Hommage à Monica

Hommage à  Monica

Ma Flórával, bajor felmenőkkel bíró vérebtársammal állatorvoshoz mentünk, az Avar parkban Jozef Pilsudski lengyel marsall szobra előtt haladtunk el. Viszonylag tempósan, majd a rendelő előtt 50 méterrel a tempó lelassult, az eb már sejtette, hogy hová viszem... Mit viszem? - Vonszolom! Veszettül nem kívánkozott neki arra a helyre betérni. Végül sikerült betessékelni, s kiderült, hogy a duzzanat a vállán nem oltári nagy probléma, s ha nem okoz neki fájdalmat, akkor nem kell műteni! Hát erre a hírre én is fellélegeztem. Hazafelé Flóra erősen lihegett, gondolom így is megterhelő volt neki, hogy a doktor megtapintotta a vállát... Visszaúton ismét meglátogattuk a marsallt - és ekkor eszembe jutott Jolanta, aki szintén lengyel származású. Séta közben Csajkovszkij Anyeginjének polonézát dudorásztam, s Monicára emlékeztem - szeretettel. Ő faragott majdnem belőlem "férfit", s a rá-emlékezés ma is flow-élménnyel tölt el mindig! Monica ma is ÉLÉNKEN él az emlékezetemben, a KERESZTENÉRE pontosan emlékszem, ám a VEZETÉKNEVÉVEL gondban vagyok, lévén a LENGYEL annyira különböző/!/ írásjeleket használ. Hogy csak egy példát mondjak, ami nálunk "s", és "ez"-nek ejtjük ki, náluk UGYANEZ már "SZ"! Mindenesetre egy oktatási intézményben, jelesül a moszkvai 104-es számú általános iskolában voltunk osztálytársak, és az idő előrehaladtával egyre GYAKRABBAN hívott oktatás után fel a lakásukban a szobájába. Történt egyszer, hogy éppen egy ünnepélyes programja következett, és mindennemű-feszélyezettség nélkül jelezte, hogy annyira MEGBÍZIK bennem, ő bizony velem AZONOS helyiségben tervez átöltözni, csak annyit kért, hogy forduljak el. A meglepő az volt, hogy mindezt úgy tette, hogy KÖZBEN, mint egyfajta Szepesi György, elkezdte egy futball-meccshez hasonlóan KÖZVETÍTENI, hol tart éppen. Innen átváltok orosz nyelvre, hiszen kettőnk kommunikációja ezen történt, de a világhálós fordítók MINDENKINEK segíthetnek. - Петя, ты такой заслуживающий доверия, не смотри сюда, я переоденусь! Я снимаю рубашку. А теперь юбку ...- Hát elfordultam, hiszen jelezte, hogy olyan megbízható vagyok. - - - 30 év távlatából rájöttem, hogy nem "megbízható", hanem "KÖTÖZNIVALÓ-BOLOND" voltam, és tulajdonképpen a RÁUTALÓ magatartásával azt jelezte, hogy annyira azért mégsem kellett volna elfordulnom! Ergo: HATALMAS öngólt rúgtam, de mégsem mondta ezt: Ты забил автогол! - - - Azért ahogy EGYRE TÖBBET gondolok vissza rá, eszembe jutott a valószínű-családneve: Kubićka!

Álljon neki dedikálva ez a zenemű (tánccal):

https://www.youtube.com/watch?v=4Um3wUL-pxw

Csajkovszkij: Anyegin - Polonéz

Aztán egy másik "lengyel" táncbetét is felsejlett bennem, Delibes Coppelia című balettjéből a mazurka!

Ez is ide kívánkozik:

https://www.youtube.com/watch?v=8Sb7gp98wAc

Delibes Coppelia című balettjéből a mazurka

Aki esetlegesen hallássérült, már csak a díszletért is érdemes megnézni! A Korćma felirat a kármentő kapuja fölött zseniális díszlettervezői bravúr, és a jelmezek is parádésak!

Csehszlovák farkaskutya és a hótücsök az Irhás-árokban

Egy lelkiismeretes korrektor minden bizonnyal több kifogást is megfogalmazna a jelen blogbejegyzés címével kapcsolatban. Először is, miért csehszlovák, és mi az, hogy farkaskutya? Pedig ez tényleg egy elfogadott kutyafajta hivatalos neve. A 20. század közepén Csehszlovákiában tűzték ki azt a célt, hogy német juhászkutyákat a Kárpátokban honos farkasokkal (Canis lupus) párosítva létrehozzanak egy strapabíró munkakutyát. A keresztezés eredménye felemásra sikeredett: a strapabírással nem volt gond, az utódok azonban munkakutyának nem voltak alkalmasak, mert túl önfejűnek bizonyultak. Ha elfogadják az embert partnernek, akkor együttműködőek, de szimpla parancsolgatással náluk nem lehet eredményt elérni. "Československý vlčiak" néven mégis megmaradt a kísérlet eredményeképp létrejött új fajta, amelynek számos rajongója hangoztatja, hogy a csehszlovák farkaskutya egy páratlanul érdekes állat.

