Miért (nem) haltak ki a dinoszauruszok - kortársai?

Ha az ember a tévécsatornák között bóklászva a természettudományos műsorok tájára keveredik, ott gyakorta találkozhat e programok koronázatlan sztárjaival, a dinoszauruszokkal. Az utóbbi években páratlan fejlődésen ment át a filmtechnika, és manapság már tényleg egészen életszerű lényeket szemlélhetünk-e filmekben (lásd: Jurassic Park).

BE KELL MUTATNI???

Már persze addig, amíg be nem csapódik egy meteorit. Márpedig e filmek többségének kötelező dramaturgiai eleme, hogy a dinókat ilyen-olyan élettevékenységük közben egy fránya meteorit becsapódása sokkolja, innentől vége a vadászatnak, legelészésnek, párviadalnak és párkeresésnek - elkerülhetetlen a becsapódás, a robbanás, a kénköves mennykő, a mindent elárasztó füsttenger, rohamos klímaváltozás, és meg is van a válasz, hogy lám, ezér' haltak ki a dinoszauruszok. Egy ideig én is megelégedtem ezzel a megoldással. Ha meteorit, hát meteorit, ha kihaltak, hát kihaltak... Azonban ez a kataklizma-magyarázat valahogy mégse teljesen stimmel. Ha olyan nagyfene robbanás történt a kihalási időszakban, ami kipusztította a hatalmas Tyrannosaurus-t, a jámbor növényevő Brontosaurus-t, de hasonlóképp a legkisebb termetű Dromaeosauriformipes-ket is, akkor miképp lehetséges, hogy ugyanekkor a dinoszauruszok egyetlen csoportja, a madarak túlvészelték ezt az időszakot, s hozzájuk hasonlóan a kétéltűek, krokodilok, gyíkok, kígyók, teknősök, emlősök, és megannyi állattörzs számos más képviselője sem lett az enyészeté?! Mert, félreértés ne essék, a mai állatvilág nem a dinoszauruszok kipusztulása után kezdett a véglények világából újra evolválódni.

A kérdés tehát nem az, hogy miért haltak ki a dinoszauruszok, hanem hogy a dinoszauruszok kortársai miért nem haltak ki?!

 Zárásképp: a dinoszauruszok valójában ki sem haltak, a taxonómia szerint a madarak is a dinoszauruszok egyik csoportját képezik!

Bővebb olvasnivaló a témában: http://www.costadelsolmagazin.com/content/ha-dinobol-lehetett-csirke-csirkebol-lehet-dino

Másik érdekes cikk: http://www.costadelsolmagazin.com/content/ha-dinobol-lehetett-csirke-csirkebol-lehet-dino

HAL(L)HATATLANSÁG

1980-ban a KGST székházának dísztermében egy koncerten az első sorban ültem, s nem messze tőlem, a zenekarban JOBB SZÉLEN az ELSŐ volt a sorban (tudják, mint Marina) ült az egyik - triangulumot kezelő - tag.

Néztem, és hosszasan csak néztem, de hallani nem lehetett felőle gyakorlatilag semmit! A zenekar meglehetősen erős hangon játszotta az egyik szimfóniát (hogy melyiket, arra konkrétan már nem emlékszem), közben ez a fráter bőszen pöcögtette zeneszerszámát. Dolgozott!

Ismétlem, nehogy elfelejtődjék: hallani nem lehetett felőle gyakorlatilag semmit! De mindmáig emlékszem rá! Ez azért már egyfajta HAL(L)HATATLANSÁG!

A KUTYÁK ENCIKLOPÉDIÁJA...

Ma déltájban antikváriumokat jártam.

A Központi Antikváriumban az egyik polcon egy takaros könyv (A KUTYÁK ENCIKLOPÉDIÁJA) "mosolygott" rám.

Nocsak, mondok magamban: "Ezt meg vajon mely kiadó jelentette meg, és ki szerkeszthette?" 

Belelapoztam, s láss csodát, az impresszumából kiderült, hogy ezt a művet jómagam szerkesztettem, 2009-ben - igaz, szerkesztői álnéven. E nevem Mátrai Hajnalka vala (kiadójaként pedig a Ventus Libro Kiadó volt feltüntetve). "Hajnalkáról" (és munkásságáról) egy későbbi bejegyzésben emlékezem majd meg, mindenesetre furcsa érzés volt szembe találkozni egy olyan munkámmal, amelyről már szinte teljesen megfeledkeztem...

