2022. augusztus 3., szerda
A heterotróf lények örök dilemmája...
2022. július 29., péntek
JOBBADÁN...
Örkény-Déry: Három nap az Aranykagylóban
Egy négykezes regény tanulságos története
(Részlet)
Egy irodalmi idill
– Mit irkálsz te ott? – figyelt föl Déry.
– Hogy reggel szoktam borotválkozni.
– Előtte.
– Hogy jobbadán reggel szoktam borotválkozni.
– Azt írtad, jobbadán?
– Azt.
Déry, mint aki nem hisz a fülének,
fölállt, megkerülte az asztalt, és belenézett a kéziratba.
– Mit jelent ez?
– Mi mit jelent?
– Ez a jobbadán.
– Azt jelenti, inkább.
– Akkor miért nem írod, hogy inkább?
– Mert elhasznált, semmitmondó. A jobbadán nyomósabb,
választékosabb.
– Van ilyen szó egyáltalán?
– Van – mondtam. – Például: „Én jobbadán bort
iszom, te viszont sört.” Azt hiszem, elég hitelesnek hangzik.
– Nekem az inkább a
hitelesebb.
– Nekem a jobbadán.
– Nem tudom, mit mondjak – nézett rám
szomorúan Déry. – Szerintem egy kicsit mesterkélt.
– Ne mondj már ilyet – kértem.
– Affektált.
– Ugyan már.
– Sőt: tetszelgő.
– Még az is!
– Soha életemben le nem írtam ezt a szót –
így Déry.
– Nekem jobban tetszik, mint az inkább –
így én.
– Az a te dolgod. Most azonban közösen
írunk regényt, és egy közös regényben a szókincs is közös.
– Hagyjuk talán abba? – kérdeztem, s már
föl is álltam.
– Abba akarod hagyni? – kérdezte ő, s
fölállt.
– Te akartad abbahagyni.
– Azt én egy
szóval se mondtam. Csak a te jobbadánodat
kifogásoltam.
– Akkor hát azt
írom: inkább.
– Ne írj le
semmit a kedved ellenére.
– De neked sem
akarom a kedvedet szegni.
– Tudod, mit? Ha
már úgy beleszerettél, maradjunk annál a nyavalyás jobbadánnál
– mondta Déry nagylelkűen, és leült. Egy intéssel jelezte, hogy folytassuk a
munkát.
+Ezt a kis
epizódot azért tartom közlésre érdemesnek, mert jelzi ugyan a két társszerző
növekvő idegességét (melynek Dérynél étvágytalanság, nálam álmatlanság volt a
kísérő tünete), de azt is ékesen bizonyítja, hogy még a legvitásabb
összeütközéseket is békés kompromisszumokkal tudtuk elsimítani. Valóban, úgy
emlékszem, hangunkat soha meg nem emeltük, nézeteltéréseink nem fajultak
marakodássá, egymáson sebet sohasem ejtettünk.
Sajnos,
emlékezetem már több ízben cserbenhagyott. Ennélfogva kénytelen vagyok helyt
adni egy ellenvéleménynek, hitelesnek elfogadni, és a nyilvánosság elé tárni
egy perdöntő, korabeli dokumentumot, mely tárgyilagosabb – bár jóval sötétebb –
képet fest alkotó együttműködésünkről.
Egy irodalmi antiidill
Déry Tiborné naplójegyzete
Ábrahámhegy,
1954. szept. 14.
Ordítanak. Verik az asztalt. Mindjárt
megölik egymást. A ricsajnak valami „jobbadán” az oka. Mi bajuk vele?
Most csönd lett, kopog az írógép. Írnak. A
két fiatalasszony lábujjhegyen jár, hogy meg ne zavarják a vajúdókat. Mesélnek
a kislánynak, nehogy lármát csapjon, játszanak a kutyával, nehogy futkározzon.
De hiába. Megint összekaptak.
Nem írás ez, hanem birkózás, késelés.