Csehszlovák farkaskutya: a megszólalásig olyan, mint egy farkas - és csak ritkán szólal meg (forrás: wikipédia)

A hivatalos fajtanévben a századfordulós politikai változások után is megmaradt a csehszlovák jelző, miképpen Sosztakovics XI. (Leningrádi) szimfóniáját sem keresztelték át az újabb kori városnév-váltást követően Szentpétervári, vagy netán Szankt-Petyerburgi szimfóniára. Ami pedig a címben szereplő rovart illeti, biztos akadna kiadói "szerkesztő", aki felvetné, hogy annak neve helyesen talán inkább lótücsök lenne - de a történet másik szereplője valóban a hóban ugrál, és valóban hótücsök a neve.
Sok évvel ezelőtt történt, hogy két napig egy csehszlovák farkaskutya Česa vendégeskedett nálam. A közös éjszakát követő reggelen hirtelen ötlettől vezényelve magammal hívtam a négylábú vendégemet, hogy jöjjön velem a boltba reggelit vásárolni. Most utólag belegondolva, elég bizarr volt, hogy a farkaskutya, bár korábban csak pár röpke találkozásunk volt, azonnal jött mellettem, nem volt nálam póráz sem, és a tudatlanok magabiztosságával céltudatosan irányítottam magam mellett a forgalmas úton az állatot, leültettem a bolt előtt, ahol ő nyugodtan megvárt, majd a bevásárlás után szépen hazamentünk. Mi ebben az érdekes? Hát ugye egyrészt az, hogy egy, a farkas-felmenőktől néhány generációra lévő lény képes ilyen mértékű együttműködésre egy számára tulajdonképpen idegen emberrel. Másrészt az a fura, hogy mai fejemmel, több évnyi kutyás tapasztalattal már nem mernék nekivágni sem idegen, sem saját kutyával póráz nélkül egy nyüzsgéssel teli útszakasznak, mert a felelősségtudat túlnőtte bennem a korábbi evidensnek tűnő magabiztosságot. Mert mi van, ha elrobog mellettünk egy teherautó, és leesik valami róla, ami megijeszti a kutyát? Vagy mi van, ha a boltból kilépő nénike ijed meg a póráz nélküli farkasképű kutyától? Minek az ilyesmit kockáztatni? Az az igazság, hogy a csehszlovák farkaskutya tényleg a megszólalásig úgy néz ki, mint egy farkas. Ráadásul ritkán szólal meg, gyakorlatilag alig ugat, ami fokozza a farkassal való hasonlatosságot. Amikor egy bükkösben közös kiránduláson vettünk részt, varázslatos volt látni, ahogy már-már "igazi" ordasként kószált a mesés öreg fatörzsek között. Szinte már csak Piroska hiányzott az összképhez.
Ennek a felejthetetlen kutyának köszönhetem, hogy megismerhettem egy egészen különös rovarfajt, a címben jelzett hótücsköt (Boreus hyemalis). A nevezett bükkösben történt séta során az eb valami érdekeset szimatolt ki az egyik korhadó törzset körülölelő moharétegben, és amikor egészen közelről próbáltam megállapítani, hogy mi az érdeklődésének tárgya, észrevettem, hogy a mohalevélkék között apró, csillogó rovarkák ugrabugrálnak. Ilyen lényt korábban csak képen láttam, de más fajoktól annyira különbözik, hogy azonnal felismerhető volt. Amikor nem sokkal ezután az ÉLŐVILÁG ENCIKLOPÉDIA egyik fejezetéhez NÍVÓS FOTOGRÁFIÁT terveztem e kötetben megjelentetni, felkértem Dr. Tóth Zoltán barátomat, hogy a neki a munkahelyére, az ELTE egyik szobájában neki átadott hótücsköket fotózza le, AZOK meg is jelentek az OMINÓZUS kötetben, és Dr. Móczár László entomológus, a hazai ROVARFOTÓZÁS egyik PROMINENS képviselője, mondhatni doyenje, azt mondta a kötetben viszontlátva E KÉPET, hogy ő életében SOHA nem találkozott a TERMÉSZETBEN ezzel a fajjal!

