VÉR - VÉREB - LEGXAVÉREBB

VÉR - VÉREB - LEGXAVÉREBB

A következő emlék 2005 táján játszódott. Egy születésnapi rendezvényen bemutattak egy intelligens fiatalembernek, akivel szellemdús párbeszédbe kezdtünk. Nagyon elmélyedtünk a csevegésben, és a "hivatalos" program után együtt hagytuk el a többieket. Haladtunk az Andrássy úton, és közben egyre "jöttek szembe" a nagy hirdetőoszlopok - rajtuk nagy plakátokkal, hogy hamarosan Budapesten lesz hangversenye "az orgona Horovitzának". Néztem a plakátokat (amelyeken Vladimir Horowitz ugyan nem látszódott), de oldalt nézve újdonsült ismerősömre, döbbenten állapítottam meg, hogy ő és a fényképeken szereplő személy egy és ugyanaz! Elég bizarr élmény volt...

Másnap, gondoltam, folytatni kéne az érdekes beszélgetést, telefonáltam neki, és javasoltam, hogy látogassunk ki a Kerepesi temetőbe "eszméket cserélni". De ő megelőzött, mert köszönés után rögtön ugyanezzel az ötlettel állt elő! Meglehetősen egy húrra hangolódtunk akkortájt.

"Kalauzom" elvezetett egy különleges helyszínre, Károlyi Mihály síremlékéhez, amely egy négy sarkánál lerántott kendőre emlékeztet, s amelyben a két átellenes pontban leguggolva a suttogás kiválóan hallható a 10 méterre lévő túloldalon is.

Évekkel később, amikor a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (szó se róla, szép hosszú elnevezés) által szervezett Fülemülék Éjszakája programon idegenvezetői szerepet vállaltam...

U. P. - Der Reiseführer

...és a gondjaimra bízott csoportot is elvezettem e varázslatos helyre - amelynek majdnem olyan sikere volt, mint a fülemülék csattogásának.

Teltek/múltak az évek, ismét összefutottam a fentebb említett ismerősömmel, Xavérral, és épp említette, hogy a Kőbányai templomban készül hétvégi orgonakoncertre. Kérdeztem: a műsorszámokat vajon véglegesítette-e már? Nemleges volt a válasz, így tettem neki egy javaslatot: ugyan legyen már olyan jó, és szerepeljen a műsorban J. S. Bach "Ich ruf zu dir, Herr Jesu Christ" ("Hívok titeket, Uram Jézus Krisztus") című műve!

Ezt a melódiát évekkel korábban az orosz televízióban sugárzott film legvégén, a stáblista aláfestőzenéjeként hallottam (épp abban a percben kapcsoltam arra a csatornára), de sajnos se a film címét, se a szám eredetét már nem írták ki. Évekig dúdoltam/memorizáltam magamban, hátha egyszer valaki felismeri, és megmondhatja nekem e mű szerzőjét/címét. Eszterke néni, kedves barátném szerint vélhetőleg egy Tarkovszkij-film végét láthattam... Akkortájt időnként átlapoztam a Pesti Műsor újságot, s abban láttam, hogy a Blue Box moziklubban épp vetítik Andrej Tarkovszkij "Solaris" című filmjét. Vettem jegyet, beültem a - meglehetősen foghíjas - nézőtérre... és felcsendült a titkon remélt dallam! Ahogy meghallottam, mentális tüneteket produkált "sómirigyem", a meghatódottságtól eleredt a könnyem...

Bár nem vagyok egy tipikusan szentimentális élőlény, de a V. X. általi - kérésemre módosított - "kívánságműsorban" újra meghallott Bach-mű hasonlóképp elérzékenyített (igen, újfent beindult a sóelválasztásom). A hallgatóság pedig majd' véresre tapsolta tenyerét!