Nem feledkeztem meg azonban egy örökemlékű televíziós műsorról, amelyben Huszti Péter mesélt egy jeles operettkomponistáról, és én is úgy voltam vele, mint az ominózus anekdotában Ábrahám Pál ( https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81brah%C3%A1m_P%C3%A1l ), aki élete utolsó éveit egy hamburgi idegszanatóriumban töltötte, s amikor hazalátogatott, a repülőtéren tiszteletére az ő saját muzsikájával fogadták, amire a következő klasszikus mondattal válaszolt:

"De szép zene! Ki írta?"

Utóiratként, e bejegyzéshez kerestem egy méltó zenei aláfestést, és ezt találtam a legjobbnak:
https://www.youtube.com/watch?v=_CJelSmw2eA

Ma 88 éves Schmidt Egon!

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, Egon Bátyánk!

Schmidt Egon (Budapest, 1931. június 16. –) ornitológus, Kossuth-díjas író.

Budapesten látta meg a napvilágot, de becsehelyi származású családja miatt mindig is zalai kötődésűnek vallotta magát. Gyermekkorától kezdve érdeklődött a madarak iránt. A madarak megfigyeléséről naplót írt, amelynek azonban a család kitelepítésekor nyoma veszett. Származása miatt nem mehetett egyetemre, ezért autodidakta módon tanult.

1954-től a Fővárosi Állat- és Növénykertnél, majd a Magyar Madártani Intézetnél dolgozott, többek között a Madárgyűrűző Központot vezette. 1980-tól az Állatvilág Magazin szaklektora.Publikalt egyebek mellett a Természetbúvar, Élet es Tudomány,Halászat,Nimród,Vadászlap,Horgászújság magazinokban. Számos természetvédelmi ismeretterjesztő könyvet írt, leginkább a madárvédelem témakörében. Éveken át kutatta a hazai bagolyfajok táplálkozását a köpeteik elemzése alapján es ebből számos zoológiai szaklapokban publikáció született. A hazai rigófélék elismert szakértője, a nemzetközileg jegyzett német Die Neue Brehmbücherei monográfiasorozatban ő írta a kékbegyet,a karvalyposzátát és (Farkas Tiborral közösen) a kövirigót bemutató köteteket. Művei között külön csoportot képeznek a kirándulások leírásai, melyek nem csak ismert hazai (és néhány külföldi) madárparadicsomot mutatnak be, hanem olyan közismert élőhelyeket, mint a Kiskunság /Apaj-puszta /Dunakanyar, a Margit-sziget, a Gellért-hegy, a Városliget vagy a Kis-Balaton es a Dinnyési Fertő. Alelnöke volt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek. 17 éven át Balogh Istvánnal együtt készített madárhang-felvételekkel színesített kis anyagokat a Magyar Rádió hetente jelentkező Oxigén című műsorába.

Írói munkásságának elismeréseképpen 2009-ben Kossuth-díjat kapott.

Műveinek összességét felsorolni szinte lehetetlen, egy részük(!) megtalálható a wikipédián az őt bemutató szócikkben: https://hu.wikipedia.org/wiki/Schmidt_Egon

Schmidt Egont Flóra is köszönti a lakásán...

Schmidt Egon 80. születésnapján, 2010-ben, a képen: Kállay György, Szomor Dezső, SCHMIDT EGON, Somogyi Péter, Ujhelyi Péter

Kovács György dombóvári madarász-festőművész csíkosfejű nádiposzátát ábrázoló képe, amelyet Schmidt Egonnak 88. születésnapjára készített (Honlapja: http://www.madarfestmenyek.atw.hu )

A RÁK DOHÁNYZÁST OKOZHAT!

A RÁK DOHÁNYZÁST OKOZHAT!

(Ötlet: © UP - Kivitelezés: © MVA)

KISZEL TÜNDE (és a sötétség madara)

KISZEL TÜNDE (és a sötétség madara)

Tegnap este a televízióban volt "szerencsém" Kiszel Tündét látni... Ez felébresztett bennem egy emléket egy vele történt találkozásról, amelyre a Grand Fotóügynökség (a Városmajor utca 12. szám alatt székeltek) irodájában került sor. Épp néhány képet vásárolni mentem oda (például az általam akkoron főszerkesztett ÉlőVilág magazinhoz Stephen Dalton pompás gyöngybagoly-fotográfiáját, amelybe sok évvel korábban, agárdi madárvártai kisdiákként szerettem bele).

AZ OMINÓZUS GYÖNGYBAGOLY
(legalább oly dekoratív, mint Tünde...)
((E kép manapság is megvásárolható a
www.cultiris.com
képügynökségnél, ahol évekig segítettem a kulcsszavazásban.))

Ekkor a dekoratív médiaszemélyiség belibbent a szobába.