Móczár László professzor úr

"Dióhéjban" Móczár professzor úr szakmai munkásságáról...

Szakterülete: Hymenoptera taxonómia, faunisztika-állatföldrajzi, etológia, részben cönológia. Kedvenc területe a fémdarazsak-, bogárölődarazsak-, csempészdarazsak- kürtősdarazsak-, tolvajdarazsak kutatásai voltak. Gyakoribb gyűjtési területei voltak: Kőszeg környéke, Mecsek, Bugac, Bátorliget, Kassa vidéke, valamint "nem-mellesleg" Pápua Új-Guinea. Muzeológiai tevékenysége során, Stohl Gábor munkatársával, több éven át rendezték,katalogizálták a felhalmozódott rovarok sokaságát. 

/// Stohl Gábor biológusról pedig RÉSZLETESEBBEN itt írtam blogomban már:

http://flora-es-fauna.blogspot.com/2019/05/stohl-gabor-jo-poszmotolest.html ///

Biztosította vizsgálatra a külföldi kutatóknak az anyagok kölcsönzéseit. A több milliós gyűjteményben bevezette a típusleltár.jegyzékét, megkezdte a hatalmas anyagból elkülönített Kárpát-medencei magyar- és a világgyűjtemények felállítását. Múzeumi preparátorképző tanfolyamot szervezett és indított el 1950-ben. Létrehozta az MTM Állattárában többek között a Fotóarchívumot, Ambrus Bélával pedig az új típusú gubacs gyűjteményt. Összeállította az 1897-1953 közötti évek magyar hártyásszárnyú-irodalomjegyzékét. 1972-ben kiadta (szlovák, ukrán, és szerb társszerző lektorok közreműködésével) az új Catalogus Hymenopterorum négyzethálós lelőhely jegyzékét az eredeti régi és az új helységnevekkel. Népszerű folyóiratokban a rovarokról fényképekkel gazdagon szemléltetett legalább 178 (részben rövidebb) cikke jelent meg. Hazánkban 470-nél több ismeretterjesztő előadást tartott. Munkásságát hazánkban és külföldön is értékelték. 226 dolgozatban 230 új fajt, több nemzetséget és alnemzetséget írt le. Az új fajok leírásán kívül több téves fajértelmezést tisztázott, újabb határozó kulcsokat és gynandromorph példányt ismertetett. Kollégái, tiszteletük jeléül sok fajt Móczár Lászlóról neveztek el.

Sok-sok évvel később, amikor Láng István, az MTA ex-főtitkára ajánlására a hazánkban akkor induló új magazin, a NATIONAL GEOGRAPHIC MAGYARORSZÁG tanácsadó testülete tagjának ajánlott /és az is lettem/, tettem egy próbát, hogy írok e lapban erről a rovarfajról. Az "EREDMÉNY" furcsa volt: a kéziratot a szerkesztőségben LEGALÁBB 15 alkalommal kérték "módosítani", majd a HOSSZAS bíbelődést követően a MEGJELENT CIKK nagyjából ugyanolyan lett, mint az EREDETI KÉZIRATOM! 

"Tücsök" a hóban (forrás: wikipédia)

Lehetséges, hogy kissé "pikírt" a hasonlat, de Móczár professzor úr FIATAL korában meglepően hasonlított a kiváló zeneszerző, Horváth Jenőre! 

Móczár László

Az Élővilág magazin, 2003-ban megjelent 50. számának NAGY képe is Móczár professzor úr POMPÁS fémdarázs-fotója

Buday Dénes 

Amikor pedig Móczár professzor urat a lakásán látogattam meg a publikálásra elkért pompás, 6x6-os diaképeiért, hazafele, a Móricz Zsigmond körtéren gyakorta az ismert hazai komponista, Buday Dénes MERCI BIEN dalát "énekeltem" MAGAMBAN...