Egy-egy igét, főnevet döfnek egymás bordái közé, hogy aztán önnön sebeiket
nyalogatva és a másikéinak örülve húsz-harminc percre megálljon a munka. Az
egyik mond egy szót, a másik is mond egyet, feldühödnek, kitör a botrány, míg
bele nem fáradnak, és lihegve meg nem állapodnak egy harmadik szóban. Akkor
verni kezdik a gépet, de úgy, hogy a túlsó partra is áthallik.
Most valami szellemes dolgot találhattak
ki, mert fölcsap egy hahota-duett, de máris elhallgatnak, mert utólag rájöttek,
hogy amin olyan jól mulattak, sajnos, humortalan.
Megint egymásnak esnek.
„Párttitkár, párttitkár”, csak ezt hallani a nagy tombolásból. No végre, elült
a zaj, kopog az írógép, írják a párttitkárjukat, öt percig csend lesz. Az jut
eszembe, hogy közös lónak írós, nem pedig túrós a háta.
2022. július 27., szerda
HOGYAN /NE/ FOTÓZZUNK GOMBÁKAT? - ÉS MÁS REFORMJAIM
Amikor alkotó-sorozatszerkesztőként az ÉLŐVILÁG ENCIKLOPÉDIA 2. kötete kapcsán majdnem beállt a GENERÁLKRACH, mert az ÉLŐVILÁG MAGAZIN különféle gombás lapszámainál MONOPOLHELYZETET ÉLVEZŐ, amúgy GOMBA-SZAKÉRTŐNEK elég jó szerző képtelen volt felfogni egyrészt, hogy se engem, se a NAGYKÖZÖNSÉGET nem az érdekli elsősorban, hogy egy-egy gombafajnak mekkora a termőteste, ha megdörzsölik, milyen "illatot" / 
/ áraszt, másrészt ROPPANT IDEGESÍTETT, hogy AKÁRHÁNY publikációja volt, azokban EGYRE-MÁSRA csakis FÉLBEVÁGOTT, "MEGNYOMORÍTOTT" példányokat mutatott be képein, amit azzal tetézett, hogy KÖZÉPSZERŰ "csendéleteket" rendezett be, vélelmezve, hogy EZEKKEL majd például Rembrandt magasságába emelkedik "művészete"! Nos, amikor a magazin-lapszámokból az ÖSSZEGZÉST, a fentebb jelzett kötet A KÁRPÁT-MEDENCE GOMBÁI ÉS NÖVÉNYEI kötet véghajrájában derült ki, amikor a BOTANIKAI ÍVEKET az Alföldi Nyomda már kinyomta, és csak az első ívek hiányoztak, kiderült, hogy SEMMI ÚJ FÉNYKÉP NEM KÉSZÜLT, ráadásul éppen ez a személy érte el, hogy hazánkban TÖBB gombafajt védetté nyilvánítottak - ellenben míg ez a 2001-2003 között megjelent magazinban még ADEKVÁT anyag volt, mintha erről megfeledkezett volna - ISMÉT SZEREPELTETTE A "KÉZIRATÁBAN"! Tarthatatlan volt a helyzet! Tudtam, hogy Dr. Jakucs Erzsébet, aki akkor a MAGYAR MIKOLÓGIAI TÁRSASÁG elnöke volt, írt egy egyetemi tankönyvet, MIKOLÓGIA címmel. /// innen a történet meghaladja e bejegyzés kereteit, blogban írom meg ///, tehát a kedves tanárnő, bár SOSEM TALÁLKOZTUNK, volt szíves elküldeni nekem a kért kéziratot. Ekkor EGY HÉT ALATT/!/ "mikológussá" képeztem ki magam a SZENT JUPÁT ÉTTEREMBEN, és gyakorlatilag MINDEN ÉTELHEZ gombamártást rendeltem, vagyis tort ültem a gombákon! Barátaimtól kért és kapott képeket kiterítettem az asztalra, sorra-vettem, melyikük a bazídiumos, a tömlős, és a kötet rendben megjelent.