Kulturáltan bemutatkozott:

- Kiszel Tünde vagyok, A TELEVÍZIÓTÓL (azt már nem tette hozzá, hogy mely/!/ televíziótól, merthogy ő akkoron a Budapest Tv munkatársa vala).

Na, gondoltam magamban: "most vajon mi fog történni, egyszercsak?" (idézet Vámos Miklós kisfiától, amelyet V. M. a "Lehetetlen" című, 80 adást megélt (1995–1998) műsorának felvezetőjében mesélt)...

Vitathatatlan médiaszemélyiség
(bár nem oly dekoratív, mint Tünde...)

Tündike azonnal - és ellentmondást szinte nem tűrően - kérést intézett a titkárnőhöz, hogy legyen már olyan jó, és engedjen meg egyetlenke potyatelefont, mert neki már nincs ideje visszaliftezni az ötödik emeletre, és pontos szeretne lenni a következő találkozóján. Az ügynökségi munkatárs meglepően engedékenynek bizonyult, és mint egy engedékenyhez stílszerű, engedett.

A telefonálás lezajlott, majd a dús szemöldökű hölgy újabb kéréssel állt elő: most pedig egy mobilszámot szeretne az Ügynökség kontójára megejteni.

Örökre emlékezetes diplomáciai bravúr volt, amit ott/akkor a talpraesett titkárnő válaszolt:

- Én ehhez nem ragaszkodnék.

A váratlan "vendég", hogy lelkiismeretfurdalást ébresszen szívtelen beszédpartnerében, távozásakor csak ennyit válaszolt:

- Jó, akkor majd beszélek a saját telefonomról.

Értsük kérem: így neki a SAJÁT kütyüjét kell amortizálnia!

Elég fura abgang volt!

RADETZKY 110

Ma éppen 110 éve, 1909. június 14-én született kedves atyai tanítómesterem, Radetzky Jenő, az agárdi Chernel István Madárvárta megalapítója (1959), és élete végéig vezetője. Ő oltotta belém a madarak szeretetét, az általa szervezett táborokban - sok száz más diákkal egyetemben - okított (például a tudományos "latin" madárnevekre), és az 1980-as években már tanársegédjének nevezett...

Radetzky Jenő, az agárdi Chernel István Madárvárta megalapítója

A róla írt megemlékezésem az Aquila (a Madártani Intézet) évkönyvében digitális formában is olvasható: http://epa.oszk.hu/01600/01603/00079/pdf/Aquila_EPA-01603_1992_205-207.pdf a 206-207. oldalakon...

Az Aquila-megemlékezés első oldala, a folytatása a fentebb jelzett világhálós helyen elérhető

A Pest megyei portál is megemlékezett róla: http://www.pestmegye.hu/ertektar/3935-radetzky-jeno-targyi-hagyateka-tarnok

Nemes gesztus, hogy materiális javakat áldoztak egy emléke előtt tisztelgő szép emlékmű
állítására! (Bár ha az erre fordított pénzt az általa létrehozott agárdi Madárvárta
állagmegóvására fordították volna, az ódon, de roppant hangulatos egykori épület nem roskadt volna össze...) 

A mellszobra avatásáról a Fejér megyei hírportálon a részletes beszámoló itt: https://www.feol.hu/kozelet/helyi-kozelet/gardony-szoboravatas-radetzky-jeno-2153167/

A róla szóló könyv 

előjegyezhető a https://buki-konyv.hu/hu/ honlapon!

Tojásgyűjteményének katalógusát Solti Béla állította össze:

http://www.matramuzeum.hu/e107_files/public/docrep/vol.36._2012/123_138_Radetzky_Solti.pdfhttp://www.matramuzeum.hu/e107_files/public/docrep/vol.36._2012/123_138_Radetzky_Solti.pdf

Az új esztendőt köszöntve a Bécsi Filharmonikusok tradicionálisan előadják az év első koncertjén a Radetzky-indulót, Id. Johann Strauss művét (saját jegyzékén az Opus 228. számot viseli, és 1848-ban komponálta), s ezzel az indulóval emlékezett meg édesapjáról a keringőkirállyá vált fia, Ifj. Johann Strauss is, aki az összes koncertjén zárószámként! Mi lehetett volna ennél stílszerűbb gesztus egy fiútól, aki nevében édesapjától csupán az "id./ifj" karaktersorban különbözött?!

És mi lehetne szebb megemlékezés a Tanár úrról, mint ez a zeneszám, amelyet hallgatva mindig Ő jut eszembe:
https://www.youtube.com/watch?v=GTZlB2mUwjQ