdeke, ha néhány ezer állatot vagy növényt tudunk bizonyos szokásos categoriák szerint meghatározni, a másik és fontosabb az, hogy világos logikával tudjunk gondolkodni és tanulmányainkból általános következtetéseket levonni. A fajok meghatározása a biologiai tudománynak nem alapja, hanem csak első lépése, melynél nem szabad megállapodnunk, sőt inkább új, meg új oldaláról kell tárgyunkat megragadnunk, hogy beláthas-sunk a szerveződés általános törvényeibe. A tapasztalás pedig azt bizonyítja, hogy minél mélyebbre hatottunk valamely csoport megisme-résében, annál inkább lehullnak a választófalak, melyeket többé-kevésbbé mesterségesen emeltünk az egyes alaksorozatok közé, annál tisztábban tárulnak fel előttünk a szerveződés irányai, okai és esz-közei, míg végül egy nagy eszmében: az evolutio egységes törvényében csúcsosodik ki minden ismeretünk.
Ennek felismerése jelölte ki az újabb természeti philosophia útját, mely azután a számos búvártól porhanyóvá tett talajon elvezetett a letűnt század legfényesebb szövétnekéig : Darwin származástanáig.

Egyik LEGJELENTŐSEBB könyve a MAGYARORSZÁG DENEVÉREINEK MONOGRÁFIÁJA, amely innen tölthető le: http://mek.oszk.hu/06900/06928/

Hol a kalapom?

 

Ifj. Johann Strauss A DENEVÉR című operettje Magyarországon /is/ tradicionálisan a szilveszteri színházi repertoár része! Már gyermekként is láthattam az egyik előadást a Fővárosi Operettszínházban. Édesapám egyik kedvenc arabjaként TÖBBSZÖR is voltunk, hol a hátsóbb, hogy az első sorokban. Egyszer - legjobb emlékem szerint éppen akkor voltunk egy operettelőadáson, amikor Frosh fogházőrt id. Latabár Kálmán, a fogházigazgatót pedig Radnai György alakította. Röviden az az epizód, ami a börtönben zajlik... ...nem eresztem "bő lére" az előzményeket, vélelmezem az közismert, "zanzásítva" csak annyit: bizonyos doktor Falke igen-csak megharagszik a bécsi polgár, Eisenstein személyére, mert az egyszer egy bál után rút tréfát űzött vele, és AZT megbosszulni vágyva elhívja Orlovszkij herceg báljára. TITOKBAN Eisenstein-né-t is oda-invitálja, de meghagyja neki, hogy JELMEZBEN: DENEVÉRJELMEZBEN érkezzen! A hölgy csinos, ráadásul magyar grófnőnek adja ki magát, és Eisenstein rögvest beleszeret! A bálban - jó-szokás szerint - nagy a kavalkád, és amikor ÉJFÉLT KONGAT AZ ÓRA, a férfiak eszeveszetten elkezdik keresni a fejfedőjüket: ki a cilinderét, de a magyar verzióban ezt az éneket dalolják /az elejét idézem/: HOL A KALAPOM, HOL A KALAPOM? Ma falkatársaimmal a Csörsz utcai kutyafuttatón tartózkodtunk, amikor indultunk hazafele, először nem  találtam a kalapomat! Nem mintha egy nagy érték lenne, de mégiscsak kalap - az meg "öltöztet"! Erre mit látok: egy eleven Mantis religiosa dekkol rajta! Rögtön eszembe jutott ez a Strauss-ének!

Sajnos KONKRÉTAN EZT a youtube-anyagában nem találtam meg, de azért az, hogy mind Latabár, mind Radnai kiváló, és tőlük szokatlan szerepben léptek fel, az így is érzékelhető! Latabár Kálmán amúgy nekem fiatal színészként nem is volt túlzottan szimpatikus, de ahogy ezt a szerepet játssza, az még 2022-ben is megnevettethet BÁRKIT!

