2019. november 11., hétfő
"Hannoveri vagy bajor"?
Ma kora délután a Gellért-hegyi víztározó fölötti - állítólag hivatalos - kutyafuttatón jártunk, amikor szembejött egy kedves, idősödő úr, aki a Márai-féle honpolgár és a hajléktalan furcsa "egyvelegét" alkotta. Ruhájáról tükröződött a szegénység, a tekintetéből pedig az értelem.
Nem sokat teketóriázva, köszönés nélkül feltette a nyitókérdést:
- Hannoveri vagy bajor?
Na én ettől majdnem lehidaltam (bár az Erzsébet híd jóval arrébb van a hegy alatt), hogy van ma Magyarországon olyan laikus, akinek Flóra esetében a fajtacsoport már egyértelmű, csupán a két létező fajtát kínálja kérdésében opciónak!... 🙂
2019. november 9., szombat
Benedek Tibor - kabaré - EGYEBEK... 🙂
![]() |
Benedek Tibor |
Ami pedig a korrektúrakupacok hasznát illeti, kiderült, hogy van!
Faina 2 hónapos korában (Martina Váchova felvétele)
Eleinte ebeim a lakás két foteljében aludt, s azt gondoltam, hogy e bútordarabokat majd fokozatosan közelítem egymáshoz, és így "kényszerítem" a kutyákat egymás közelségében aludni... De ez azért mégsem lett volna az igazi - a cseheknél ez teljesen más volt, ott önszántukból jött létre a meghitt jelenet!
Most pedig visszatérek a korrektúrahegyekhez: ezek viszonylagosan pedánsan emelkedtek a radiátor mellett, mígnem drága Édesapám ki nem hívta a gázszerelőt... (Zárójelben jegyzem meg, hogy én évekig jól elvoltam fűtés nélkül. és jót derültem, amikor nagy hír volt a határon innen, hogy Romániában a lakásokban 17 °C van; na nálam éppen annyit mutatott a hőmérő, és semmi bajom nem volt azzal). Tehát jött a szerelő, és akkor beütött a Generalkrach (majdnem olyan, mint Dévényi Tibor /nem AZ A Dévényi/!//, Dr. Ezésez Géza karrierje című pompás opuszában itt: med.u-szeged.hu/expsur/gk.htm !) - a kupac egy óvatlan mozdulata miatt korrektúrák összeroskadt!
S mi jó származott ebből? Kutyatársaim azóta hozzászoktak az egymás mellett alváshoz - a korrektúrák között! 🙂
(Jómagam éppenséggel a mákosat szeretem... 🙂)
2019. november 8., péntek
Ideiglenes bejegyzés érdekesebb szövegeim elérhetőségeivel:
Ideiglenes bejegyzés érdekesebb szövegeim elérhetőségeivel, amelyekből akár egy könyv is megvalósítható lenne...
Faina mint Mózes
MÓZES MÁSODIK KÖNYVE - 17. fejezet:
Mózes vizet fakaszt a sziklából
"A Bibliában minden benne van!" - tartja a mondás, így "felvezetésként" talán elég utalnom a következő oldalra a világhálón: abibliamindenkie.hu/uj/EXO/17/
És hogy "adjak a kultúrának" is (szintén a világhálóról idézve):
2019. november 7., csütörtök
Verdi és a mi XX. századunk... 🙂
"Előhang" - avagy asszociációs játék: el lehet-e jutni Enyedi Ildikótól Giuseppe Fortunino Francesco Verdi-n és Lady Macbethen át IS Enyedi Györgyig?...
🙂
mafab.hu/movies/az-en-xx-szazadom-32377.html ) - de még itt sem derült fény a zeneszerző kilétére...
Végül a MEZZO csatornán (amely napjainkban az egyetlen, nézhető programokat nyújtó műsor-szolgáltató) megláttam/hallottam ezt a zenét, s kiderült, hogy Verdi "Macbeth" című operájából származik.