/ áraszt, másrészt ROPPANT IDEGESÍTETT, hogy AKÁRHÁNY publikációja volt, azokban EGYRE-MÁSRA csakis FÉLBEVÁGOTT, "MEGNYOMORÍTOTT" példányokat mutatott be képein, amit azzal tetézett, hogy KÖZÉPSZERŰ "csendéleteket" rendezett be, vélelmezve, hogy EZEKKEL majd például Rembrandt magasságába emelkedik "művészete"! Nos, amikor a magazin-lapszámokból az ÖSSZEGZÉST, a fentebb jelzett kötet A KÁRPÁT-MEDENCE GOMBÁI ÉS NÖVÉNYEI kötet véghajrájában derült ki, amikor a BOTANIKAI ÍVEKET az Alföldi Nyomda már kinyomta, és csak az első ívek hiányoztak, kiderült, hogy SEMMI ÚJ FÉNYKÉP NEM KÉSZÜLT, ráadásul éppen ez a személy érte el, hogy hazánkban TÖBB gombafajt védetté nyilvánítottak - ellenben míg ez a 2001-2003 között megjelent magazinban még ADEKVÁT anyag volt, mintha erről megfeledkezett volna - ISMÉT SZEREPELTETTE A "KÉZIRATÁBAN"! Tarthatatlan volt a helyzet! Tudtam, hogy Dr. Jakucs Erzsébet, aki akkor a MAGYAR MIKOLÓGIAI TÁRSASÁG elnöke volt, írt egy egyetemi tankönyvet, MIKOLÓGIA címmel. /// innen a történet meghaladja e bejegyzés kereteit, blogban írom meg ///, tehát a kedves tanárnő, bár SOSEM TALÁLKOZTUNK, volt szíves elküldeni nekem a kért kéziratot. Ekkor EGY HÉT ALATT/!/ "mikológussá" képeztem ki magam a SZENT JUPÁT ÉTTEREMBEN, és gyakorlatilag MINDEN ÉTELHEZ gombamártást rendeltem, vagyis tort ültem a gombákon! Barátaimtól kért és kapott képeket kiterítettem az asztalra, sorra-vettem, melyikük a bazídiumos, a tömlős, és a kötet rendben megjelent. 
A gombafotózási reformjavaslatom pedig - többek között elérhető ezen az oldalon: gombanet.hu/upload/files/2009.pdf
Folytatás a flora-es-fauna-blogspot.hu oldalon az interneten!
Amúgy kéretik nem elfeledni a SÜLT ZÖLD PARADICSOM film
egyik alapmondatát: A MÁRTÁSBAN VAN A TITOK!
 |
Kérem, ne vegyék PIKÍRT zárómegjegyzésnek, de az olvasóim közül ismeri BÁRKI a Pars Kiadót?
A kiváló Csiby Mihály illusztrátor-művész úr kapcsán ezt a bejegyzést HAMAROSAN frissítem majd!
2022. július 25., hétfő
NEM ÉS NEM ÉS NEM...
NEM ÉS NEM ÉS NEM - avagy miért idiotizmus a magyar zoológiai szaknyelvben a "nem" és a "genusz", s kiváltképpen a "genusznév" alkalmazása - megjelent a Madártávlat magazinban - az ebben megfogalmazott szempontot még a kiváló entomológus, az MTA rendes tagja, Papp László is támogatta!
