Nagymamám és Nagybátyám - némi irodalmi asszociációval...

NAGYMAMA

Nagymamámnak (Juhász Jenőné, született Kiss Gizella) számára nehéz sors adatott. Nagyapám, Juhász Jenő elhalálozását követően, hogy a család létét biztosítsa, zongoraórákat adott a lakásukon, és ebből - úgy-ahogy - meg lehetett élni. Szigorú fegyelemben tartotta a családtagokat, ám hogy teltek-múltak az évek, egészségi állapota sajnos egyre romlott, s eljött a fájó idő, amikor már a beszédre sem volt képes. És ekkor vált igazán bensőségessé a kapcsolatunk. Egy közös "játékot" eszeltünk ki: nekem ki kellett találni, hogy ő mire gondol, és ha sikerrel járt próbálkozásom, akkor mosolyogva rábólintott. Ekkorra már ketten teljesen olyan meghitten kommunikáltunk, mint Alexandre Dumas "Monte Cristo grófja" című regényében a némaságra kárhoztatott Villefort, és unokája, Valentine, a kettejük kapcsolata során...
Ha manapság olvasom ezt a regényt, mindig Ő jut az eszembe - és mindenkinek jó szívvel ajánlom, elolvasható itt:
mek.oszk.hu/00300/00374/html/05.htm
Sógora, Juhász István (a családban Pista bácsi) egészen más (jóval bohémebb) természetű volt. Felesége elhunytával megismerkedett egy hasonlóan bohém hölggyel, akivel úgy spóroltak a telefonszámlán, hogy a közös, lakásaikon tartott tea-délutánokat követően hazaérkeztekor a távozó fél otthonról felhívta az aznapi vendéglátót, csörrentett hármat - és ez volt a jel, hogy rendben hazaért, meg lehet nyugodni!
Teljesen olyanok voltak, mint Örkény István Macskajáték című darabjában özv. Orbán Béláné (Erzsi) és Csermlényi Viktor... 🙂
Szegény Pista bácsival - így utólag belegondolva - egyszer gonosz "tréfát űztem": karácsony előtti napokban járt nálunk, én pedig egy szaloncukor-csomagolást pedánsan kibontva (s tartalmát pedánsan "betermelve"), az édesség helyére egy radírgumit csempésztem - majd neki "ajándékoztam"! Ő igen meghatódott az átvételekor, és csak este hazafelé, a Breznó lépcsőnél bontotta ki - és ekkor érte a meglepetés, amelytől majdnem lebucskázott a Hegyalja útig...

Szerencsé(m)re nem sokáig haragudott rám ezért - hiszen, mint írtam: bohém ember volt! 🙂

Facebook-os frissítés (különösebb kommentár nélkül!...🙂)

Eocén - Faina - facebook

A Magyar Természettudományi Múzeum által kiadott Természettár sorozat kapcsán javában zajlanak az Eocénről szóló kötet előkészületei, ma a ToldACuccot óriásfájl-küldővel ahhoz érkezett képeket keresgettem a "Letöltések" mappában, és az ott összegyűlt képek között egy kedves, majdnem elfeledett, Fainát ábrázoló képre (© Martina Váchova) leltem, amelyet ezennel megosztok a Nagyérdeművel! 🙂

Ez a képkísérő - rövid - szövegem a facebook-on is megjelent, ahol az első tetszésnyilvánító Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó elnök-vezérigazgatója volt...

🙂

"Hannoveri vagy bajor"?

Ma kora délután a Gellért-hegyi víztározó fölötti - állítólag hivatalos - kutyafuttatón jártunk, amikor szembejött egy kedves, idősödő úr, aki a Márai-féle honpolgár és a hajléktalan furcsa "egyvelegét" alkotta. Ruhájáról tükröződött a szegénység, a tekintetéből pedig az értelem.
Nem sokat teketóriázva, köszönés nélkül feltette a nyitókérdést:
- Hannoveri vagy bajor?
Na én ettől majdnem lehidaltam (bár az Erzsébet híd jóval arrébb van a hegy alatt), hogy van ma Magyarországon olyan laikus, akinek Flóra esetében a fajtacsoport már egyértelmű, csupán a két létező fajtát kínálja kérdésében opciónak!... 🙂