Ha mód nyílik rá, Flórát, bajor véreb falkatársunkat is elviszem majd egy orgona-hangversenyre, hadd élvezze ő is a Bach-életmű e jeles darabját! Addig érje be a fentebb mellékelt filmfelvétellel, egyelőre a monitoron nézheti/hallgathatja...🙂

"Találkozás egy fiatalemberrel"

Történt 2011 táján, a munkától már totál kimerülve, és egy következő nagy munka előtt, szellemi/fizikai állapotom felkészítésére edzőterembe iratkoztam be. A kiadói futószalag annyira bedarált, hogy már alig bírtam a strapát. Roppantul untam a szerkesztői heti értekezleteket, ahol vagy fél éven át (hetente!) az egyik fontos napirendi pont egy húsvéti album volt, és a szerkesztője mindig új és újabb kérdést bocsátott konzíliumra:

- Most ezt a hímes tojást jó, ha a 63. oldalon a bal felső sarokba helyezzük?
- Na és ezt a barkaágat tegyük inkább a jobb sarokba?

Nagyon szép könyvet szeretett volna kreálni. A húsvéti kötet végül meg is jelent - - - 2 héttel az ünnep után!

Chaplin - Futószalag

Az első edzést megelőzően még nem rendelkeztem alkalmas edzőruhával, ennek beszerzésére az utolsó órát szántam. Vásároltam új edzőnadrágot, pólót, de a sportfelszerelési boltban megfelelő edzőcipőt nem leltem. Kimentem az Újpesti piacra, és egy kínai árusnál ócsón szert tettem új cipőre. Aztán usgyi az edzőtermi debütálás! Röpke pár perc alatt az új ruhámban feszítettem, és iparkodtam pontosan megjelenni az edző előtt. Iszkoltam az konditerem felé, a folyosón szembejövő fiatalemberre illedelmesen ráköszöntem, ő szinkronban köszönt nekem - én pedig továbbsiettem. Aztán kisvártatva megtorpantam, visszatértem az üdvözlés helyéhez, de ott a fiatalembert már nem találtam. Ellenben volt ott egy hatalmas tükör - na abban önnönmagammal "találkoztam"! Vagyis magamnak köszöntem! Elég bizarr élmény volt... Tisztára olyan, mint Karinthy "Találkozás egy fiatalemberrel" című örökbecsű opusza! 🙂
Minthogy minden új volt rajtam, a látvány teljesen ismeretlen volt számomra!
Megkezdődött az első edzés, a tréner igen kedvesen instruált, mint kezdő tanoncát, segített a böszme súlyokat emelgetni, majd átirányított a futópadhoz, beállított a gépen mindenféle kütyüket, és ott már magamra hagyott. Megkezdtem a futást. Azt fantáziáltam (hogy ne legyen túl unalmas az egy helyben futkosás), hogy épp a Gellért-hegy oldalán futok... Már eljutottam gondolatban a hegy közepéig, majd egyharmadáig, s végül a sarki éjszakai lebuj mellé értem (persze gondolatban).
A fantáziálást erősen akadályozta, hogy a piacon beszerzett olcsó cipő vészesen kopogott futás közben. Mellettem csinos lányok kecsesen futottak, az én cipőkopogásom meg betöltötte a termet. Na ezzel a futópadot gyorsan el is hagytam.

Az edzőterembe se jártam sokáig - a kiadó épp ekkortájt szerződést bontott velem, mert látták, hogy elmém tropára ment, és épp nem vagyok termelésre bírható. "Szépen" kitessékeltek a kiadóból, nem volt türelmük kivárni, hogy az edzésekkel kikupáljam agyamat...

Holnaptól pedig - talán - minden helyrehozható!

(Valami hasonlóról bővebben a wikipédián a "Munkára, harcra kész" szócikk alatt, nevezetesen itt:

 hu.wikipedia.org/wiki/Munk%C3%A1ra,_harcra_k%C3%A9sz

 🙂

Sherlock Holmes és Dr. Watson...

https://www.youtube.com/watch?v=rbW2SJ0Kf8I

A világhírű, mindennemű modern technikát nélkülöző nyomozásokat sikerrel elvégző, puritán életkörülmények között, meglehetős rendetlen albérleti szobában élő Sherlock Holmes és Dr. Joan Watson  a múlt század előtti században Londonban a Baker utca 22/B alatti, illetve feletti házban, a pedáns Mrs. Hudson  tulajdonát képező szobában ismerkedtek össze, majd évekig ott éltek együtt, egyre NAGYOBB barátságban. Megismerkedésükre az adott okot, hogy S. H. számára épp nem volt "keret", hogy egymaga fizethesse a szobabérletet, ezért társat keresett, míg Watson, külhonból hazaérkezve épp szállást keresett... Bemutatkozásukkor S. H. dicséri házvezető-nőjét,  akit ebben a filmben Rina Zeljonaja (миссис Хадсон – Рина Зелёная) alakít, hogy egyik fő erénye: "Nem üti az orrát mások ügyeibe!"