2022. július 23., szombat
"Tücsök-Houdini"
https://www.youtube.com/watch?v=303S9kOxd0c
Ezen a parádés filmfelvételen négy módozatát láthatjuk, amint a köztudottan intelligens polip kiszökik a rabságból. Ezekről a filmrészletekről jutott eszembe, hogy az egyik kétfoltos tücskömről nem gondoltam volna, hogy társai közül, számomra érthetetlen módon, Harry Houdini módjára két héttel ezelőtt képes volt eltűnni, és tegnapelőttig totális csendben éldegélni a lakásom valamelyik zugában!🙂
Ellenben minap este meghallottam, hogy az előszobában a szokott lakhelyükön ciripelő társaihoz a belső szobából is csatlakozik e jellegzetes tücsökhang! Tehát még él! Ez örömmel töltött el, ugyanakkor azonnal aggódni is kezdtem, hiszen a lakásban kószálva evidensen a korábban elraktározott zsírtartalékaiból élt, így újabb táplálékot nem lelve és azokat felélve, menthetetlenül elpusztul. Lévén felelőséggel tartozom az életéért, valamit ki kellett találnom! Gyermekkoromban számos trükkös technikát ókumláltam ki állatbefogásokhoz, így eredményesen csaltam fogóeszközökbe különféle rovarokat, a galambokat és gerléket pedig az ablak két nagy üvegtáblája közötti szűk térbe szórt kenyérmorzsákkal "invitáltam" olyan helyre, ahol gyorsan megfordulni/menekülni képtelenek voltak, én eközben a közeli asztal mögül figyeltem a viselkedésüket, kezemben egy hosszú, a nyílászáró kilincséhez kötözött madzaggal a megfelelőnek ítélt időpontban berántottam az ablaktáblát, és ennek eredményeképp az ideiglenes-rabmadarakat kedvemre simogathattam, tanulmányozhattam testfelépítésüket!🙂
Visszatérve az elszökött tücsökhöz, azt a módszert alkalmaztam, hogy egy közepes-méretű, öblös uborkásüveget "metamorfózissal", értsd egy falatka hússal és zöldségekkel tücsökcsapdává alakítottam át, majd egy, a feltehető tartózkodási körzete közepén lévő fotel sarkába helyeztem FERDÉN, vagyis, hogy-ha észleli a csalétket, befelé képes legyen menni, a kiút számára azonban lezárt!
A módszer bevált, ma reggel a szökevényt az ominózus üvegben találtam, most pedig az előre előkészített, a szomszédos utca-szakaszon tépkedett tyúkhúrhajtásokkal táplálom, egyelőre karanténban. Vélelmezem, hogy egyedül unja magát, de legalább lesz ideje elgondolkodni, mennyivel jobban érezheti magát a társai szomszédságában!
Mármost talán csak Dsuang Dszi tudná megmondani, hogy én voltam-e ravaszabb, hogy a fentebb említett fogási módszert rögtönöztem, vagy a tücsök, aki lakás-szerte grasszálva megtalálta a neki szánt ideiglenes-"börtönt", avagy a lepke, aki a nagyvilágban repkedve, a feromonokat érzékelve, idegen fajok tömkelege között megtalálja társát, akivel közös "szót" érthetnek és kommunikálhatnak! 🙂
"Ti mind azt hiszitek, hogy a természet a végét járja, holott csak most kezdődik; ti mindig azt gondoljátok, hogy a természet ismeri célját, holott a cél egyre távolabb megy; ti mindig azt gondoljátok, hogy a természet mindent megadott, holott még sokkal többje van tartalékban." Dsuang Dszi
Szabó Lõrinc:
Dsuang Dszi álma
Kétezer évvel ezelõtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
- Álmomban - mondta,- ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.
- Lepke,- mesélte,- igen, lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy õ Dsuang Dszi...
És felébredtem... és most nem tudom,
most nem tudom,- folyatta eltünõdve,-
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet? -
Én jót nevettem: - Ne tréfálj Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! -
Õ mosolygott: - Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát! -
Õ mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,
és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke õt és mindhármunkat én.2022. július 10., vasárnap
Stohl Gábor: "Jó pöszmötölést!"