Íme itt hallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=KsmS6UjpW8s

A hótücsök nem csupán küllemét, de életmódját tekintve is különc. Más "normális" rovarok a tél közeledtére nyugalomba vonulnak, a néhány milliméteres hótücsök viszont éppen ilyenkor aktivizálódik. Lárvaként két évig fejlődik, bebábozódik, és amikor hidegre fordul az idő, előbújik a kifejlett hótücsök, amely a napsütéses időben önfeledten ugrándozva keresi a táplálékot (elpusztult rovarokat, növénymaradványokat) és a potenciális partnereket még a havon is. A hótücskök szárnya csökevényes, hiszen a mohapárnák között bujkálva csak akadályoznák őket a szárnyak. Némi feladatot azonban a szárnycsonkok is kaptak: párzás idején e módosult szervvel kapaszkodva rögzíti magát párjához a szerelemittas hótücsök. A megtermékenyített nőstények a mohapárnák között a talajba rejtik petéiket, és amikor beköszönt a tavasz, a hóolvadással együtt a kifejlett hótücskök élete véget ér. Számukra a 10-15 fokos "hőség" már elviselhetetlen terhet jelent.
A minapi kirándulásunk során Flórával kis kitérőt tettünk az öreg bükkös felé. Az egyik fatörzs tövénél vérebem szaglászni kezdte a mohapárnát. Odamentem, megnéztem, és örömmel láttam, hogy a hótücskök idén is folytatják fajuk fenntartása érdekében végzett áldásos tevékenységüket.

A hótücskök erdejében, az IRHÁS-ÁROKban...

Talán kissé bizarr zárása e blogbejegyzésnek, de ideillőnek érzem, a Micimackó meséhez alkotott dalt, amelyet Koncz Zsuzsa is előadott: Merthogy ugye: HULL A HÓ ÉS HÓZIK, MICIMACKÓ FÁZIK... - amúgy pedig A. Milne MICIMACKÓ meséjét, a közhiedelemmel ellentétben NEM Karinthy Frigyes fordította, hanem nagynénje, Karinthy Emília, azaz Mici néni, vagy fordítóirodájának egyik diákja!

                                           https://www.youtube.com/watch?v=ag37yMDVJYI

Ami pedig a fentebb említett fordítási kérdést illeti, itt egy érdekes írás ennek kapcsán a világhálón:

https://promotions.hu/orszagos/zene-film-kultura/2022/05/04/micimacko-milne-magyar-forditas-karinthy-frigyes-iro-nover-mici/

Az ilyen TEREMTMÉNYRE illik igazán az A JÉG HÁTÁN IS MEGÉL mondás!

"JELLEMPRÓBA"

 https://www.youtube.com/watch?v=dtzqWwT1-nw

A kerekes kútnál szálltam ki az autóból, mert onnan már csak száz lépés volt a gyárkapu. A gyárat hegyek vették körül, a hegyeken szőlők, erdők, irtások; az irtásokon magasfeszültségű távvezeték.

Vidéken a gyárat is kutya őrzi, mint a krumpliföldeket. Láttomra azonnal dühbe gurult a kutya, habzó szájjal, kivicsorgó fogakkal, vonítva rohant ki a kapus fülkéjéből. Félúton meg­állt, és fejét félrebillentve, kiszemelte azt a helyet, ahol majd belém harap.

Engem puli már megharapott, méghozzá barátom pulija, tiszta faj. Megálltam, és mérlegel­tem, vajon hogy harap egy idegen puli, egy ilyen korcs, keverék fajzat, melynek csak kisebbik fele puli: a nagyobbik vérszomj, sértődöttség, álnokság és üldözési vágy. Néztem a pulit, s meg­hátráltam.

Visszaültem az autóba. Amikor kiszálltam, jött a puli. Farkcsóválva jött, roggyant térdekkel. Rajongva nézett rám. Látta, hogy autóm van: fölnyújtotta fejét, hogy vakarjam meg. Meg­vakar­tam a fülét.

- Korrupt féreg - gondoltam magamban.

- Korrupt féreg - gondolta a puli.

Hogy jön Örkény István immár KLASSZIKUS egypercese a SAJÁT falkánkhoz? Roppant egyszerű: például Faina, amint meghallja, hogy Flóra részére előkészítem, azaz FELRÁZOM az áfonyás joghurtos műanyag "pitlit", AZONNAL az 1 méteres körzetemben terem. Ez MIND semmi: a SZÁRÍTOTT TÜDŐT elég 1-1 centiméteres darabokra tördelnem, és amint meghallják annak roppanását, MÁRIS fegyelmezetten leülnek: "Jöhet a KAJA!" 🙂  ///Nahát ők is korrupt "férgek", gondolom magamban...  🙂  ///

Ha kis darabokra TÖRJÜK, úgy NAPOKIG kitart! 

Figyelem: nem mindegy, hogy MI törjük, vagy a mienkét törik-e? 🙂

https://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2011/12/fasirt.html

Mindig DÖBBENETTEL tapasztalom, hogy a kutyáknak "kedveskedni" szándékozó emberek egyfolytában sokszáz, de akár TÖBBEZER forintot is költenek úgynevezett KUTYACSEMEGÉRE! Valamennyit überelte tegnapelőtt az a KOROSODÓ asszonyság, aki a meglehetősen esetlen keverékkutyáját az egyik ORSZÁGOS "szatócsbolt" előtt ezzel nyugtatgatta:

- Mindjárt kapsz SPORTSZELETET!