Рина Зелёная

Miközben az első percekben (e felvételen a 8:00 előtti másodpercektől kezdve "felmérik", vajon a potenciális bérlőtárs összeférhető személy-e(?), elkezdőik a kritériumok felsorolása, illetve az azokra adott válaszok:
– Tudnia kell, hogy dohányzom! 
– Jómagam is!
– Hegedülök is!
– Én sajnos nem, ugyanakkor kedvelem a jó zenét!   
– Kémiai kísérleteket végzek a szobámban!
– Ez a szíve joga, ugyanakkor még EREDMÉNYES is!
– Azt is tudnia kell, hogy rengeteg ember jár hozzám!
– Tartok attól, hogy engem csupán Stamford úr látogat majd!

Végül Watson előáll a mindent überelő erényével:

– És egyazon jó tulajdonsággal rendelkezem, mint a házvezető-nője:

 "nem ütöm az orrom mások ügyeibe"!

Sherlock Holmes és Dr. Joan Watson 

Nem utolsósorban hozzá kell tennem, hogy Влади́мир Серге́евич Дашке́вич

varázslatos zenét komponált ezen filmhez!

A Költő utcai utcai költő verse

Hommage à François Villon és Karinthy Frigyes!

A Költő utcai utcai költő verse

PROLÓGUS: itt ez pedig NEM lesz...

Tudom, a Lánchídnál a jég mint úszik,

tudom, mi jegeskávéban a só.

Tudom, e sorok írása közben,

mit gondol a kedves Olvasó.

Fél szemmel kacsintani végképp jól tudok,

csak azt nem tudom, tudod-e, hogy ki vagyok?!

(a Költő utcai utcai költő, 2012. november 14.)

A verset az MTA Pszichológiai Intézetében kinyomtatta barátom, és 15 példányban éjjel kiplakátoltuk a Költő utca buszmegállójában. Az előkészítés több órát tartott, ennyi idő alatt oldódott fel kellő állagúvá a tapétaragasztó, amellyel a papírlapokat az üvegre ragasztottuk. Külön nyomozást igényelt, hogy melyik festék-szaküzletben lehet megfelelő ragasztót vásárolni... Plakátolás után 1 perccel érkeztek a járőrök, de szerencsénkre nem vették észre a "szabálysértést"... Másnap épp arra vitt dolgom, és láthattam, ahogy a buszról leszálló utasok azonnal elkezdték e verset olvasni... Hetekkel később, a megálló takarítása során a 15 példányból 14-et levakartak a köztisztaság precíz őrei, de egyet középen ( a legfeltűnőbb helyen) meghagytak - nyilván elnyerte tetszésüket 🙂

Utóhang: ami a fél-szemmel kacsintást illeti, ez egyrészt a szó szoros értelmében nem is KACSINTÁS, szóval jómagam a jobb szememmel vagyok erre képes olyan módon, hogy NEM PISLOGOK, ugyanígy még Hernádi Judit is képes erre, de ő - legjobb tudomásom szerint - a bal szemét képes lecsukni oly módon, hogy a JOBB nyitva marad. Furcsa neurofiziológiai folyamat eredménye ez, olyan, mint amikor a tengerekben/óceánokban a delfinek, meg úgy általában a cetfélék alvásukat úgy végzik, hogy AGYUK FELE mindig éber!

Ez a delfinagyfotó egyfajta tisztelgés Dr. Dévényi Tibor előtt, aki a DR. EZÉSEZ GÉZA KARRIERJE című alapművében, a tudományos dolgozathoz rendelkezésre álló KEVÉSKE ANYAG BŐVÍTÉSE kapcsán az egyik illusztráció-bővítési opcióként a TEVENYÚLTAGYAT is említi, a képaláírás pedig ehhez javaslata szerint: EZ PERSZE EGÉSZEN MÁS! Teszi ezt akkor, amikor Dr. Ezésez Géza aranyhörcsögöket vizsgált!