Olga Sergeeva mint Lady Macbeth
(Ez nem épp a jelen bejegyzés tárgyát érintő részlet, de ennek ellenére megvan a maga "bája", javaslom 2:00-kor különösen odafigyelni, amikor a művésznő a boros kupát flegmán a deszkaasztalhoz vágja! 🙂)
A teljes opera pedig megtalálható itt (benne azzal a BIZONYOS részlettel is! 🙂):
youtube.com/watch?v=xw8UWP1U3vI&t=3125s
Egyszer (a nekem továbbra is Moszkva téren az óra alatt) találkozóm volt megbeszélve egy kedves barátnőmmel, aki agárdi madárvártai táborozóim közül kettőnek (Dóri és Balázs) édesanyja, és a Magyar Tudományos Akadémián dolgozik. E találkozónk során elmeséltem neki, hogy ma milyen blogbejegyzést tervezek közzétenni, és a jeles filmrendezőnő neve hallatán "felcsillant a szeme":
- Tudod ki volt az édesapja Enyedi Ildikónak?
Na, gondoltam magamban, ha ezt az MTA munkatársa kérdezi úgy, mintha nekem azt tudni kéne, akkor nem lehet más, mint Enyedi György akadémikus, az MTA rendes ragja, akivel egyetemben voltam a National Geographic hazai kiadásánál a tanácsadó testület tagja. A Professzor úr emlékéhez méltatlan lenne, ha itt egy röpke blogbejegyzést szentelnék csak neki, ám itt is segítségemre van a wikipédia, jelesül ezzel a szócikkel:
![]() |
Enyedi György |
E bejegyzés írásának végére érve, és a közzététel előtt újra végigolvasva, számomra úgy tűnik, hogy ez az én XXI. századom egyik egészen kerek története...🙂
2019. november 6., szerda
És megtaláltam a mobilomat! 🙂
Falkámnak éppen "vadászatra" (értsd: húsért) indultam a Nagyvásárcsarnokba, és a Hegyalja úton a dugóban araszoló gépkocsik között sasszézásom közben megcsörrent a mobiltelefonom. Az ilyetén kütyükkel kapcsolatos (v)iszonyomról korábban már írtam, nem ismétlem meg azt, csupán idemásolom elérhetőségét:
flora-es-fauna.blogspot.com/2019/04/a-tavkozles-vilagnapjan.html
Tehát a telefon szólt, kiderült, hogy egy kedves kollégám hív, közben láttam, hogy épp a megállóhoz közelít a 8-as busz - nosza, iszkiri, sikerült utolérnem (közben nem megszakítva a beszélgetést). Néha kitekintettem az ablakon, megnézni, hogy hol tartunk épp, s egyszer látom ám, hogy egy csiga huss(!), elillant a lassan poroszkáló busz mellett...
(Zárójelben még e "történethez" tartozik, hogy ezen az úton háromféle busz közeledik: a már említett 8-as, a 112-es és a 110-es. Közülük az első amolyan gőgös, hosszú, ebben leginkább azt szeretem, hogy az utolsó előtti ajtónál található egy személyes ülést rajtam kívül szinte senki sem preferálja, így nekem gyakorta jut ülőhely zsúfolt járműveken is - így történt ez alkalommal is. A másik kettő a "szót sem érdemel"-kategória... Ellenben a Sánc utcai megállóból olykor látni a 178 -ast, hát ahogy az bekanyarodik az Aladár utcába a Czakó utcából, na az, kérem, egy kész Tyrannosaurus, de a Hegyalja útra csak ritkán terelik!)
És most, a buszokkal tett kis kitérő után vissza a mobiltelefonáláshoz... Jobb kezemben a távrecsegő, bal kezem a zsebemben, és minthogy iparkodnom kellett, elkezdtem a mobilomat keresgetni, hogy megnézzem rajta, mennyi az idő, de - fájdalmamra - sehogy sem bukkantam rá! Mondom beszédpartneremnek ebbéli gondomat, mire ő:
- Te hülye, hát épp azon beszélsz velem! 🙂
Mármost, a hazai könyvszakma egy jeles képviselője mondta nekem - úgy 20 évvel ezelőtt -
,hogy munkánk során hülyebiztosra kell menni!