Radnai György pedig a Magyar Állami Operaház tagjaként is ilyen szerepekben alakított emlékezeteset:

• Berg: Wozzeck – Wozzeck
• Erkel: Bánk bán – Tiborc
• Donizetti: Don Pasquale – Don Pasquale
• Gershwin: Porgy és Bess – Porgy
• Kodály: Háry János – Háry János
• Leoncavallo: Bajazzók – Tonio
• Mozart: A varázsfuvola – Papageno
• Puccini: Tosca – Scarpia
• Puccini: Gianni Schicchi – Gianni Schicchi
• Rossini: A sevillai borbély – Figaro
• Verdi: Rigoletto – Rigoletto
• Verdi: Aida – Amonastro
• Verdi: Otello – Jago
• Verdi: Falstaff – Falstaff
• Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok – Hans Sachs

És akkor itt, az A DENEVÉR operettben ő Frank fogházigazgató, akit Falke mint Chagrin lovag mutat be az egybegyűlteknek!

                                 https://www.youtube.com/watch?v=GDm_0SxdTpc&t=232s

És ha már A DENEVÉR, ennek orosz nyelvű változatát sem hagyom ki egy részlet erejéig, itt Виталий Соломин, azaz Vitalij Szolomin játssza Doktor Falke szerepét, és ebben a változatban az, amint színleli, hogy "barátját" kimenti a hazugságaival a feleség előtt, minden mondatában egy-egy POÉNT rejt! Csak érteni kell!

                                   https://www.youtube.com/watch?v=oSYVFPaDKIY

A facebook-idővonalam "margójára"

                     

Ma szokatlan módon a facebook-idővonalamon közzétett bejegyzést idézem TELJES terjedelmében, s hogy miért, az is hamarosan kiderül!

"Ma az jár hajnalban a fejemben, hogy korábban egy jeles, az orvostudományokban is jártas, kreatív-művész, JELES könyvkiadó-igazgató barátom felvetette, hogy létezhet egy hal/madár-hibrid,, az ő inspirációjára Zsoldos Márton KIVÁLÓ/TEHETSÉGES természetfestő-illusztrátor barátommal tovább-gondoltuk az EREDETI ötletet, és 2 igen nívós illusztráció készült a halmadárról, amely szívemnek igen kedves, de lévén szeretnék MINDEN kedvelt tárgyamtól is mentesíteni a lakásomat a tervezett falfestés előtt, így e két festményt "áruba bocsájtom", az érdeklődők HANGSÚLYOZOTTAN privát párbeszédablakban keressenek meg, előre is köszönöm!

Utóiratként néhány adalék a halmadár (fiktív/!/) természetrajzához: Egy alkalommal, miután meglátogatta a Keleti Pályaudvar árkádjai alatt fészkelő molnárfecskéket, az Andrássy úton keresztül átrepülve próbált Pestre átérni, ám az Állami Operaháznál elfáradt, annak tetején kezdett bóbiskolni, ám ott éppen Verdi "Nabucco" operája volt repertoáron, és a "Rabszolgák kórusa" áriától teljesen elalélt! Amikor a Duna környékén is nagy-ritkán felbukkan, a rakodópart alsó kövein, az ott élő vándorpatkányokhoz hasonlóan olykor dinnyehéjat-miegymást is majszol...

Éjjelenként pedig sellőként dalra is fakadna, és Antonín Dvořák 1814-ben komponált "Rusalka" című operájából a Měsíčku na nebi hlubokém"dalt énekelteti (lévén önnönmaga nem képes még-csak dudorászni sem/!/)"

https://www.youtube.com/watch?v=UwVYFpY3VL4

"Dinnyehéjat-miegymást"? Ez az első olvasásra talán nehezen-érthető kifejezés megítélésem szerint sokkal irodalmibb, mintha azt írtam volna helyette, hogy "a Duna hullámai által a partra sodort konyhai hulladék"! Márpedig a Természet magazin művelt olvasószerkesztője ezen szópárossal szembesülve, nyilván elővette az MTA Helyesírási Tanácsadó Szótárát, s minthogy abban ilyesmit nem talált, velem történt EGYEZTETÉS NÉLKÜL egyszerűen KITÖRÖLTE a "-miegymást"! Túl azon, hogy ez beleegyezésem/hozzájárulásom nélkül történt, ily' módon az olvasók azt hihették, hogy a vándorpatkányok a Duna-parton dinnyehéjon élnek!

Egyszóval, ha időben/!/ jelzik, hogy e fontos cikkemhez az oldalak kitöltéséhez nem rendelkezik a szerkesztőség elegendő illusztrációval, adhattam volna még SAJÁT/EREDETI grafikáimat az albínó laborpatkány helyett! Mindenesetre talán érthető, hogy ettől a szerkesztőségi hozzáállástól "jó-ideig téptem a hajam"!