EPILÓGUS - Karinthy Frigyes: Az ÍGY ÍRTOK TI antológia részlete:

Egy költői antológiában megjelent a következő szép versszak Ady Endrétől:
Jöttem a Gangesz partjairól,
Hol álmodoztam déli verőn,
A szívem egy nagy harangvirág
S finom remegések: az erőm.

Egy széplelkű műfordító olvasta az antológiát és kiváltképp megtetszett neki ez a vers. Elhatározta, hogy lefordítja és a "Dichterstimmen" című folyóiratnak beküldi. Le is fordította a következőképpen:
Ich kam von Ufer der Ganges
Dort traumt ich von südischen Schlager,
Main Herz, du Blume, du banges
Du bist so zitternd, so mager.
Hát, istenem a rím kedvéért az ember változtat egyet-mást egy ilyen műfordításban. 

A Herz-féle szalámiban
Sokkal sűrűbb a só,
Mint más hasonló terményekben
Hidd el, ó, nyájas olvasó!
Ami tekintve, hogy a "Dichter" szót "sűrűbb"-nek fordítani valóban éppen úgy lehet, mint "költő"-nek: egyelőre a legpontosabb magyar fordítása a rendkívüli költeménynek. A költő – eltekintve azoktól a módosításoktól, amiket a költői forma megenged – a vers tartalmán igazán keveset változtatott, s amellett a magyar költészeten kívül még az illető szalámigyárost is hálára kötelezte, aki, reméljük, kifejezést is adott hálájának. Ami mindenképpen szép eredmény.

ADAPTÁLVA:

A kézműves jegeskávéban,

ha az ember ÓVATLAN,

sokkal több a só,

Mint más hasonló ITALOKBAN,
Hidd el, ó, nyájas olvasó!

Riadó a Pitypang Szállóban

Hommage à Trunkó...

https://www.youtube.com/watch?v=mibOYfMOAbI

Családi "berkekben" napok óta tanakodunk, ki lehetett a szerzője, továbbá kik voltak a főbb-szereplői annak a vidám filmfelvételnek, amely azt mutatja be, midőn egy FÉLKÉSZ/!/ szállodát adnak éppen át... Roppant emlékezetes, egy kabaréjelenettel felérő mű ez, ennek ellenére – ideiglenesen – nem találtunk az említett kérdésekre választ... Bizonyosan mindenki ismeri azt a bizonyos komfortérzést-rontó-érzést, amikor egy tudottnak vélő bármiről nem jut eszünkbe a pontos eredete, s így szinte aludni sem vagyunk képesek e gyötrő hangulattól. Így voltam ma jómagam is, így hajnalban "kirúgott" az ágy, és hajnalban a youtube és Trunkó Barnabás: Hotel Vörös Csillag című, 1989-ben készült kabaréjelenete segített hozzá, lévén az eme felvétel mellett megjelenő ajánlatok között az 5. helyen a "Riadó a Pitypang Szállóban" tűnt fel, s egyik főszereplője maga Alfonzó (Markos József) volt!... 

Azonmód arra gondoltam, ebbéli hatalmas-örömömet tüstént megosztom mobiltelefonon egyúttal Barnával is – azonban ebben a korai-időpontban – talán mégsem örült volna a jó-hírnek...🙂

https://www.youtube.com/watch?v=2wHNsK6OeiI

Sajnos a szerzője itt fel-nem-tüntetett maradt, ugyanakkor némi "nyomozással" a világhálón sikerült rálelnem adekvát információkra, amelyekből ezennel tallózok:

"A vidám mű szerzője tehát Molnár György, aki egy riportban elmondta, hogy eredetileg filmrendező akart lenni, ez hamar egyértelművé vált a számára, midőn megnézte Fellini Országúton című alkotását, és tudta, a mozgóképpel akar foglalkozni. A rádiónál kezdett segédmunkásként dolgozni, mert azt gondolta, innen csak „egy ugrás” a tévé, a mozi világa. És bár ez az ugrás – ahogy Molnár György mondja – másfél évig tartott, végül is eljutott a kitűzött célig. A Riadó a Pitypang szállóban című tévéfilmet forgatókönyvíróként jegyzi, akkor még nem próbálta ki magát rendezőként."