Na az BIZTOSAN egészségére válna! KÖZTUDOTT, hogy a csokoládé a kutyákra KÁROS! Bár, amióta nem 1 forint 20 fillér az ára, sok csokoládét már nem is tartalmaz! 🙂

Egy igazi BALETTZSENI, és egy valódi BALETTBOHÓC

https://www.youtube.com/watch?v=5iVU6cZvXbE

Ma viszonylag kevés módom van írni, ellenben egyszerre két felvételt ajánlok Nektek, csuda tudja, miért asszociáltam Danny Kay a KOPOGD LE A FÁN című filmben alakított balettparódiája kapcsán egy HASONLÓAN ZSENIÁLIS orosz balettművészre, Денис Родькин KIVÁLÓ táncosra! 🙂 Kéretik figyelembe venni, hogy Ő E felvételen nagyjából a FELÉIG IGEN-BIZARR pózban tarja a lábát, ennek ellenére a felsőteste örök-mozgásban van, a keze "saját" életet él, és csak AKKOR VÁLTOZTAT TESTTARTÁSÁN, amiikor MÁSOKTÓL/!/ az ELSŐ értelmes kérdést megkapja! 🙂

 https://www.youtube.com/watch?v=gt3CM_LifDY&t=2193s 

Az "Állatvédelem" rövid története...

Ez aztán a jó kis "ajánlat"!...

1999. májusában az "Állatvédelem" című lap önjelölt "főszerkesztőjének" munkálkodása stílszerűen "pünkösdi királyságnak" bizonyult. Az ekkor megjelent első lapszám egyúttal az utolsó is volt! Az Impresszumban (lásd a felső képen) e titulussal feltüntetett személy nem lehetett túl pedáns ember, például a lap munkatársaiként tüntette fel - tudtuk nélkül - mindazon szerzőket, akik írásaikat neki rendelkezésre bocsájtották (de arról szó se volt, hogy ezáltal automatikusan munkatárssá is avanzsálnánk magunkat! Ráadásul három "munkatárs" nevét is hibásan tüntette fel (""Búzás Balázs", "Újhelyi Péter", "Csanády Dávid"), szerzői honoráriumként pedig egy árva fityinget sem kaptunk! 🙁 

Ezen az újságon "átok ült", mint a Vígszínház "Fekete Péter" című előadásában a címszereplő sorsán, aki elment műszaki munkásnak egy víztoronyba - az pedig eztán kigyulladt! ( https://www.youtube.com/watch?v=Prui6dQYay0&t=1511s  - e felvételen 10:10-kor...)

A laphoz a Com-Com Bt-vel közösen készített "Emlősállatok" című CD-Rom-om két szövegrészét (a mókusról és az ürgéről írt anyagomat) adtam át, amelyek - szerencsére - változtatás nélkül meg is jelentek a 30-31. oldalakon...

"Idebiggyesztem" az inkriminált lap "Beköszöntő" oldalát, mert már a világhálón sem lelhető fel e kérészéletű magazin...

...utólag belegondolva ma már fájlalom, hogy annak idején részt vettem ebben a "megbízásban"! 🙁

p.s. ha netán valakit érdekelne ezen "újság" egy valóban érdekes cikke, az megtalálható Buzás Balázs oldalán - a rengeteg, jól archivált szakanyag között - itt:

balazsbuzas.com/index.php/download - s csupán annyi a teendője, hogy a keresőmezőbe beírja: "Á+l+l+a+t+v+é+d+e+l+e+m"...

Bemutató óra és az Andok

Bemutató óra és az Andok

Dr. Simon Dénes emlékére

Tegnap kedves pszichiáter-orvosom, aki ellenőrizendő, hogy egészségem változatlanul rendben-van, és 