LEGYEZŐSZÁRNYÚAK - korábbi munkáimból

Legyezőszárnyú-példányok a POTROHSZELVÉNYEK között

Ezt a részletet egy olyan levélben írtam, amelynek címzettje ma már nem is fontos, azonban ez a rész KÜLÖN blogbejegyzés alapját is adhatja.Büszkeségemet tulajdonképpen kissé "legyezgeti", hogy a 20 éves szerkesztői munkásságom során ILYEN KÖNYVEKET álmodtam meg, szerveztem és jelentettem meg!  Íme: "Számomra elég érthetetlenül - korábban nem volt például kép egy darazsakkal igen szoros kapcsolatban élő taxonról, a legyezőszárnyúakról, ezt magam pótoltam, Móczár László két fotográfiájával (amelyeket 2001-ben Ő személyesen adott nekem át - így ennek köszönhetően a hazai rovarfotózás megteremtője is bekerülhetett a fotográfusok névsorába az éppen neki ajánlott műben - - - erre a szerző valahogy nem gondolt), a szerző az NKA-nak leadott kéziratában ezt a különleges rovarcsoportot egy lábjegyzet félmondatával(!) tudta le..."

Amúgy a 2001-2003. között, alkotó-sorozat-főszerkesztésemben megjelent, összesen 1664 oldalas, ÖTVENKÉT részes ÉLŐVILÁG magazin záró-lapszámában, amelyben - több társszerző mellett -  közreműködött Nagy Barnabás és Móczár László professzor úr is, a LEGYEZŐSZÁRNYÚAK külön oldalon kerültek bemutatásra - itt erre a BIZONYÍTÉK, az említett oldal képe!

A bíboros kosbor NYELVE, azaz MÉZAJKA!

© Rahmé Nikola felvétele

Igen, ezek a PAPILLÁK, amelyek a bíboros kosbor / egyik CSODASZÉP hazai orchideafaunk / összeforrt ALSÓ SZIRMAIN, tehát a MÉZAJKON láthatók, döbbenetesen emlékeztetnek az emlősállatok nyelvén található PAPILLÁKHOZ!  Náluk a mechanikus szerepű szemölcsök jelentősége az, hogy ezek által tud a nyelv a különböző konzisztenciájú táplálékokhoz tapadni, azokat rágáskor a fogsorok között tartani, majd falattá formálni és nyeléshez a torok-szoros irányába terelni. Az orchideák mézajka szemölcsei pedig nyilván azt segítik, hogy a színpompás virágok a magukhoz csalogatott rovarokat a megporzás idején RÖGZÍTENI LEGYENEK KÉPESEK!

MAGYARORSZÁG ORCHIDEÁINAK ATLASZA © alkotó-sorozatszerkesztő: Ujhelyi Péter

© szöveg, ábrák zöme, szerkesztés nem-kis-része: Molnár V. Attila - © NAGY borítókép: Csáby Miklós

2011. tavaszán, amikor az Irhás-árokban, a "titkos" lelőhelyemen már virágoztak a bíboros kosborok, felmerült bennem, hogy SOHA SENKI NEM FÉNYKÉPEZTE LE, de legalábbis NEM PUBLIKÁLT olyan képet senki, amelyen az orchideafajok mézajkain lévő papillák látszanának ERŐS NAGYÍTÁSBAN! Minthogy azzal tisztában voltam, ilyen technikával ismerőseim/barátaim között Rahmé Nikola rendelkezik, így elvezettem őt az adott helyhez, ahol elkészítette azt a felvételt is, amely a  MAGYARORSZÁG ORCHIDEÁINAK ATLASZA könyvben is megjelent, illetve jelen blogbejegyzés nyitóképe! Büszke vagyok arra, hogy-ha orchidióta nem is vagyok, de egy ILYEN KÖTET MEGÁLMODÁSÁVAL/!/ is hozzátettem "valamit" az ÉLŐVILÁG ENCIKLOPÉDIA II. kötete mellett a BOTANIKÁHOZ! 

Az OMINÓZUS kötet pdf-verzióban itt:

https://www.researchgate.net/publication/348356213_Molnar_V_A_ed_2011_Magyarorszag_orchideainak_atlasza_Atlas_der_Orchideen_Ungarns_-_Kossuth_Kiado_Budapest_Hungary_504_pp_ISBN_978-963-09-6694-8