Benedek Tibor - kabaré - EGYEBEK... 🙂

Benedek Tibor

A 20 évnyi (2001 óta tartó) szerkesztői munkám során felhalmozott korrektúrahegyek évek alatt akkorára nőttek, hogy most bármennyit is dobok ki, a méretük csak nem akar csökkenni... Akkoriban (2008 előtt) a PDF-nek még nyoma sem volt, ezért voltam kényszerítve a papír alapú korrektúrákat "őrizgetni" (s tettem ezt azért, hogy ha egy háklisabb szerző kekeckedne, akkor legyen nyoma, hogy ő miket "hordott össze", s melyek voltak a saját módosításaim, de végül egyszerűbb módját választottam az ilyen szerzőkkel való "bánásmódnak": beszüntettem velük a munkakapcsolatot/!/)- ma már persze egészen más a helyzet, s már addig "fejlődtem", hogy "sárga cetliken" tudom a korrektúra-megjegyzéseimet a PDF-fájlokban rögzíteni (miképpen azt a Kossuth Kiadó kiváló munkatársa/korrektora, Török Mária is teszi), és így számítógépemen pedánsan, környezettudatosan őrizni. Annak idején mindenesetre csak az ÉlőVilág magazin 1664 oldalt tett ki, és egyelőre még annyi időm sem volt, hogy  össze tudjam számlálni (de majd a google ebben /is/ segítségemre lesz), most legyen elég annyi hozzá, hogy ha "úgy hozta", elvállaltam a jeles kabarészerző, Trunkó Barnabás kéziratának gondozását is (s hogy miért? Ezért: youtube.com/watch?v=KByHC5yVSP8 🙂) Már-már úgy voltam a korrektúrákkal, mint Benedek Tibor híres kabaré-konferansziéjában, amikor a bájglik történetét meséli el... 🙂 

Megtekinthető itt: youtube.com/watch?v=hWt5vBRfIbs&t=7s

Ami pedig a korrektúrakupacok hasznát illeti, kiderült, hogy van! 

Faina 2 hónapos korában (Martina Váchova felvétele)

Amikor Fainát elhoztuk Molnár V. Attila barátommal Csehország - majdnem - legtávolabbi zugából, egy Hradec Králové melletti kis településről, Martina Váchova kedves cseh tenyésztőtől 2015-ben, már-már döbbenetes látvány fogadott: a két felnőtt berni kopó egymáshoz simulva aludt az üvegajtó előtt - s minden vágyam volt, hogy egyszer majd az én falkatársaim is így szenderegjenek...
Eleinte ebeim a lakás két foteljében aludt, s azt gondoltam, hogy e bútordarabokat majd fokozatosan közelítem egymáshoz, és így "kényszerítem" a kutyákat egymás közelségében aludni... De ez azért mégsem lett volna az igazi - a cseheknél ez teljesen más volt, ott önszántukból jött létre a meghitt jelenet!
Most pedig visszatérek a korrektúrahegyekhez: ezek viszonylagosan pedánsan emelkedtek a radiátor mellett, mígnem drága Édesapám ki nem hívta a gázszerelőt... (Zárójelben jegyzem meg, hogy én évekig jól elvoltam fűtés nélkül. és jót derültem, amikor nagy hír volt a határon innen, hogy Romániában a lakásokban 17 °C van; na nálam éppen annyit mutatott a hőmérő, és semmi bajom nem volt azzal). Tehát jött a szerelő, és akkor beütött a Generalkrach (majdnem olyan, mint Dévényi Tibor /nem AZ A Dévényi/!//, Dr. Ezésez Géza karrierje című pompás opuszában itt: med.u-szeged.hu/expsur/gk.htm !) - a kupac egy óvatlan mozdulata miatt korrektúrák összeroskadt!