 rendszeresen vesz vér tőlem elemzésekhez, miközben a megfelelő vénát keresi, hogy ezt a mindenkinek kellemetlen aktussal járó frusztrációt enyhítse, mindig beszélget velem, hol érdektelenebb témákról, ellenben ezúttal arról érdeklődött, miért is tervezem abbahagyni a szerkesztői hivatásomat, továbbá, ha ez megmásíthatatlan, miért nem megyek valamelyik iskolába tanárnak? Ami összetett kérdésének első részét illeti, jeleztem neki, hogy sem magazin-, sem könyvszerkesztőként SOSEM/!/ találkozhattam az olvasók tekintetével, amikor egy általam kitalált, és az adott kiadványba szerkesztett poénjaimmal, gegekkel az olvasó szembesül, ami pedig a második kérdésrészt illeti, lévén, a vénakeresés közben pedagógiai vénámat megismerhette ugyan, de azt nem tudta, hogy azt igazából az agárdi Madárvárta környezetében tudtam "kiélni", ott megvolt ehhez mind a szemléltetőanyag (madárpreparátumok tömkelege), másrészt a házikó melletti nádasban MINDENFÉLE élőlény lakozott, amelyeknek a hangja, ha a tornácon tartottam iskolás csoportoknak foglalkozásokat, a mondandómat/kérdéseimet azonmód a madarak/békák "kórusa" kísérte! Ráadásul ott mindig befoghattam a bemutatás céljára akár tavi békákat, akár mocsári teknőst vagy vízisiklót! Ráadásul egy budapesti iskolában minderre nem lenne módom, számomra az a tornác volt a díszlet! Budapesti iskolai tanárként igazodnom kéne mind az igazgatók elvárásaihoz/zaklatásaihoz, mind a NAT követelményeihez! Agárdon én határoztam meg, hogy miről mesélek a lurkóknak, ráadásul zömmel nem is én mondtam egy sablonszöveget, hanem az egyórás foglalkozás során KÉRDÉSEKET tettem fel, rávezetve őket, hogy tulajdonképpen, kellő irányításommal és koncentrációval képesek önmaguk rájönni a feltett kérdéseimre a helyes válaszokra!

Idézet egy nemrégiben történt párbeszédből:

- Mit választ akkor 2021-ben?

- Egy jeles, megbízható, szimpatikus munkatársakkal dolgozó papír- és írószer-kereskedésben a legfőbb óhajom eladóként tevékenykedni!

- Ez komoly? Miért?

- Kérem szépen, ha oda felvesznek, és méltóan kommunikálok a potenciális vásárlókkal is, akkor AZONNAL láthatom az arckifejezésükön, hogy megfelelően dolgozom-e...

- Elgondolkodtató, ugyanakkor indokolt elképzelés! De azt mondta, hogy kutyák és tücskök is élnek magánál. Az ebeket még csak-csak értem, de a tücsköket minek tartja?

- Roppant egyszerű: a bajor véreb- és berni kopó falkatársam, amikor hazaérkezünk, szinte azonnal "kikapcsolnak", míg a tücskök, ha elegendő táplálékot biztosítok számukra, akár éjjel/hajnalban is itt ciripelnek mellettem, és jó-kedvre derítenek! 🙂

- Mivel eteti őket?

- Ó, kérem, salátaboglárka és tyúkhúr városszerte, lépten-nyomon előfordul, ezek a kedvenceik!

- És honnan képes ezeket felismerni?

- Komolyan kérdezi? Szerkesztői 20 éves érámban számos SIKERES növénytani könyvet szerkesztettem! Ez módot ad arra, hogy kertészetekben is dolgozhassak, hiszen a potenciális vásárlók részére a növényekhez nem csupán alapinformációkkal, de akár botanikatörténeti adalékokat is mesélhetek!

- Igaza lehet, drukkolok magának!

Most pedig e némán forgó Földdel induló blogbejegyzés olvasásakor érdemes hallgatni Pjotr Lescsenko énekét a pörgő/forgó kék gömbről, amely épp lezuhanni készül az égboltról...

https://www.youtube.com/watch?v=owYPBD-Qj0o  - (nem tartozik szorosan e bejegyzésem tárgyához, de e zeneszám szerzője Dmitrij Dmirijevics Sosztakovics, ő pedig mindig lenyűgöz!)

Az általános iskola első éveit az Arany János Általános Iskola és Gimnázium padjait koptatva és firkálva végeztem. Földrajztanárunk a mindig szigorú, ugyanakkor mindig barátságos Bagyula László volt, aki egyben az iskola igazgató-helyettese titulussal is bírt, és akivel történetesen egy utcában laktunk. Szegény tanár urat egyszer rútul megtréfáltuk (bár nem ő volt a célszemély, és ma már röstellem is kicsit): az erkélyről lelógattunk a járdára egy damilra kötött üres pénztárcát, s amikor felülről észleltük, hogy valaki (bárki/!/) lehajol hozzá, akkor hirtelen felrántottuk. Nagyon mókás átverés volt. De történt egyszer, hogy utcánkban éppen Bagyula Tanár úr haladt el házunk előtt, és így ő is az "áldozatok" egyikévé vált. Aznap ő hajolt le a tárcáért, s amikor az felrepült, tekintetével követve meglátta a tettesek vigyorgó képét... Felismert minket! Napokig rettegtünk, hogy ennek dorgálás lesz a vége - de mint fentebb írtam, szigorúsága kedvességgel párosult, így a fenyítés elmaradt. 🙂