E definíció alapján a telegrácsom nem hülyebiztos! Én legalábbis alig tudom kezelni, jobbadán csak kronométernek tudom használni... 🙂
p.s.hazafele tartva a csigát már nem láttam!
2019. november 4., hétfő
A madárrendszer közepén?
A Kossuth Kiadó gondozásában megjelenő ÉlőVilág magazin (2001-2003) épp a 26. lapszámhoz "érkezett", amikor a következő, a ma délelőtt megtalált kéziratom főszerkesztői vezércikként nyomtatásban megjelent. Majd' 20 év távlatából délután újraolvasva egész jónak találtam, és úgy vélem, egy blogbejegyzést megér...🙂

A madárrendszer közepén?
(avagy a főszerkesztő
címmagyarázata)
Az ÉlőVilág 26. számával elérkeztünk sorozatunk
közepéhez. De vajon van-e közepe a madarak rendszerének? Szigorú
tudományossággal egyértelmű a válasz: nincs!
Akkor miért ezt a címet választottuk ehhez a füzethez?
Nos, a hazai élőlényeket bemutató sorozatunkban változatos madárcsoportokhoz
érkeztünk. Most mutatjuk be a sirályok,
alkák, galambok, kakukkok, szalakóták, gyurgyalagok, jégmadarak, bankák és
sarlósfecskék különféle csoportjait –
mindazon madarakat, amelyek a klasszikus rendszertani könyvek és határozók
többségénél a felsorolások közepén találhatók.
A természetes rendszerek, amelyek tükrözni próbálják a fajok közötti igazi rokonsági viszonyokat, s egyben az élőlények evolúciós történetét, hagyományosan először az ősibb madarakat sorakoztatják fel, majd a lineáris felsorolás végére kerülnek a legfejlettebb, vagyis az ősökhöz képest legtöbb változást megélt szárnyasok. Akár névjegyzékeket, akár határozókönyveket lapozgatunk, az európai fajok között először a búvárokkal és vöcskökkel találkozunk, s a sort az énekesmadarak zárják. Ennek egyrészt az az oka, hogy az emberi elmével nehezen rekonstruálható, bonyolult családfákat a kétdimenziós könyvlapokon egyszerűsíteni kell: valahol el kell kezdeni a felsorolást, és valahol be kell fejezni. Kényelmes eligazodást is biztosít ez a megoldás, hiszen az, aki a témában jártas, az elfogadott rendszer ismeretében gyorsan ki tud igazodni benne, s rövid idő alatt képes megtalálni az egyes fajokra vonatkozó információkat. Ha tehát ornitológiai szakmunkákat lapozgatva akár a csérekről keresünk adatokat, akár a jégmadár táplálkozásáról szeretnénk olvasni, akár a kakukk szaporodásbiológiájára vagyunk kíváncsiak, érdemes e könyveket valahol középtájon felütni. Ugyanis kevés az esélye, hogy a szerkesztők ezeket a madarakat az ősibb rokonsággal rendelkező úszómadak közé helyezik, s az sem valószínű, hogy a legfejlettebbnek tartott énekesmadarak közé sorolják be őket.