1994 táján épp a Magyar Természettudományi Múzeum Emlősgyűjteményében dolgoztam koponyahatározómon, amikor az egyik dolgozószobából éppen kilépő Stohl Gábor, látva, hogy tolómérő segítségével rögzítem egyes fajok koponyaméreteit, ezzel köszöntött: "Jó pöszmötölést!"
Szó se róla, a kedélyes doktor úrnak sikerült is néhány komolyabb munkát is a tudomány és az ismeretterjesztés "asztalára" letennie, például az általam egykoron igen kedvelt Búvár Zsebkönyvek sorozatban megjelent Egyszervolt állatok és a Fauna Hungariae című sorozat Emlős háziállatok című kötetét, de ekkortájt már jobbadán az irodáját belepő mongol futóegerek gondozásával foglalatoskodott, nevezetesen a sárgarépát diribdarabokra szeldelte - hogy drága egereinek ezzel már ne kelljen bíbelődniük...
. ...a Fauna Hungariae sorozat eme kötete, bocsánat, de a FUTOTTAK MÉG kategóriába tartozott!
Jut is eszembe, évekkel ezelőtt az élelmiszerboltban vettem egy doboz szerb gyártású sárgarépalevet, amelyen ez a felirat szerepelt (értelemszerűen szerb nyelven): шаргарепа! Azaz a szerbek egy az egyben átvették a magyar szót, csak cirill betűkkel írták át! :)
Szó se róla, a kedélyes doktor úrnak sikerült is néhány komolyabb munkát is a tudomány és az ismeretterjesztés "asztalára" letennie, például az általam egykoron igen kedvelt Búvár Zsebkönyvek sorozatban megjelent Egyszervolt állatok és a Fauna Hungariae című sorozat Emlős háziállatok című kötetét, de ekkortájt már jobbadán az irodáját belepő mongol futóegerek gondozásával foglalatoskodott, nevezetesen a sárgarépát diribdarabokra szeldelte - hogy drága egereinek ezzel már ne kelljen bíbelődniük...
Sajnos Stohl doktor úrról nem találtam minőségi fényképet az interneten, de - bántódás ne essék - legjobb barátjának, Dely Olivér György ezen képen látható kissé bohókás mentalitása rá is jellemző volt...
A történet ELVÁLASZTHATATLAN RÉSZE, hogy ugyanekkor a Baross utcában, a világhíressé vált MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM Emlősgyűjteményének vezetője, Dr. Topál György, amikor hallomást szerzett arról, hogy Pungor Ernő az ÁLLATTANI TUDOMÁNYOS KUTATÁST a MATATÁSSAL véli azonosnak, teljes joggal felháborodott. Hozzáteszem, ez az ALPÁRI MENTALITÁS nem is ÚJ-KELETŰ, lévén már 1902-ben, az ÁLLATTANI KÖZLEMÉNYEK szaklap legelső számában ELMÉLKEDVE BÚVÁRKODJUNK címmel írt fontos cikket hazánk - úgy 1914-ig - legjelentősebb zoológusa, Méhelÿ Lajos.
 |
Stohl doktor talán LEGNAGYOBB alkotása a nemzetközi hírű TEREPI madárhatározó, mégpedig a Peterson - Hollom - Mountford szezőtrió EURÓPA MADARAI kötet fordítása volt!... |
. ...a Fauna Hungariae sorozat eme kötete, bocsánat, de a FUTOTTAK MÉG kategóriába tartozott!
Jut is eszembe, évekkel ezelőtt az élelmiszerboltban vettem egy doboz szerb gyártású sárgarépalevet, amelyen ez a felirat szerepelt (értelemszerűen szerb nyelven): шаргарепа! Azaz a szerbek egy az egyben átvették a magyar szót, csak cirill betűkkel írták át! :)
Lám, még a ZÖLDSÉGEN is a sárgarépa = шаргарепа szerepel!
2022. július 5., kedd
Faina alszik
Cesar Millan szerint az ebek az emberek kanapéján NEM ALHATNAK! OK: de kényelmesen egy fotelben?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)