S mi jó származott ebből? Kutyatársaim azóta hozzászoktak az egymás mellett alváshoz - a korrektúrák között!  🙂

(Jómagam éppenséggel a mákosat szeretem... 🙂)

Ideiglenes bejegyzés érdekesebb szövegeim elérhetőségeivel:

A külvilágra "nyitott" füsti fecske © Szabó Gábor

Ideiglenes bejegyzés érdekesebb szövegeim elérhetőségeivel, amelyekből akár egy könyv is megvalósítható lenne...

http://flora-es-fauna.blogspot.com/2021/02/egy-megbizhato-kiado-szamara.html

https://flora-es-fauna.blogspot.com/2014/09/a-minap-flora-hatan-egy-kullancsot.html

https://flora-es-fauna.blogspot.com/2019/06/guano.html

https://flora-es-fauna.blogspot.com/2015/03/szalonka-varosban.html

https://flora-es-fauna.blogspot.com/2015/10/tepozarak-kampok-szorok.html

https://flora-es-fauna.blogspot.com/2013/12/a-konyvesboltok-kinalataban-tucatszam.html

https://flora-es-fauna.blogspot.com/2014/02/beagle.html

https://flora-es-fauna.blogspot.com/search/label/kacsavad%C3%A1szat

https://flora-es-fauna.blogspot.com/2019/04/egy-sor-ozat-ar-2002-ben-epp-feluthoz.html

https://flora-es-fauna.blogspot.com/2019/04/patkanyok.html

https://flora-es-fauna.blogspot.com/2015/01/ludas-matyi-szellemi-tulajdon-es.html

https://flora-es-fauna.blogspot.com/2015/02/hobagoly-regi-baszmannaja-utcaban.html

https://flora-es-fauna.blogspot.com/2014/11/petenyi-pethenyi.html

https://flora-es-fauna.blogspot.com/2016/12/a-kutyak-taplalasarol.html

Faina mint Mózes

MÓZES MÁSODIK KÖNYVE  - 17. fejezet: 

Mózes vizet fakaszt a sziklából

"A Bibliában minden benne van!"  - tartja a mondás, így "felvezetésként" talán elég utalnom a következő oldalra a világhálón: abibliamindenkie.hu/uj/EXO/17/

Faina ma délelőtt mintegy fél órát feküdt az üres vizest tál előtt..Fixírozta! Gondolom, azt képzeli magáról, hogy ha erőteljesen bámulja, akkor abból majd víz fakad! Komolyan mondom, Mózesnek képzeli magát! Vagy netán Fényes Adolf ugyanezen témában festett képére gondol?...🙂

És hogy "adjak a kultúrának" is (szintén a világhálóról idézve):

Fényes Adolf (Kecskemét, 1867 – Budapest, 1945) festészeti tanulmányait 1884-ben kezdte, majd weimari és párizsi tanulmányait követően Benczúr Gyula mesteriskolájában folytatta. 1898-tól egyik alapítója lett a Kohner Adolf támogatásával működő szolnoki művésztelepnek. Fényes Adolf apja Fischmann Simon kecskeméti rabbi, anyja a pesti zsidó közösség első rabbijának, Wahrmann Izraelnek az unokája. A neves családból származó, kiváló festő több képe szerepel a Zsidó Múzeum gyűjteményében. Mózes vizet fakaszt a sziklából című festményét Krausz Simon, a vakmerő tőzsdei üzletkötéseiről híres bankigazgató vásárolta meg a múzeum számára 1922–ben, a közvetítésre pedig Kóbor Tamást, az Újság – később íróként is jelentős – munkatársát kérte fel. A festmény azt a jelenetet ábrázolja, amikor a pusztai vándorlás során Mózes a Hóreb hegyen botjával a sziklára üt, és isteni beavatkozással vizet fakaszt belőle. A bibliai szöveg folytatása az Amalek elleni küzdelemről és győzelemről szól – így a szöveges hagyományban járatosak számára a részlet felidézhette a nemzedékről nemzedékre feltámadó zsidóellenes támadások történetét is (2Mózes 17. fejezet).

Verdi és a mi XX. századunk... 🙂

"Előhang" - avagy asszociációs játék: el lehet-e jutni Enyedi Ildikótól Giuseppe Fortunino Francesco Verdi-n és Lady Macbethen át IS Enyedi Györgyig?... 