![]() |
Búbosbanka - a rendszer "kellős közepén" (A fotográfus, Völgyi Sándor szíves hozzájárulásával) |
A természetes rendszerek, amelyek tükrözni próbálják a fajok közötti igazi rokonsági viszonyokat, s egyben az élőlények evolúciós történetét, hagyományosan először az ősibb madarakat sorakoztatják fel, majd a lineáris felsorolás végére kerülnek a legfejlettebb, vagyis az ősökhöz képest legtöbb változást megélt szárnyasok. Akár névjegyzékeket, akár határozókönyveket lapozgatunk, az európai fajok között először a búvárokkal és vöcskökkel találkozunk, s a sort az énekesmadarak zárják. Ennek egyrészt az az oka, hogy az emberi elmével nehezen rekonstruálható, bonyolult családfákat a kétdimenziós könyvlapokon egyszerűsíteni kell: valahol el kell kezdeni a felsorolást, és valahol be kell fejezni. Kényelmes eligazodást is biztosít ez a megoldás, hiszen az, aki a témában jártas, az elfogadott rendszer ismeretében gyorsan ki tud igazodni benne, s rövid idő alatt képes megtalálni az egyes fajokra vonatkozó információkat. Ha tehát ornitológiai szakmunkákat lapozgatva akár a csérekről keresünk adatokat, akár a jégmadár táplálkozásáról szeretnénk olvasni, akár a kakukk szaporodásbiológiájára vagyunk kíváncsiak, érdemes e könyveket valahol középtájon felütni. Ugyanis kevés az esélye, hogy a szerkesztők ezeket a madarakat az ősibb rokonsággal rendelkező úszómadak közé helyezik, s az sem valószínű, hogy a legfejlettebbnek tartott énekesmadarak közé sorolják be őket.
A cím ismeretében tehát nem
érheti csalódás az olvasót, azért sem, mert a következő oldalakon roppant
látványos madarak szerepelnek. Rácsodálkozhatunk a sirályfélék családjának
egymástól igencsak eltérő életmódot folytató képviselőire, a táplálékot más
madaraktól elorzó halfarkasokra, a halászgató sirályokra és csérekre, a
rovarvadász szerkőkre. A kakukk jellegzetes hangja talán a legáltalánosabban
ismert madárhang, de vajon hányan ismerik e madár különleges szaporodásának
érdekes részleteit? A gyurgyalag, a jégmadár vagy a szalakóta láttán pedig
talán sokan el sem hiszik, hogy ezek a madarak nem trópusi tájak egzotikus
lakói, hanem a hazai madárvilág színpompás képviselői. Folytassuk tehát
képzeletbeli kirándulásunkat a Kárpát-medencében... ígérhetjük, hogy a további
ÉlőVilág számokban nem kevésbé érdekes lényeket fogunk bemutatni.
Egyszer az Agárdi Madárvárta egyik iskolás-csoportjában, az egyik értelmes kisdiák, amikor azt kérdeztem /lévén SOSEM én mondtam egy sablonszöveget/, hogy VAJON A SIRÁLYFÉLÉK, AMIKOR TŐLÜNK, PÉLDÁUL A DUNÁTÓL ELREPÜLNEK A TENGEREKHEZ, MIKÉPPEN VÁLASZTJÁK KI A SÓT A SZERVEZETBŐL? - a válasza ez volt: ÉN TUDOM, A KOPONYÁJÁN VAN A SZEMGÖDRÖK KÖZÖTT EGY MÉLYEDÉS, AZ A SÓMIRIGY HELYE! - mire én: POMPÁS, ÉS EZT HONNAN TUDOD? - erre ő: OLVASTAM AZ ÉLŐVILÁG MAGAZINBAN! ELŐFIZETŐJE VAGYOK! Mondanom sem kell, az ilyen visszaigazolás /marketing-nyelven: feedback/ a szerzőknek és a szerkesztőknek egyaránt igen-jól esik!
Utóirat/frissítés:
A MADAR-rendszerről bővebben itt: htka.hu/2010/06/14/lockheed-c-5-galaxy/
Egészen komolyan, ezen a világhálós oldalon a MADAR 8, a KÖZEPE pedig 3 helyen kerül említésre!
Tessék csak utánanézni!
p.s. ez a bejegyzés módot adott arra is, hogy laptopommal elfogadtassam a "búbosbanka" egybeírásának helyességét! 🙂
p.s. ez a bejegyzés módot adott arra is, hogy laptopommal elfogadtassam a "búbosbanka" egybeírásának helyességét! 🙂
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)