https://www.klubradio.hu/adasok/szerettem-volna-szomoru-filmrendezo-lenni-108536

"Szrogh György Ybl Mikós-díjas építész saját megfogalmazása szerint egy 64 méter magas felkiáltójelet tervezett a bérházak és villák közé, amit "félig bevert szegnek" vagy dobozos üdítőnek is csúfoltak már. A szocialista presztízsberuházásként épült, 1967 szilveszterén átadott, hivatalosan Budapest Szállodának keresztelt épületben világsztárok laktak, legendás bárjában lehetett először kólát inni, és itt volt a fővárosban elsőként svédasztalos reggeli. Kelet és nyugat találkozott itt egykor."

Visszatérve a "Pitypang Hotel"-témához, annak forgatókönyvét a Hotel Budapest átadása körüli abszurd kalandok ihlették. Ugyanis: "az ünnepélyes szilveszteri megnyitó előtt két nappal Kádár János nem hivatalos látogatást tett a hotelben. A pártvezetőt az előre kijelölt és kicsinosított útvonalon vezették végig, aki miután elégedetten körülnézett, ivott egy kávét, és elszívott egy cigarettát. A megrendült személyzet igyekezett minden lemaradást leplezni, így Kádárnak nem tűntek fel a hiányosságok, ahogy az Alfonzó-jelenet politikusának sem. Márpedig hiányosságok biztosan lehettek, ha december 30-án éjjel több mint négyszázan dolgoztak a másnapi nyitásra készülve. Ami így sem ment zökkenő-mentsen: a reggel még javában tapétázó(!) munkások dolgozói szobája kigyulladt, mire a személyzet azt füllentette, gyakorlatoznak a tűzoltók. Az egyik bejárat fölötti szobában leszakadt a mosdókagyló, és víz ömlött a hallba. A felvonók sem készültek el teljesen, a liftszerelők a kabin tetején állva, bemondásra kapcsolták az emeleteket. De hát melyik szállodában nincs szükség találékonyságra és gyors megoldóképességre? Az elkészült hotel státuszszimbólummá vált, magyarok milliói ismerhették meg a képét a belföldi borítékokon használt egyforintos bélyegről. Idényszállónak indult Florida néven, azonban az elnevezést a szocialista erkölcs nem hagyhatta, így menet közben Budapestre és téli-nyári üzeműre váltott, bár hivatalos nevén kevesen ismerik. Körszállóként viszont szinte mindenki."

Mindahányszor, de legalábbis gyakorta, midőn liftekben utazom, eszembe-jut ez a szálloda-átadós jelenet, valamint a Ludas Matyi (1945–1992; nem-mellékesen 1990. március 14-től Új Ludas címen is megjelent, ekkortájt Árkus József volt a lap főszerkesztője) humormagazin azon karikatúrája, amelyen egy jól-láthatóan négyemeletes házból éppen kirepülő lift látható két utasával, a felirat pedig hozzá: "Nem megmondtam, hogy nincsen ebben a házban 5. emelet?!"  Az adekvát/eredeti illusztrációt – egyelőre – sajnos nem leltem meg a világhálón, így – szintén átmenetileg – be kell érnem/érnünk egy majdnem-hasonló-másikkal...🙂

HETEK óta a páternoszteren gondolkodom. A Kossuth Lajos téren egykoron az akkori MÉM székházában GYAKRAN jártam. GYERMEKKÉNT szinte RETTENETTEL töltött el a GONDOLAT, mi lesz, ha FELÉREK a felső szintre! p. s. még ma sem egészen értem...

Flóra Faunája - jó szívvel ajánlom mindenkinek!

https://www.facebook.com/mttmuzeum/photos/a.346795958695621/3485757511466101/?type=3&theater

Zoológiából felmentve...

A Lomonoszov Egyetemről ( mégpedig a Gerinces-zoológiai Tanszékről) hazatérve Dr. Sass Miklóshoz, az ELTE szigorú, de igazságos állattan-oktatójához folyamodtam felmentési kérelemmel, lévén hogy korábbi tanintézményemben állattanból már jelesre vizsgáztam.