🙂

mafab.hu/movies/az-en-xx-szazadom-32377.html

Évekkel ezelőtt sokáig dúdoltam magamban egy bájos melódiát, s nehogy elfelejtsem, hónapról hónapra felfrissítettem a memóriámban, lévén halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy először hol találkoztam vele.... Aztán a "királyi" televízióban futólag láttam egy filmből egy részletet, amelynek "háttérzenéje" éppen ez a dallam volt! Ennek nagyon megörültem, örömöm azonban nem volt teljes, mert az továbbra is talány maradt számomra, hogy ki a zeneszerző, és mely műből származik. E kérdésekre akkor részben választ kaptam, amikor adásba került Enyedi Ildikó "Az én XX. századom" című filmje... HEURÉKA! 🙂 Bár a zeneszerző kilétét illetően még voltak fenntartásaim, mert a wikipédián e film adatlapján zeneszerzőként csupán Vidovszky Lászlót tüntették fel, pedig a hangszerelése engem a Verdi-operákra emlékeztetett. És itt segítségemre a youtube "jött", ennek keresőjében az Enyedi-film melletti "ajánlatként szerepelt Verdi Macbeth operájának ominózus részlete is! Számomra felfoghatatlan módon a wikipédia Enyedi-filmről szóló - fentebb említett - adatlapján Giuseppe Fortunino Francesco Verdi nevét NEM tüntetik fel! Na rendben van, a Giuseppe Fortunino Francesco keresztnévsort talán túlzás lett volna ott szerepeltetni, de Verdi neve méltatlanul lett mellőzve, hiszen már a film legelején az ő zenéje csendül fel! Sok-sok évvel ezelőtt ennek a filmnek csak egy töredékét láttam (a világhálón is megtaláltam a sokáig önmagamban dúdolt dallamot itt: 

mafab.hu/movies/az-en-xx-szazadom-32377.html  ) - de még itt sem derült fény a zeneszerző kilétére...

Végül a MEZZO csatornán (amely napjainkban az egyetlen, nézhető programokat nyújtó műsor-szolgáltató) megláttam/hallottam ezt a zenét, s kiderült, hogy Verdi "Macbeth" című operájából származik.

Olga Sergeeva mint Lady Macbeth

(Ez nem épp a jelen bejegyzés tárgyát érintő részlet, de ennek ellenére megvan a maga "bája", javaslom 2:00-kor különösen odafigyelni, amikor a művésznő a boros kupát flegmán a deszkaasztalhoz vágja! 🙂)

A teljes opera pedig megtalálható itt (benne azzal a BIZONYOS részlettel is! 🙂):

youtube.com/watch?v=xw8UWP1U3vI&t=3125s

Egyszer  (a nekem továbbra is Moszkva téren az óra alatt) találkozóm volt megbeszélve egy kedves barátnőmmel, aki agárdi madárvártai táborozóim közül kettőnek (Dóri és Balázs) édesanyja, és a Magyar Tudományos Akadémián dolgozik. E találkozónk során elmeséltem neki, hogy ma milyen blogbejegyzést tervezek közzétenni, és a jeles filmrendezőnő neve hallatán "felcsillant a szeme":

- Tudod ki volt az édesapja Enyedi Ildikónak?

Na, gondoltam magamban, ha ezt az MTA munkatársa kérdezi úgy, mintha nekem azt tudni kéne, akkor nem lehet más, mint Enyedi György akadémikus, az MTA rendes ragja, akivel egyetemben voltam a National Geographic hazai kiadásánál a tanácsadó testület tagja. A Professzor úr emlékéhez méltatlan lenne, ha itt egy röpke blogbejegyzést szentelnék csak neki, ám itt is segítségemre van a wikipédia, jelesül ezzel a szócikkel:

hu.wikipedia.org/wiki/Enyedi_György_(geográfus)

 

Enyedi György

E bejegyzés írásának végére érve, és a közzététel előtt újra végigolvasva, számomra úgy tűnik, hogy ez az én XXI. századom  egyik egészen kerek története...🙂

(ÉS IDE CSAK AZÉRT IS BETESZEM A TISZTELETEDRE: MIRZATEN!:)