A 7. osztály tananyagának "leadása" vége táján jelezte, hogy a következő évben a csillagászati földrajz lesz az általa oktatott téma, és aki annak ismereteit nem sajátítja el kellően, azt megbuktatja. A többiek ettől a hírtől pánikba estek, nem így én, hiszen tudtam, hogy akkor bizony én már búcsút intek a jeles (amúgy elég dölyfös) tanintézménynek, és családomat követve Moszkvába távozok.
Én Dél-Amerika földrajzát itthon MÉG nem tanultam, Moszkvában pedig az iskolában ezt  MÁR átvették - így számomra ez a téma Terra incognita volt.
Sok évvel később az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán "tanulva" bemutató órát kellett tartanom, amelyen a hátsó sorban évfolyamtársaim várták kaján tekintettel, vajon miképp oldom meg a szinte megoldhatatlan feladatot, és hogy mikor ütközök "jégtáblának"... Mondanom se kell talán, hogy ezen óra témája Dél-Amerika földrajza volt! Előtte egy napon át bifláztam e téma anyagát (amit a NAT szerint másnap oktatnom kellett), hiszen az órát meg kellett tartanom a 4. osztály számára.

EMLÉKEM SZERINT EZ DÉL-AMERIKA...

És eljött a nagy nap nagy órája, a nagy váratlan "jégtáblával"! Először is egy másik táblára krétával (akkortájt ilyen eszköz még használatos volt a tantermekben) felskicceltem a Dél-Amerika alá benyomuló óceáni kőzetlemez hatására. kialakuló Andok vidékét... ... s ekkor beütött a Generalkrach!

 Az egyik lurkó jelezte, hogy kérdése lenne:

- Péter bácsi, értem, hogy begyűrődik az óceáni kőzetlemez, de miért nem süllyed le korábban?
Hát ez igencsak váratlanul ért. Az ideiglenesen fehér köpenybe bújt "bácsiról" mégse derülhetett ki, hogy valójában kevesebbet tud a földrajzról, mint az épp okított diákok! Rögtönöznöm kellett:
- Ööö, forraltál már tejet? Vagy édesanyádat láttad tejforralás közben? Láttad a tej felületén akkor kialakuló vastag réteget?
- Láttam!
- Na látod, ugyanez a helyzet a vándorló kőzetlemezekkel: más a fajsúlyuk, mint a magmáé!

MÁR-MÁR KŐZETLEMEZ, ÉS FORRÓ, MINT A MAGMA!

Utána iszkiri haza, tankönyv elő, és kiderült, valóban más a magma és a kőzetlemez fajsúlya! Másnap örömmel és büszkén tudtam elmesélni az okos kérdezőnek újabb keletű hatalmas ismereteimet:
A litoszféra két részre, a kontinentális és az óceáni kéregre osztható. A viszonylag vastag (30-100 km), gránit és szilikát alapú kontinentális kéreg könnyebb fajsúlyú, mint a vékony (10-20 km) bazalt bázisú óceáni kéreg. Ez a magyarázata annak, hogy a lemezek ütközése (kollízió) során mindig a vékony és sűrűbb óceáni kéreg tolódik a kontinentális kéreg alá (szubdukció). Mindaddig, amíg a Föld belső hőmérséklete fenntartja a litoszféra lemezeket mozgató konvekciós rendszert, a világtenger földrajzi helyzete is folyamatosan változni fog. És most emlékezz a tejforralásra! Érted már, Pisti?

E számomra fontos eseményen vezető tanárunk, Kereszty Péter asszisztált, s derűs arccal nézte végig a jelenetet, bátorítóan nyugtázta, hogy bár halvány lila gőzöm sem volt valójában e témáról (sem), mégis "ki tudtam magam vágni" a kínos helyzetből! Jelenleg a Cartographia Tankönyvkiadó természettudományi szerkesztője!
Bagyula tanár úr kedves feleségével pár hetente szoktunk találkozni, amikor Flórával és Fainával a Gellért-hegyre tartunk, és mindig már 10-20 méternyi távolságból barátságosan integet ebeimnek...
Hogy Pistivel időközben mi történt? Ezt sajnos nem tudom...🙂

Utóirat: a Generalkrach tekintetében mérvadó publikáció Dévényi Tibortól (nem, ez NEM AZ A  Dévényi Tibor/!/) itt: http://web.med.u-szeged.hu/expsur/gk.htm Ha a tisztelt Olvasók tetszését elnyeri ez az alapmű-részlet, jó szívvel ajánlom a teljes kötet mindenki által elérhető anyagát:
http://web.med.u-szeged.hu/expsur/ezesez.htm

Ki legyen az "elsőhegedűs"?