Dr. Sass Miklós ELTE Állatszervezet-tani Tanszék-vezető 1996–2009–2000–2008

Vittem magammal egy mappát, tele rajzaimmal, amit a boncolások során készítettem, ilyen hiányában nem is lehetett ott vizsgára jelentkezni.
A Tanszékvezető úr munkájából alig felnézve kérdé:
- Na és gilisztát legalább mutattak ott maguknak?
- Hogyne!
- És még?
- Hát kérem: volt rovarpók, botsáska, tőrfarkú, tintahal, polip, lándzsahal, ingola, ponty, gyepi béka, sztyeppi teknős, krokodil, varánusz, galamb, sivatagi futóegér...

(Itt elégedetten bólintott - ő biza ilyen teremtményeket sosem boncolhatott - nem volt rá büdzsé az ELTE költségvetésében!

- Bocsánat, a macskacápát kifelejtettem!...).
- Ne sorolja tovább!!! Adja az Indexét! 

Látva az erről készült grafitrajzomat, sürgetőre-fogta:
- Adja az Indexét!!!
Így ezt a tantárgyat csak azért látogattam, mert az előadásokat egy elvarázsolt előadó, Dr. Kertész György tartotta, aki nem mellesleg a Vízipók-csodapók sorozatot írta! 

Az előadásai felértek egy színházi előadással! Nagyjából ahhoz hasonlíthatnám ezt, mint amikor az országosan kedvelt Honthy Hanna belépett a Fővárosi Operettszínházban a színpadra, bár közismert volt, hogy az ének nem erőssége, mégis azonnal vastaps fogadta, és már csak a jelenléte/kisugárzása betöltötte a teret! Továbbá "nem-mellesleg" a kerekesférgek /Rotatoria/ jeles kutatója is! /// Többször is meglátogattam az Üllői úti lakásán, ahol egyszer egy eléggé ÉRTHETETLEN történetet mesélt el, az az annyira INTIM, hogy nem tartozik a NYILVÁNOSSÁGRA! ///

Egy kerekesféregfaj - mikroszkópi felvétele

(Aki nem ismerné: Ő Vízipók!)

Ezt a konkrét vizsgát szerencsére megúsztam (sajnos ezt követően is elég vizsgadrukkos valék)...

Ami a közismert ragadozómadár nevét illeti, az gyakorta szerepel családnevekben, jómagam két ilyen-nevű személyt is ismertem! Egyikük a fentebb említett jeles tanár, a másik, a Mikroszkóp Színpad majdnem-Kossuth-díjas igazgatója, akiről a kiváló kabarészerző (v. ö. a mindenki-által-ismert "Gyógyszertárban" című bohózat/!/) Trunkó Barnabás "Sastaps" című könyvét szerkeszthettem.

E kötetben a JELES szerző elfogadta javaslatomat, hogy az egyik, talán legbizarrabb/?/ elnevezést is szerepeltessük, jelesül:

"A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Ragadozómadár-védelmi Szakosztályának Parlagisas-védelmi Munkacsoportja"...

...azért már az is vicces, hogy mindezt nem lehet kiírni EGY SORBA"!

Az pedig különös öröm volt számomra, hogy míg a szerzői kéziratban már az utolsó fejezet szellemesen az ABGANG címet viselte, az ELSŐ - "fájdalmamra" az ELŐSZÓ címmel bírt - de ha már színházi témákat is érintett ez a könyv, és színházi szakkifejezésekkel volt ellátva, ehhez az ENTRÉE címet javasoltam egy találkozónkon a szerzőnek! Jelen volt ennél a találkozásnál a kötet "főszereplője" is, aki ennek kapcsán HÜLEDEZVE kérdezte: AZ MEG MI? - - - és még azt vallotta magáról, hogy egy színi-előadás szünetében született! Barna pedig ezen ötletemet NEVETVE fogadta, illetve a kötethez EL IS FOGADTA, a "főszereplő" értetlenkedésén pedig barátian mosolygott - hiába: A BARÁTSÁG MINDENT MEGBOCSÁJT!

"OKULÁSUL": https://en.wikipedia.org/wiki/Entrée