Sok-sok évvel ezelőtt, talán az ezredforduló idején, egy nyugodtnak ígérkező nyárestéhez közeledvén, amelynek kronográfiai beazonosítását entomológiai megfogalmazásban úgy adhatom meg, hogy a kabócák zizegése MÁR elmúlt, a tücskök ciripelése MÉG JAVÁBAN zajlott, történt, hogy Tamás barátommal fellátogattunk a Gellért-hegyre, ahol korábban magunkban ücsörögve jókat beszélgettünk, meditálgattunk.

Wagner Nándor szobrász készítette az Ehnaton, Jézus, Buddha, Lao-ce, Ábrahám, valamint Mahatma Gandhi, Bódhidharma és Assisi Szent Ferenc alakját megformázó együttest. Ha "úri" kedvünk úgy tartotta, nemritkán buddhista meditálásokba is kezdtünk.

Ezúttal is a megszokott módunkon az itteni lépcsőre ültünk le,..

...ezúttal, eltérően a korábbiaktól, amikor az erre-fele piknikező családok is rég elhagyták e helyszín környékét is, egyszer-csak megjelent a híres filozófusok/bölcsek szobrai körében 4 fiatal lány: pezsgőt bontottak, láthatólag valamit ünnepelni terveztek, s közben, felénk tekintgetve "pusmogásba" kezdtek... Barátom (ismerve őt, előre-sejthető volt) azonnal "némi" izgalomba-jött, és jelezte óhaját:

– "Menjünk oda hozzájuk!" – "Hülye vagy, kedves barátom, ha akarnak valamit tőlünk, majd ők jöjjenek ide!"

S így is lett! 

Kiderült, hogy egyikük születésnapját ünneplik éppen, és ha már koccintani invitáltak, értelemszerűen bemutatkoztunk egymásnak. Hárman csak a keresztnevüket említették, ellenben az ünnepelt lány a kézfogáskor megmondta a családnevét is! És ekkor "hökkentem" meg, mert igencsak meglepett: egy igen ritka/jellegzetes vezetéknevet mondott, és amikor kérdeztem tőle, hogy van-e a rokonsági körében neurobiológus, a válasza igenlő volt. Hm, akkor teszek egy próbát, és megkérdeztem tőle:

- "Netán ismered az Oxfordban dolgozó Somogyi Péter, világhíres agykutató akadémikust?"

- "Persze, hamarosan utazik hozzá!"

Ekkor én leptem meg őt (lévén Somogyi Péter barátomnak ekkorra már számos tiszteletpéldányt készítettem elő az általam szerkesztett könyvekből), tehát megkérdeztem:

- "Itt lesztek még úgy negyed óráig? És ha igen, lennél szíves közvetíteni egy Oxfordba szánt csomagot?"

- "Persze, szívesen!"

Valahogy így...

Minthogy a közelben lakom, és az előszobában már hetek óta várta a könyvcsomag, hogy bevigyem ugyanazon jeles neurobiológushoz a SOTE épületébe, így ezt az utat "megspórolva", hamarosan visszaértem Éváékhoz, ő átvette a küldeményt, kedvesen elbúcsúztak, majd 1 hét múlva érkezett a köszönő elektronikus levél, amely szerint az ajándék sikerrel célba-ért! 🙂

Értelemszerűen a könyvek továbbítását szívességből elvállaló Évát nem terhelhettem volna a találkozó időpontjáig összeállt, általam szerkesztett VALAMENNYI kiadvánnyal, ezek összetömege nagyjából annyit tesz ki, mint a fenti képen látható! Persze ezek nem azok az említettek, de így is, ha a sajátmagam által alkotott kiadványokat így felhalmoznánk, és netán valakinek a fejére esne, az életveszélyes...🙂

Igazából 2021. OKTÓBER 1-én jöttem rá még arra is, hogy VALÓBAN irdatlan tömegű kiadványt szerkesztettem, valamint arra, hogy ezt a munkát, egyfajta feltételes reflexként az (is) motiválta, hogy egy KONKRÉT személynek örömet szerezzek - ha mosolygott egy-egy tiszteletpéldány átvételekor, majdnem úgy reagáltam arra, mint a világhírű PAVLOV szintén világhírű kísérletében a kutyája:

https://www.youtube.com/watch?v=hhqumfpxuzI